Képviselőházi napló, 1910. XL. kötet • 1918. junius 25–julius 19.

Ülésnapok - 1910-812

8l2. országos ülés iPlS Julius 19-én, pénteken. 621 a népben a jelölt programmja és személye iránt megnyilvánuló teljes bizalmon kell alapulnia. Arra kérem a mélyen t. házat és elsősorban különösen a t. jobboldalt, melyről az igazsághoz hiven konstatálnom kell, hogy komoly meggyőződés vezette a bizottsági tárgyalásoknál, komoly, szép és nagy munkát végeztek, de ha ebben az egy pontban engednének, akkor ezt a magyar közvélemény nagy köszönettel és hálával fogadná, (ügy van ! ügy van ! a haloldalon.) Ne méltóztassék ezt ugy felfogni, hogy a demagógiának akarunk ezzel tág kaput nyitni. Még akkor is inkább nyitok tág kaput a demagógiának, mint a korrupcziónak és a vesztegetésnek.. (Élénk helyeslés baljelől.) De ezzel a demagógiának egyáltalán semmi kapu nem nyittatik, mert ha valamely képviselőjelölt a kerületével törődik és programmját igyekszik tisztességes utón megértetni a választóival, meg vagyok győződve arról, hogy ezt a szép jogot a választók nem azért a 10—20 koronáért, hanem a programm kedvéért és a haza érdekében fogják gyakorolni. Meggyőződésem, hogy lehet valaki konzervatív, lehet demokrata irányú, ha a nép között megjelenik és a meggyőződés tiszta fegyverével küzd, akkor el fogja érni, hogy a választók igazi bizalmából kerül a képviselőházba, nem pedig azért, mert napidiját a nép megkapja. Én tehát ezekből az okokból és különösen azért, hogy kiküszöböltessék a népből az a hit, hogy a mandátum, amelyet nyerünk, talán egy tőke, melynek kamataiból esetleg mi élünk, (Igaz ! Ugy van ! baljelől.) hogy ez már egyszer szűnjék meg és tudja meg az egész világ és a nép, hogy ez számunkra terhes, lelkiismeretes kötelesség, amelyet vállalunk a köz-, a haza érdekében és becsületes munkát végzünk a haza érdekében, — ha ezt a hitet akarjuk a népben meggyökeresiteni, akkor semmiféle intézkedést, amely a vesztegetésnek és korrupcziónak tág kapuját megnyitja, a törvényben bennhagyni nem szabad. Én nem látok veszedelmet abban, ha a fuvardíjat teljesen eltöröljük és meg vagyok győződve, hogy a választó bármelyik párt részéről, ha igazán akarja, azt a hat-nyolcz kilométeres utat ingven meg fogja tenni. Tudjuk, hogy sokkal nagyobb utat, tiz-fcizenöt-husz kilométert is megtesz egy lakodalom, vagy keresztelő kedvéért (Igaz! Ugy van I baljelől.) és azt is tudjuk, hogy az a választó hatvan kilométert is megtesz gyalog és aztán felül a vonatra, hogy feljöjjön a legkisebb kéréssel Budapestre. Ki kell küszöbölni a népből azt a hitet, hogy mivel a képviselő neki fizetett, azzal olyan értéket nyert, hogy azután feljöhet hozzá és tőle követelhet. Át kell menni a nép lelkületébe annak, hogy a képviselői állás szent kötelesség a köz és a haza érdekében, amely szent kötelességet nekik is teljesiteniök kell. Kérem javaslatom elfogadását. (Helyeslés és iaps baljelől.) Elnök : Szólásra következik ? Vitéz Győző jegyző: Gróf Tisza István ! Gr. Tisza István : T. képviselőház ! (Halljuk! Halljuk!) Az igen t. núnisterelnÖk ur által előterjesztett két módosítást elfogadom. Elfogadom azt a rövidebb módosítást, hogy a »választó« szó helyett »jelölt« szó tétessék, mert hiszen az tényleg egy tollhibának a kiigazítása, amely hibában azt hiszem, én is részes vagyok, mert ha jól emlékszem, én tettem a bizottságban azt az indítványt, amely azután elfogadtatott. Evidens dolog, a ratio legisből nem is következhetik más, mint az, hogy ott nem a választóról van szó, hiszen attól egy választót nem lehet megfosztani, hogy ő kocsit fogadjon magának és azzal menjen be a választás színhelyére. Itt a jelöltről van szó és a disztinkczió azért keUett hogy a jelölt helyett más se vállalhassa a fuvarköltségek viselését, amivel kapcsolatban Platthy György t. képviselőtársamnak jegyzem csak meg, hogy valóban semmi czélt sem érnénk el, ha csak a jelöltnek tiltanánk el a fuvardijak fizetését, mert hiszen mindezeket a költségeket a legritkább esetekben fizetik maguk a jelöltek, hanem fizetik mások a jelölt megbízásából, vagy esetleg anélkül is. Elfogadom a t. ministerelnök ur másik indítványát is, mert hiszen az teljesen megfelel azon álláspontomnak, aminek kifejezést adtam az általános vita alkalmával is, t. i. annak, hogy nagyon szívesen megfontolás tárgyává teszem, vájjon nem lehetne-e a fuvardijak kifizetését és elszámolását nyilvános ellenőrzés alá venni, amivel azután tényleg lehetetlenné tennénk ezen a téren minden viszszaélést. Ennek a gondolatnak, ugy hiszem, czélszerü kifejezést ad a ministerelnök ur módositása, azt tehát a magam részéről készséggel elfogadom. (Helyeslés jobbjélől.) Ezzel kapcsolatban azonban óva intem a t. házat attól az illúziótól, hogy akár ez a módosítás, akár a fuvardijak teljes eltörlése bárminő lényeges különbséget tenne a megvesztegetések terén. (Zaj baljelől.) Bocsánatot kérek, ebben a tekintetben természetesen az egész országra kiterjedő tapasztalatai senkinek sem lehetnek, de én a magam részéről merem állitani, hogy azoknak a megvesztegetéseknek, vagy mondj uk, azoknak a pénzbeli áldozatoknak, amelyeket a jelölt vagy a jelölt javára mások egyes választók kezébe juttattak, elenyésző csekély része volt az, amely fuvardíj alakjában fizettetett. Bródy Ernő : Ebben is ! Gr. Tisza István : Tiltott cselekmény volt a megvesztegetés, tiltott cselekmény volt a napidíj adása eddig is, tiltott cselekmény marad ezután is. Abban hiába keressük tehát az orvoslást, hegy ezt eltiltjuk, mert a tilalom ellenére megtörténtek ezek a dolgok. Hanem igenis, keresnünk kell az orvoslást abban, amire helyesen mutattak rá a t. túloldalról, t. i. a választóközönség öntudatos politikai gondolkozásának emelésében, amit — fájdalom —nagyon megnehezít ez a törvényjavaslat, amely lényegesen lejjebb szállítja a választóközönség szellemi szinvonalat, tehát lényegesen előmozdítja a megvesztegetésekre való kilátásokat is. (Zaj baljelől.) De ez csak az egyik dolog.