Képviselőházi napló, 1910. XL. kötet • 1918. junius 25–julius 19.

Ülésnapok - 1910-812

8l2, országos ülés 1918 Julius 19-én, pénteken. 639 szempontjából, — én ennek fentartását kívánom leglaább is olyan mértékben, amely mértékig az eredet' javaslat el kívánt menni, annál is inkább, t. képviselőház, mert azon rettenetes nagyszámú társadalmi, politikai és különösen gazdasági füg­gőségi viszonyok közepette, amelyekben a mi társadalmi és politikai közéletünk szenved, el­engedhetetlennek tartom a szavazásnak titkos­ságát, ha komolyan akarjuk megvalósítani a választásokban a független akarat megnyilvánulá­sának lehetővé tételét. Igazán szivtépő jelenetekre emlékezhetünk vissza mindnyájan. Választási mozgalmak során velem esett meg, hogy pl. egy olyan kerültben, amelyet a mélyen tisztelt többség igen tisztelt vezére, gróf Tisza István t. képviselőtársam nagyon jól ismer, Aradon, az ottani választási mozgalmak idején, amikor természetesen mi a magunk felfogásához képest tisztességes eszkö­zökkel igyekeztünk polgártársainkat a magunk pártállásának megnyerni, egy kereskedő azzal mentette magát, hogy ime, uram, most kaptam attól a banktól, amelynek hitelét élvezem, a fel­mondó értesítést, hogy a 15-én — gondolom 14-én volt a választás, nem emlékszem már egé­szen pontosan a dátumokra — szóval a válasz­tást követő napon lejárt váltómat váltsam be teljes összegében. Mit tegyek? Én talán hely­telenül jártam el, de nem volt lelkem a kapaczi­tácziót folytatni, családapával álltam szemben, abbahagytam. De amikor a nyilvános szavazás ilyen atroczitásokra, ilyen igazán vérlázító vissza­élésekre, a gazdasági függésnek ilyen kihasználá­sára, ilyen megengedhetetlen kizsákmányolásra ad alkalmat, amely az én meggyőződésem szerint a legmesszebbmenő gazdasági korrupozióval egy­értelmű, akkor ebben az országban meg kell ra­gadunk a legelső alkalmat, amely módot nyújt arra, hogy a szavazás titkosságával polgártár­sainknak az egyedül lehetséges védelmet meg­adjuk. Előttem ez az irányadó szempont. Hiven függetlenségi pártállásomból folyó meggyőződé­semhez, amelylyel mindig vallottam a választási eljárásnál a szavazás titkosságát, most is tisz­telettel kérem a t. házat, méltóztassék a bizottsági javaslat 121. §-ának mellőzésével visszaállítani az eredeti javaslat 131. §-ának rendelkezését és a titkos szavazásnak legalább ott meghatározott mértékét elhatározni. (Helyeslés bálfelöl.) Aján­lom különvéleményemnek elfogadását. (Helyeslés balfelől.) Elnök: Kivan még valaki szólni? Bizony Ákos képviselő ur kivan szólni. Bizony Ákos: T. ház! Én körülbelül ugyan­azokat kívántam elmondani, amiket előttem szóló t. barátom, jBakonyi Samu t. képviselő ur már elmondott. Ép azért nagyon rövidre fogom el­mondandóimat szorítani. Nézetem szerint eziránt már semmi kétség nincs, nemcsak nálunk, de az egész művelt vilá­gon, hogy személyi kérdésekben, különösen vá­lasztásoknál, egyedül csak a titkos szavazás helyes, (ügy van ! a baloldalon.) A titkos szavazás­nak különösen városokban nemcsak az az óriási előnye, hanem, mondhatom, elkerülhetetlen szük­ségessége forog fenn, hogy ott rendkívül sokan vannak olyanok, akik véleményük nyílt dokumen­tálásával életbevágó érdekeik veszélyeztetése nél­kül el nem járhatnak. Minduntalan találkozunk olyan jelenségekkel, hogy részint hivatalnokok, részint üzletemberek, részint olyanok, akik má­soktól függő viszonyban vannak, nem képesek magukat emanczipálni a rájuk nehezedő befolyá­soktól. Nekem magamnak volt nem egy tapasz­talatom, amikor sírva jöttek hozzám meglett emberek és panaszolták, hogy meggyőződésük ellenére kényszeritik őket szavazásra, mit csi­náljanak. Én természetesed nem tudtam mást felelni, mint azt, hogy: Barátom, én magának más választ nem adhatok, mint azt, hogy utoljára is az ekszisztenczia az első, családos ember, család­jának érdekeit ne veszélyeztesse, szavazzon le meggyőződése ellenére is, és pedig szavazzon le ellenem. Ez csak egyik oldala a titkos választás szüksé­gességének, amely túlnyomó részben városban fordul elő, ahol sokkal nagyobb számban vannak a függő elemek. Van azonban egy másik oldala is, amely — fáj dalom — nem szorítkozik a városra, hanem kiterjed városra és falura egyaránt. Ez a meg­vesztegetés. Én nem mondom azt, hogy a titkos szavazást teljesen lehetetlenné teszi a vesztege­tést, mert hiszen igen sok emberben megvan az az úgynevezett betyárbecsület, hogy ha már eladta magát, akkor titkos szavazás mellett is eleget tesz ígéretének. De mégis meg vagyok győ­ződve róla, hogy legalább is meg fogják gondolni az emberek, hogy érdemes-e ezreket, esetleg száz­ezreket adni ki, csak abban a bizonytalan fel­tevésben, hogy az illetőben meglesz ez a betyár­becsület. Nekem az volna a nézetem, hogy az egész vonalon a titkos választójogot kellene megvaló­sitani. (Helyeslés a baloldalon.) Semmi elfogad­ható okot nem látok arra, hogy ezt meg ne lehes­sen tenni falun és városban egyaránt. Az, hogy a választók egy része nem tud írni-olvasni, nézetem szerint nem akadály. Hiszen ha akadály volna, akkor nem lehetne behozni sehol sem, mert azt hiszem, az országban nincs egyetlenegy választó­kerület sem, vagy legfeljebb nagyon kevés lehet, ahol szórványosan nem lennének analfabéták. De ez nem akadály. Különösen nem akadály a titkos szavazásnak a mellett a módja mellett, amelyet a bizottság javasol. Itt t. i. miről van szó? Arról, hogy egy listán vannak kinyomtatva a jelöltek nevei és a válasz­tási elnök köteles megmagyarázni, hogy hányadik a sorban, akire az illető szavazni akar. Sorrendben ezek és ezek a jelöltek, a szavazónak csak meg kell figyelnie, hogy az ő jelöltje első, második vagy harmadik helyen van-e és akkor a neve

Next

/
Oldalképek
Tartalom