Képviselőházi napló, 1910. XL. kötet • 1918. junius 25–julius 19.

Ülésnapok - 1910-812

634 812. országos ülés 1918 Julius 19-én, pénteken. előkészítésénél kutattam azt, hogy a horvátok miért nem akczeptálták a jelölés intézményét, miért hiányzik abból a jelölés intézménye szem­ben a régi horvát-szlavón választójogi törvény­nyel? Akkor azt a felvilágosítást kaptam, hogy a jelölés intézményével kapcsolatban történtek bizonyos visszaélések, amelyek azt czélozták, hogy azok, akik azt a bizonyos jelölő-ivet elviszik, a kellő időben meg ne érkezhessenek. Nem volt ott a jelölés időpontja külön választva, hanem bizonyos kora reggeli óra volt kijelölve, ameddig a jelölést meg kellett tenni. Megtörtént, — így mondották el nekem a horvátországi t. képviselő urak — hogy azok, akik a jelölő-ivet vitték, az utón mindenféle akadálylyal találkoztak. Hidak, utak romlottak el, szekerük feldőlt és hasonló akadályok merültek fel, ugy hogy a választás nagyon egyszerű módon azon hiúsult meg, — mint a jelenlegi uralkodó párt tagjai nekem mondották — hogy a jelölés nem történhetett meg. Ezért ők magát a jelölést egyszerűen kitörölték a törvényjavaslatukból, ugy hogy náluk nincs meg a jelölésnek közjogi intéz­ménye, miként az megvan nálunk és más orszá­gokban, náluk nincs meg, épugy, miként nincs meg az osztrák választójogi rendszerben. Ez azt jelenti, hogy a jelölés politikai intézménynyé válik, magándolog lesz és a választó arra sza­vazhat, akire neki tetszik. Magyar viszonyokra alkalmazva ezeket a horvát tapasztalatokat, nem mondom, hogy nálunk hasonló dolgok történtek. Azonban azt, hogy valakit jelöljenek vagy ne jelöljenek, nem bizhatjuk arra, hogy van-e közlekedési akadály, vagy nincs. Hiszen, ha csak délelőtt lehet elfogadni ezt a jelölési ivet — erre gondoltunk a javaslat szerkesztésénél — megtörténhetik, hogy egy kocsi-defektus következtében nem tud az illető kellő időben beérkezni, vagy vonat­késés történik, vagy aki előkelően automobilon megy, azt automobil-defektus éri és a közelben nem tud semmiféle fogatot kapni. Ki sem szá­mitható az a sok eshetőség, ami mind közre­játszhatik arra, hogy a kellő időben a jelölő­ivet ne lehessen átadni. Erre azt mondhatják a gondos honatyák, hogy már az előző napon menjen oda. En ugy tudom, hogy ez nem szokott megtörténni. Nem látom be egyáltalán, hogy ilyen apró dolgokban mi szükség volt javít­gatásra. Nem volt ez egyéb, mint az a vágy, hogy mindenben visszatérjenek az 1913-as törvényre. Gróf Tisza István: Mert sokkal jobb volt! Vázsonyi Vilmos: Mert az 1913-as törvény­ben igy volt, tehát legyen igy a jelenlegi tör­vényben is. Az 1913-as törvényben délelőtt volt, tehát nem szabad a délután engedményét sem megadni. Ezeket voltam bátor elmondani. Különben nekem teljesen mindegy, hogy a t. ház hogyan határoz, mert hiszen lényegtelen dolgokban sincs itt remény arra, hogy egy pontot vagy pontosvesszőt is lehessen alkalmazni, amely az 1913-as törvény dicső szellemétől eltávozik. Elnök: Szólásra feljegyezve senki nem lévén, kérdem a t. házat, kivan még valaki szólni. (Nemi) Ha szólni senki sem kíván, a vitát bezárom. A tanácskozást befejezettnek nyilvánítom. Követ­kezik a határozathozatal. A 97. §. második bekezdésével szemben két indítványt adatott be Pető Sándor képviselő ur részéről. Az első indítvány szerint a második bekezdésben e szavak helyett: »a választást megelőző harmadik napon« tétessék »ötödik napon«. Második indítványa szerint ugyanott e szavak helyére: »délelőtt 9 órától d. u. 1 óráig« tétessék: »délelőtt 8 órától déli 12 óráig, és d. u. 2 órától 6 óráig«. A kérdést a bizottsági szövegre fogom fel­tenni. Amennyiben a ház azt változatlan szövegé­ben fogadná el, akkor Pető Sándor képviselő ur mindkétrendbeli indítványa elesik. Amennyiben a 97. §. nem fogadhatnék el változatlan szövegé­ben, fel fogom tenni a kérdést, hogy a ház a szakaszt a javasolt két módosítással együtt fogadja-e el. Ehhez képest kérdem a t. házat, méltóztatik a 97. §-t változatlan szövegében elfogadni, igen vagy nem ? (Félkiáltások: Igen ! Nem!) Kérem azokat a t. képviselő urakat, akik a szakaszt változatlan szövegében fogadják el, szíveskedjenek felállani. (Megtörténik.) Többség. A 97. §-t a ház változatlan szövegében fogadja el, és igy Pető Sándor képviselő ur mind­két indítványa elesett. Következik a 98. §. Hoványi Géza jegyző (olvassa a 98—103. §-at, amelyeit észrevétel nélkül fogadtatnak el. Olvassa a IV. alcsimet és a 104. §-t). Elnök : Szólásra következik % Hoványi Géza jegyző: Vázsonyi Vilmos ! Vázsonyi Vilmos: T. ház! A bizalmiférfiak szerepéről már az általános vita folyamán szó­lottam, ismétlésekbe tehát nem kívánok bocsát­kozni. A bizalmiférfiakat nem lehet egyszerűen arra a szerepre utalni, hogy ők csak az elnök enge­délyével szólhassanak. Már az általános vita során hivatkoztam arra, hogy az osztrák választójog sze­rint minden jelenlevő választónak megvan az a joga, hogy a választók személyazonosságának kérdésében és abban a kérdésben, hogy az illető választó jogosult-e egyáltalán a szavazásra, az elnökhöz figyelmeztetést intézhessen. Ez való­ságos popularis actioként van beállítva. A bizalmi­férfitól azt a jogot nem lehet elvonni, hogy fel­szólalhasson abban a kérdésben, hogy a választó nem azonos azzal, akinek nevében jelentke­zett vagy hogy egyáltalán nincs szavazati joga. Senkisem kívánja azonban, hogy a bizalmiférfiak hosszú dikcziót tartsanak. Bifurkálni kívánom tehát a kérdést, eltérően az eredeti javaslattól és eltérően a bizottsági szö­vegtől. Abban az esetben, ha a választók azonos-

Next

/
Oldalképek
Tartalom