Képviselőházi napló, 1910. XLI. kötet • 1918. julius 24–november 16.

Ülésnapok - 1910-819

819. országos ülés 1918 augusztus 7-én, szerdán. 161 dözhetnek, de mikor a ráczok visszalőttek, ezt már borzasztó botránynak tartották és iszonyúan fel voltak háborodva. Idejönnek a liorvát képvi­selők, akiket esztendőn át alig látunk, tesznek egy deklarácziót, egyenesen fel akarják forgatni a köz­jogi helyzetet, meg akarják bontani a m. kir. hon­védség egységét, meg akarják bontani ezáltal az állam leghatalmasabb szervei egyikének egysé­gét s mikor mi ez ellen tiltakozunk, akkor ők ebben illojális támadásokat, gyanúsításokat és olyan intézkedéseket, vagy tényeket látnak, amelyek alkalmasak arra, hogy a magyar-horvát testvéri egyetértést felbontsák. Ez ellen a felfogás, ez ellen az inszinuáczió ellen tiltakoznom s csak arra mutatok rá, hogy ez folytatása annak, amit az ő nagy történetíróik, a Racskiek, a Kukulj evicsek, Smioiclasok, Sulekek, Kvaternikek hirdettek, s amely tanítások, ugy látszik, termékeny talajra találtak, amelyek mindig magyar-horvát és horvát-magyar államról meséltek, amelyeknek egyik tanítványa, Hinkovits, annak idején a Sloboda sajtóperében a horvát állam­eszme mellett kardoskodott, amelyek egyéb ter­mékeit nem akarom részletesen ismertetni, lesz rá alkalom békésebb, nyugalmasabb időben, ami­kor a megértés érdekében igyekezzünk majd ki­mutatni, hogy ki vétkezett a kiegyezés ellen, amelynek területén annyi áldozatot hozott a nem­zet, mint soha nemzet a béke kedvéért egy or­szágrészszel szemben nem hozott s amely ország­rész annyira kinőtte magát, hogy államosdit játszik és most meg külön katonásdit akar ját­szani. T. ház! Tisztázzuk a helyzetet, hogy nincs itt újítás részünkről. A magyar királyi honvédség nem két honvédségből áll. Van két szuverenitás, a király személyében : az egyik szuverenitás a magyar királyi, a másik szuverenitás az osztrák császári, ez a két szuverenitás egyesül egy sze­mélyben, de harmadik szuverenitás és a harmadik szuverenitásnak külön szuverenitási hatalmi té­nyezője sem a honvédségben, sem a királyságban fel nem található és oda be nem szupponálható. T. ház '.Méltóztassék megnézni, miből alakítják ők a maguk gravaminális politikájukat velünk szemben és mire alapítják állami mivoltukat: ab­ból, hogy az 1868 : XXX. t.-c, amely olykor, he­lyenként kissé felületes stilizálásban állami közös­ségnek nevezi azt, ami állami egység, amit a 84-iki királyi leirat magukhoz a horvátokhoz intézve állami egységnek nevezett; ez talán imponál, vagy ha nem imponál, imponálhat az az igazság, hogy állami közösség csak államok között jöhet létre, Horvátország pedig sohasem volt állam. Az 1723-iki egyik törvény köztársaságot említ, III. Károly köztársaságnak nevezi azt az álla­dalmat, és nekünk nem jut eszünkbe, hogy ebből köztársasági alapot deriváljunk, ők az »államkö­zösség« kifejezésből deriválnak államot és ennek attribútumát, a horvát királyi és folytatólag a horvát külön honvédséget rekvirálják. Ez ellen tiltakozom és ez ellen fogok tiltakozni IvÉPVH. NAPLÓ. 1910—1915. XLI. KÖTET. mindig és azt hiszem, a t. ház minden tagja egyet­ért velem abban, hogy a nemzet közérzülete ezen az állásponton van és ezen az állásponton marad akármilyen fenyegetések ellenében is. (Helyeslés.) Elnök : Huszár Károly sárvári képviselő ur kért engedélyt arra, hogy báró Rajacsich képviselő ur felszólalása kapcsán személyes megtámadtatás visz­szautasitása cimén röviden felszólalhasson. Gon­dolom, a t. ház megadja az engedélyt. (Halljuk.' Halljuk !) Huszár Károly: T. ház! Igen nagy súlyt helyezek rá, különösen a mostani, válságos idők­ben, hogy ha a parlamentben felvetődnek személyi afiérek ós kérdések, ezek ne komplikáltasssanak ugy, hogy azokból a magyarság és a horvátság vi­szonyára nézve bármilyen kihatás támadjon. Én azért a magam részéről nagyon szerencsétlen do­lognak tartom azt, hogy e deklaráczió megtételére a horvát párt épen Rajacsich képviselő urat hasz­nálta fel. Miután azonban aposztrofálta mindazokat a képviselő urakat, ha nem is név szerint, de álta­lánosságban, akik annak idején a Rajacsich-affér­ban a képviselőházban felszólaltak és azok közül senki sincs jelen most a házban, csupán csak én, kötelességemnek tartom, hogy egynéhány rövid szóval reflektáljak a nyilatkozatra. Én akkor sem tettem magamévá a vádat, amely azon bizonyos konfidens listára volt fel­építve. Nekem tehát ezen a téren semmiféle vissza­vonni és visszaszívni valóm nincs. Akkori felszólalá­somnak egyedüli tárgya az volt, hogy konstatál­tam azt, hogy a trónörökös pár meggyilkoltatása után itt e házban egy magyar képviselő, olyan idő­ben, amikor egy másik képviselő már fölfedte a Narodna Obranának a gyilkosságban való szere­pét, ezt a külföldi összeesküvő titkos társaságot védelmébe vette (Ugy van! a szélsőbaloldalon.) és ugy állította be a Narodna Obranát, Rajacsich t. képviselőtársam, mint hogy ha az egy teljesen ártatlan ifjúsági egyesület, egy sportegyesület lett volna, amely csak kirándulásokat rendez. Azóta lefolytatták a szerajevói pert, amely­ben bebizonyosult, hogy ez az ártatlan ifjúsági önképző és műkedvelő társaság bombagyártással és politikai gyilkosagokkal foglalkozik. (Ugy van ! a szélsőbaloldalon.) Akkor is csak azt mondtam beszédemben, hogy ha magyar képviselő egy ilyen külföldi forradalmi összeesküvő társaságot, amely politikai czéljait a politikai gyilkosságokkal akarja elérni, védelmez a magyar parlamentben, ezt nem lehet máskép megítélni, mint a legélesebb elbírá­lással. Magam részéről mindazt, amit erre vonat­kozólag mondottam, ma is íentartom és kijelen­tem, hogy a kérdésnek e részét, amely tulajdonkép a magva volt az egész Rajasich-afiérnek, ezt a politikai részt, Rajasich képviselő ur mai felszó­lalása után sem tisztázta. (Ugy van I) Elnök: Ki a következő szőnek? Almásy László jegyző: Gróf Teleki Pál. Gr. Teleki Pál: T. ház ! (Ralijuk! Halljuk!) Az igen szép és emelkedett nivóju vita során, amely a katonai ellátás kérdésével foglalkozott, 2]

Next

/
Oldalképek
Tartalom