Képviselőházi napló, 1910. XL. kötet • 1918. junius 25–julius 19.
Ülésnapok - 1910-812
812. országos ülés 1918 jnlius 19-én, pénteken. 619 hogy valaki Magyarországon közjogot akarjon gyakorolni és azt várja, hogy más megfizesse. Vagy becsüli azt a jogot, akkor hozzon annak gyakorlásáért áldozatot, vagy nem becsüli semmire, akkor én az ő politikai érettségét nem becsülöm annyira, hogy kíváncsi lennék a szavaztára. (Ugy van! balfélől.) Aki nem érzi annak gazdasági és politikai szükségét, hogy áldozatok árán is leadja a politikai votumát, azért nem kár, ha politikai votuma nem folyik bele a politikai közvélemény kialakulásába. (Ugy van! balfélől.) Ilyen ember politikailag abszolúte értéktelen és nincs kára az országnak, ha az ilyen ember a szavazatát nem adja le. (Ugy van! balfélől. Mozgás a jobb- és a baloldalon.) Egyetlen argumentumot hallottam a fuvardijak lentartása mellett, azt t. i., hogy ez demokratikus, a demokráczia követeli a fuvardijak lentartását. Csodálatos, hogy a demokrácziát önmagukban felfedezték épen azok, akik egyébként az életben abszolúte nem képviselik a demokrácziát. (ügy van ! balfelöl.) Ha demokratikus szervezetektől, munkásegyesületektől, demokratikus képviselőktől, vagy egyáltalán, ha azoktól hallanám ezt, akik ugy szerepelnek a közvélemény előtt, mint a szegényebb néprétegek szószólói, a demokratikus irányzat képviselői, ha azoktól hallanám, hogy demokratikus szempontból fenn kell tartani a fuvar dijat, akkor ez az argumentum talán meggyőzne engem, de ha azoktól hallom, akik Magyarországon a demokratikus haladásnak, ha nem is akadályozói, vagy ellenségei, de legalább is fékezői, akik fékezők abban, hogy az állam szekere ezen a téren túlgyorsan haladjon, mondom, amikor épen a konzervatívoktól hallom ezt a demokratikus argumentumot, akkor azt gyanítom, hogy demokratikus czégér alatt plutokratikus és rosszul alkalmazott konzervatív szempontok megvédéséről és érvényesítéséről van szó. Azok a szegény emberek, munkásemberek, demokratikus emberek nem kívánják a fuvardijak fentartását, mert épen az a szegény ember megszokta életében, hogy ő 5—6, sőt 8—10 kilométert gyalogol anélkül, hogy külön megfizetné valaki. Odamegy gyalog, ahol dolga van, nemcsak vásárra, de ha el akar menni búcsúra, népgyűlésre, baráti látogatásra, politikai demostráczióra, akkor ő elmegy gyalog, sőt hoz anyagi áldozatot is, épen ezzel mutatja, hogy neki politikai érzéke és felfogása és törekvése van, amelynek érdekében harczolni akar. A szegény embereket ne méltóztassék félteni, azok el fognak menni szavazni akkor is, ha 5—6 kilométert kell gyalogolni. (Zaj a jobboldalon. Felkiáltások a jobboldalon: Hatvan-hetven kilométert !) Csizmazia Endre előadó: Akkor nem lehet megfizetni. (Zaj.) Elnök: Csendet kérek. Haller István : T. ház ! En nem képzelem azt, hogy 60 kilométernyire kellene valakinek mennie szavazni. Nem hiszem, hogy a jelen kormány oly komolyan vegye a szavazóköri beosztást, mint az akkori kormány, amely az első szavazóköri beosztást megcsinálta, mert kerületi beosztásnak láttunk olyat, hogy egy kerületben 2—3 szavazókört csináltak és mindegyik szavazókörnek a régi szavazóközpontban volt a szavazási helyisége. Ha igy akarnák kijátszani a szavazóköri beosztást, akkor lehetséges, hogy megint előállnak 60 kilométeres távolságok, de ha becsületesen csináljuk meg a beosztást, akkor nem lesz nagyobb távolság, mint 20—30 kilométer. (Zajos felkiáltások a jobboldalon. Ez nem elég?) E 20—30 kilométeres távolság is csak kevés helyen lesz. (Zaj és ellenmondás a jobboldalon. Felkiáltások a jobboldalon : Szabadkán ! Az egész Alföldön ! Zaj. Elnök csenget.) Az ország óriási nagy többségében nagyobb távolságok, mint 10—15 kilométer, nem lesznek. (Felkiáltások a jobboldalon : Az is elég !) T. ház ! Az én felfogásom szerint a fuvarozási költségeket tökéletesen törölni kell. (Helyeslés a baloldalon.) Ismétlem, azért kell eltörölni, mert szerintem minden választó, aki a maga pártjának programmját valamire becsüli, akinek politikai meggyőződése és czélja van, meg fogja hozni azt az áldozatot, hogy a szavazóhelyhez az utat gyalog, vagy ha nem képes, szekéren a saját költségén meg fogja tenni. (Mozgás.) Az a párt, amely politikailag n em tudj a annyira iskolázni közönségét, hogy a párthívek áldozatot hozzanak, az a párt számoljon le azzal, hogy őt nem támogatják és vonja le annak konzekvencziáit, mert sem az országnak, sem a nemzetnek ebből semmiféle kára nem lesz. Arra az esetre, ha az eredeti és ideális álláspont, a t. ministerelnök ur eredeti álláspontja, nem menne keresztül a házban, hogy t. i. minden fuvardíj töröltessék, arra az esetre arra kérem a t. házat, hogy a bizottsági szövegezés második pontját változtassa meg, azt t. i., hogy aki a szavazóhelyiségtől 5 kilométernél távolabb lakik, hogy azt be lehessen fuvarozni, ehelyett hozassék be, hogy aki a szavazóhelyiségtől tiz kilométernél távolabb lakik, öt kilométer nem oly óriási távolság, 10 kilométert inkább lehet figyelembe venni és ez már nem -túlságosan sok községre fogja kiterjeszteni a fuvardíjat. És ebben az esetben is azt indítványoznám, hogy a fuvarköltség, amelyet a tiz kilométeres radiuson túl lakó szavazók beszállításáért kell viselni, ne a jelöltet terhelje, hanem az államot. A t. minister ur a bizottságban az állami megtérítés ellen foglalt állást és pedig azért, mert az igen nagy költséget jelent. Igen, ha öt kilométeres radiust állapítunk meg. De ha tíz kilométer radiust állapítunk meg és a szavazóköri beosztásnál lehetőleg vigyázunk, hogy minél több szavazókört alkossunk és minden körjegyzőség önálló szavazókör legyen és nem igyekszünk összevonni 2—3 körjegyzőséget egy szavazókörbe, akkor a költségek a minimumra fognak redukálódni. (Ugy van ! a baloldalon.) És ha az állam milliárdokat kénytelen kiadni mindenféle czélokra, akkor költhet erre í—5 mil7R"
