Képviselőházi napló, 1910. XLI. kötet • 1918. julius 24–november 16.

Ülésnapok - 1910-813

8 július 24-én, szerdán. 10 813. országos ülés 19j van ! Ugy van ! a szélsőbaloldalon.) A háború ki­vételes hatalmat, nem remélt jólétet, életbizton­ságot, valóságos háborús konjunktúrát jelent szá­mukra. Az ilyen parancsnokok mellett azután egy-egy puskaport közelről nem szagolt vezérkari tiszt a mindenható ur . . Förster Aurél: Többnyire cseh ! Urmánczy Nándor: .... aki magát külön kivételes lénynek, Übermensch-nek tartja. (Ugy van ! a szélsőbahldalon.) Mert a vezérkar születési hibában szenved. Oda a Kriegsschule-ból lehet jutni. A Kriegsschule-ba, a hadiiskolába pedig főleg azok jutnak be, akik már fiatalon stréber­kedni tudnak .. . (Helyeslés halfélM.) akik be­hizelgik magukat az ezredesnél. B. Szurmay Sándor honvédelmi minister: Ugyan! Ugyan ! Urmánczy Nándor : . .. akik behizelgik ma­gukat az ezredparancsnoknál, akik ugy viselked­nek az ezrednél, hogy a tisztikar nagy része utálja őket. B. Szurmay Sándor honvédelmi minister: A legsúlyosabb feltételű felvételi vizsgát kell két­szer is letenniök ; egy elővizsgát és egy fővizsgát. Meskó Zoltán: A nagy vizsgát még sem tudták letenni a háborúban ! Egry Béla: De a háborúban megbuktak! (Felkiáltások bal felől: A protekczió !) B. Szurmay Sándor honvédelmi minister: Pro­tekczió ? Ez talán az egyetlen intézmény, ahova protekczió nem juthat be ! Platthy György: A nagyvizsgát tegyék le a há­borúban ; B. Szurmay Sándor honvédelmi minister: Le­tették, egész nyugodt lehet a képviselő ur ! Urmánczy Nándor: Báró Beck idejében rend­szerint 70 tiszt került a hadiiskolába, akik közül azután évközben, részint pedig az iskola végezté­vel kiselejteztek annyit, hogy csak harminczan jutottak be a vezérkarba. Meskó Zoltán : Hány magyar volt % Urmánczy Nándor : Ez a rendszer már magá­ban azoknak kedvez, akik inkább tudnak stréber­kedni, inkább tudnak alkalmazkodni. Lehetett valaki a legkitűnőbb tiszt, ha titkos minősítése ugy szólott, hogy kevésbbé alkalmas a vezérkarba, élete fogytáig se került oda. Meskó Zoltán : Ha sokat járt cziviltársaságba, akkor se került be ! Urmánczy Nándor; Aki magyarságát nem tudta véka alá rejteni, ( Úgy van ! a szélsobaloldalon.) az is lehetett akármilyen kitűnő, elsőrendű tiszt, azért a vezérkarba nem jutott. (Ugy van ! a szélső­baloldalon.) B. Szurmay Sándor honvédelmi minister: Itt vagyok én, eleven példaként. Az Istenért, hogy lehet ilyent mondani ? Sohasem volt protektorom, mégis jelesen vé­geztem. (Felkiáltások balfelől: A minister ur ki­vétel !) Farkas Pál: Hát Hazait ki protezsálta ? B. Szurmay Sándor honvédelmi minister: Hát Hazait, vagy Karyt, vagy Belitskát, vagy Than Bélát ki protezsálta ) Az Istenért, hogy lehet ilyeneket mondani ?j (Zaj. Felkiáltások balfelől : Hát Potioreket és Frank Lihoriust ?) Urmánczy Nándor: A kimaradottak maguk­kal vitték az elégedetlenséget, az elkeseredést a csapatokhoz, ami csak mélyebbé tette a szakadékot a hadsereg és a vezérkar közt. Most — elismerem — javult a helyzet annyiban, kevesebb tisztet vezé­nyelnek be a hadi iskolába, s a végzettek, nagy része be is kerül a vezérkarba. De a Beck-éra ön­érzetet kiölő rendszere most termi meg keserű gyü­mölcsét, mert ennek az iskolának növendékei azok a hadseregekhez és hadtestekhez beosztott vezér­kari törzstisztek, akik, ha felülről valami lehetetlen, kivihetetlen, nagy emberáldozatot követelő pa­rancsot kapnak, nem mernek ellenmondani és ebből az iskolából kerülnek ki azok a parancs­nokok, akik tájékozatlanul, a helyzet ismerete nél­kül adják ki végzetes parancsaikat. Felsorakoztathatnám most, t. ház, a vezér­kart, kezdve a vezérkari főnök úron, aki mikor javában folyt az olasz offenziva előkészülete, Konstantinápolyba utazott, amivel a készülődő csapatok előtt bizonyára kétségessé tette az offenziva komolyságát. Mert kíséretre van nálunk elég dekorált generális, hogy a kíséretet fényessé, tarkává tegye.. . Hock János: Szoliman-rendje még nem volt! Urmánczy Nándor: ... de a vezérkari fő­nöknek mégis csak a csapatoknál és a vezérkarnál a helye. Nem olvastuk Hindenburgról és Luden­dorfról, hogy kéjutazást tettek volna és Luden­dorf is, ha elhagyja a hadiszállást, a csapatokhoz megy tájékozódni. Folytathatnám a vezérkar főnökének helyet­tesén, akinek még nincs meg az a súlya, tekintélye, hedi tapasztalata, amelylyel imponálni tudna idősebb hads°r"gpararcsnokokkal szemben. Bemutathatnám a személyi ügyek intézőjét, aki az íróasztal mellől állapítja meg, hogy ki alkal­mas valamely állásra, gondosan ügyelve arra, hogy az u. n. Oberarmeekommando klikkérdekei és em­berei sérelmet ne szenvedjenek és gondosan ügyelve arra, hogy a magyarok háttérben maradjanak, mellőztessenek. (Ugy van! a szélsőbaloldalon.) Alig is van magasabb parancsnokságban magyar. Fényes László: Kilőtték a magyarokat, ki! Urmánczy Nándor: Folytathatnám a bemu­tatást az Oberquartiermeisteren, akinek igazán nagy és fontos hivatása van a hadsereg élelmezése, municzióval és egyéb szükséges anyagokkal, sze­rekkel való ellátása körül és aki soha etapszolgá­latot nem telj esitett, ellenben mint a VII. hadsereg vezérkari főnöke felidézte oknai vereségünket, amiért a németek még most is haragusznak ránk. Mehetnék tovább, t. ház ; a tüzérségi ügyek előadóját mutathatnám be, vagy a hirszerzőfőnök működését, de előttem mellékesek a személyek, én a rendszer ellen beszelek. A tisztikar értékesebb, értelmesebb része két­ségbeesve, elkeseredve, kedvét vesztve, tehetet-

Next

/
Oldalképek
Tartalom