Képviselőházi napló, 1910. XLI. kötet • 1918. julius 24–november 16.
Ülésnapok - 1910-813
813. országos ülés 1918 műveietet befejezte ugy, hogy az nemcsak katasztrófára nem, hanem vereségre sem vezetett.« Nincs nagy kedvem e nyilatkozatokkal szembeszállni. Ugy gondolom, ezek a nyilatkozatok háziorvosi nyilatkozatok, amelyeknek az a czélja, hogy az aggódó családtagokat megnyugtassák, hogy nincs baj, a szervezet erős, egy kis indiszpoziczió az egész, a beteg pár nap múlva . .. Hock János: Meghal. Urmánczy Nándor: ... vígan lesz megint. Fényes László : Ugy mondják, epizód. Urmánczy Nándor: Abban igaza van gróf Tisza István urnak, hogy hős katonák áUottak nemcsak a Piavénái, de a tiroli fronton is, hősiesen mentek a halálba. Az már gondolkozóba ejt, hogy vájjon valóban nem ért-e katasztrófa, nem ért-e vereség, de legyen igaza gróf Tisza Istvánnak ; azonban azt ő is el kell ismerje, hogy aránytalanul nagy és felesleges veszteség ért, amit kikerülhettünk volna és hogy újból megteltek kórházaink és itthon is sürün vitték ki a hősi halottakat a temetőbe. A ministerelnök ur szerint állásaink biztosítottak. Azóta elvesztettük a Col di Rosso-t, a Monté di val Bella-t és a Piave deltáját, amely az offenzíva előtt birtokunkban volt s visszavonultunk a Piave mögé. Fényes László: Most ott biztosítottak az állásaink ! Urmánczy Nándor: Az első öt nap veszteségét 100.000 emberre becsülték hivatalosan. Akkor az olaszok 8000, majd 12.000 hadifoglyot jelentettek és az olaszok jelentését valóságnak fogadtuk el. Julius 6-ikán az olaszok már tisztekkel és legénységgel együtt 24.000-en felülinek jelzik a foglyok számát, mire félhivatalosan megczáfolják ezt a számot, hogy legfeljebb 15.000 lehet. Miért a »legfeljebb« szó ? Miért e bizonytalan kifejezés ? Módjukban áll pontosan az utolsó emberig megállapítani, hogy hányan maradtak olasz kézen ; a bizonytalanság csak ott kezdődik, hogy ezek között hányan maradtak élve és hányan haltak meg. B. Szurmay Sándor honvédelmi minister: Az nem is fogoly, aki halottként marad ott ! Fényes László : Mennyi halott van ? B. Szurmay Sándor honvédelmi minister: Majd megmondom azt is ! Urmánczy Nándor: Június 20-ika óta folyik a harcz, a jelentések támadásokról, ellentámadások ról, közelharczokról, tüzérségi harczokról szóltak. Hogy mekkora az egész veszteségünk, nem tudjuk. De nekem nemis az a czélom, hogj T kutassam, mekkora áldozatba került offenzivánk, csak tanulságait akarom levonni. T. ház! Ha megnézzük az olasz front térképét, azonnal szembeötlik, hogy az olaszoknak milyen előnyös vasúti hálózata van a front mögött. Hat különböző vas útvonal áll rendelkezésükre, amelyek sugáralakban mind a front felé futnak és igy, ha az olasz, ha tartalékait — mondjuk — Pádua és Vicenza között helyezi el, akkor a front KÉPVH. NAPLÓ. 1910—1915. XLL KÖTET. július 24-én, szerdán. 9 bármely pontjára azonnal odadobhat] patait. Ezzel épen ellenkező a helyzet nálunk a front mögött. Nincs jó vasúti összeköttetésünk, csapatainkat nem tudjuk gyorsan eltolni a veszélyeztetett helyekre A Piavetól pl. a tiroli frontra vagy megfordítva, nagy kerülővel csak a laibach— linzi—franzensfeste-i vonalon juthatnak el csapataink. Ez a körülmény egymagában nagy óvatosságra int és megköveteli, hogy a támadást a legnagyobb körültekintéssel, preczizitással és minden eshetőségre számítva készítsék elő. A másik hátrány — itt újból a támadó félre gondolok — az volt, hogy frontunk egyik felén folyó állott előttünk, a másik felén hegység. Mindkettő újból olyan körülmény, amely a támadókat fokozottabb körültekintésre, elővigyázatra és felkészülésre készteti. Még egy hátrányunk volt, ametyct szintén nem volt szabad számításon kívül hagyni: hogy mi jóformán nyilt kártyával játszunk. Számításba kellett venni, hogy csapataink elhelyezését, erejét, esetleg terveinket is az ellenség ismeri. B. Szurmay Sándor honvédelmi minister: Igaz ! Egry Béla : Kémekkel vagyunk körülvéve ! Urmánczy Nándor: Ha meglenne a magyar hadsereg, akkor erről az eshetőségről nem lehetne szó. Itt rátérek a bűnbaknak megtett Piave áradására. A Piave áradása csak nehezebbé, súlyosabbá tette a helyzetet és végzetesebbé a könnyelműen megindított offenzívát. Ha a háború első évében történt volna ez az úgynevezett hadműveleti eredményt felmutató offenzíva, akkor lehetne még mentség. De a negyedik háborús év végén történt és akkor, amidőn jóformán minden fronton felszabadulva, erőinket az olasz frontra konczentrálhattuk. Olyan belső betegség jele ez, amelyre rá kell mutatnunk és a háború sikeres befejezése érdekében gyökeres orvoslást kell követelnünk. (Helyeslés balfelől.) A betegség hadseregünk szervezetében és vezérkarában van. (Ugy van ! Ugy van ! balfelől.) Nem a csapatokban van a hiba, . . . Fényes László: A hős katonák megvoltak ! Urmánczy Nándor: ....azok kitűnően, most is fenséges bátorsággal és önfeláldozással harczoltak. A vezetésben van a hiba, ahol legtöbbször nem a tehetség, hanem a protekczió érvényesül. (Ugy van! Ugy van balfelől.) Fényes László: Gróffá teszik őket! Urmánczy Nándor: A mostani rendszer kiöli a tisztikarból az önérzetet. A meghunyászkodás, a szolgalelkűség, a hízelgés visz előbbre, (Ugy van! a szélsőbaloldalon.) aminek szomorú következménye az, hogy gyakran jobb tudásuk és meggyőződésük ellen járnak el, mert irtóznak minden olyan lépéstől, amely felfelé súrlódásokat idézne elő. (Ugy van! Ugy van! a szélsőbahldalon.) Tájékozatlan sablongenerálisok kelülnek fontos pozicziókba, akik nem ismerik csapataikat és nem is éreznek a csapataikkal, (ügy 2
