Képviselőházi napló, 1910. XL. kötet • 1918. junius 25–julius 19.

Ülésnapok - 1910-812

622 812. országos ülés 1918 Julius lÖ-én, pénteken. A másik mindenesetre a tisztultabb köztudat; mondjuk, egy emelkedettebb politikai erkölcs a választások tisztasága szempontjából, amely a visszaéléseket ezen a téren egy bizonyos idő alatt, az egész nemzet politikai nevelése révén, talán ki fogja küszöbölhetni. (Igaz ! Ugy van! jobb felől.) Azonban biztosíttatom róla a t, képviselő urakat, hogy nagy illúzióban vannak, lia azt hiszik, hogy a fuvardijak eltörlése ebben a tekintetben a helyzet gyökeres megváltoztatását jelentené. (Felkiáltások balfelől: Megjavítását!) Én ezt abszolúte kétségbevonom. (Zaj balfelől.) Tegyük fel, hogy a vesztegetéseknek egy kis hányada a fuvardíj alakját öltötte fel. Hát ha ezt az utat elzárjuk előle, fel fogja ölteni azt a száz más alakot, amelyben ma is vesztegetnek és ezentúl is vesztegetni fognak. (Zaj balfelől.) Ebben a tekintetben tehát a kérdésnek semmi gyakorlati hordereje nincs. (Felkiáltások a baloldalon : De nagy segítség.') T. ház ! Kekem kötelességem ezt hangsúlyozni. Az a párt, amelyhez tartozni szerencsém van, a választójogi vitában is a maga részéről mindenhez hozzájárult, sőt egyenesen tett is olyan indítványokat, amivel növelte a választások tiszta lefolyásának garancziáit és a visszaélések kiküszöbölésének lehetőségét. A leghatározottabban tiltakoznom kell tehát az ellen, —• és ez nem üres szólam, hanem egy ezekre a most állított tényekre alapított tiltakozás — mintha a pártot az vezette vagy az vezetné, hogy a fuvardijakkal bárminő visszaélések számára akarna kaput nyitni. Engedelmet kérek, igenis, szükség van a fuvardijakra ... Frey János: Kinek van rá szüksége ? (Zaj és felkiáltások jobbfelől: Várjon egy kicsit, főtisztelendő ur !) Elnök : Csendet kérek mindkét oldalon. (Halljuk ! Halljuk !) Gr. Tisza István : Én a legnagyobb türelemmel hallgattam a képviselő urakat. Egész bűnöm az volt, hogy Haller István t. képviselőtársam beszéde alatt egyszer mosolyogni mertem. Kérnék tehát hasonló türelmet szegény bűnös személyem részére. (Derültség jobbfelől. Halljuk I Halljuk !) Mondom, t. ház, az ellen a leghatározottabban tiltakoznom kell, minthogyha bárminő visszaélés érdekében kívánnánk a fuvardíj aknák ezt a korlátolt és nyilvános ellenőrzés alá helyezett fentartását. De igenis, követelnünk kell ezt azért, mert a szavazóköröket lehetetlen ugy beosztani, hogy az országnak teljesen vagyontalan választóira nézve túlságos megterheléssel ne járjon a választójog gyakorlása, ha tényleges fuvarköltségeik nekik meg nem téríttetnek, vagy ha fuvarról gondoskodás nem történik. t a Matta Árpád : ötévenkint egyszer ! Gr. Tisza István : Többen a felszólalt t. képviselő urak közül két kifogást emeltek itt ez ellen a felfogás ellen. Az egyik az, hogy ne fizessük meg a választót azért, amiért jogát gyakorolja. Hát, bocsánatot kérek, ki gondol arra, hogy megfizetj ük a választót ? (Igaz I Ugy van! jobbfelől.) Ellenkezőleg, épen a legszegényebb választó akkor is, ha fuvarköltségét megtérítik neki, elveszít egy munkanapot, tehát épen a szegény emberre, a szegény választóra nézve fontos anyagi áldozatot jelent ez, sokkal nagyobbat, mintha vagyonos ember egy nagyobb összeget szán is közéleti tevékenységére, mert az az egy munkanap nem tréfadolog a szegény emberre nézve. (Igaz! ügy van! jobbfelől.) Matta Árpád: Minden öt esztendőben egy munkanap ! Gr. Tisza István: A másik észrevételt pedig a t. előadó ur tette, azt mondván, hogy ne higyje azt a nép rólunk, hogy miután pénzbe kerül a mandátum, itt valami gyümölcsöző tőkének megszerzéséről van szó. (Igaz! Ugy van! balfelől.) Hát, engedelmet kérek, azt a választóközönség nagyon jól tudja, hogy kik azok a jelöltek, akiknek a mandátum anyagi hasznot jelent és kik azok, akik anyagi áldozatot hoznak. (Igaz ! Ugy van ! jobbfelől.) És azok az urak — hiszen, hála Istennek, kevesen vannak a magyar képviselőházban —• akiknek gyümölcsöző tőke a mandátum, azok rendesen nem a megvesztegetést, hanem egy sokkal kényelmesebb és olcsóbb fegyvert, t. i. a politikai hamis pénznek, az ámításnak, az izgatásnak és a gyűlölködésnek fegyverét használják. (Igaz ! Ugy van! a jobboldalon. Zaj balfelől.) Létay Ernő : Dániel Gábor az izgató? (Nagy zaj a jobboldalon.) Farkas Pál: Hát Ivánka Imre ? (Folytonos zaj !) Sztranyavszky Sándor: Ivánka Imre, az honnan való ? (Zaj és közbeszólások a jobb- és a baloldalon.) Elnök: Csendet kérek, képviselő urak. Farkas Pál: Erről az oldalról senkit sem csuktak be ! (Zaj. Halljuk ! HaVjuk !) Gr. Tisza István : Én arra kérem a képviselő urat, a ki Dániel Gábor nevét emiitette, hogy vagy ismételje ezt a vádat olyan helyen, ahol annak az itt méltatlanul meghurczolt, becsületes embernek módjában áll a képviselő urat ezért a rágalmazásért felelősségre vonni és állításával ne bújjon a mentelmi jog mögé, (Elénk helyeslés jobbfelől.) vagy pedig ismerje el a képviselő ur, hogy meggondolatlanul nyilatkozott, és mint lovagias ember, vonja vissza ezt a teljesen alaptalan, sértő állítást. Soha senki nem bizonyíthatta be és nem is állíthatta Dániel Gáborról azt, hogy ő képviselői állását fruktifikálta volna. (Igaz ! Ugy van ! jobbfelől. Zaj a baloldalon.) Elnök (csenget): T. képviselőház ! Én a zajban nem hallottam Létay Ernő t. képviselő urnak azt a kijelentését, amit ő jónak látott Dániel Gáborral szemben, aki e háznak nem tagja, megtenni. (Zaj a szélsőbaloldalon.) Kénytelen vagyok a képviselő urat figyelmeztetni, hogy szíveskedjék tartózkodni olyan egyének sértegetésétől, akik e házban nincsenek jelen és igy nincsenek abban a helyzetben sem, hogy megvédhessék magukat. (Élénk helyeslés a jobboldalon. Félkiáltások balfelől: Sér-