Képviselőházi napló, 1910. XL. kötet • 1918. junius 25–julius 19.
Ülésnapok - 1910-811
008 8ll. országos ülés 1918 Julius 18-án, csütörtökön. Hogyan állott a helyzet a hivatalosan összeállított választók tekintetében ? Azokról, akik adóznak, van hivatalos kimutatás. Azok, akik ingatlan birtok alapján kerülnek a választók közé, van hivatalos kimutatás ; van a közhivatalnokokról is hivatalos kimutatás ; van kimutatás bizonyos, a törvény által alkotott testületek tagjairól, vagy számontartott foglalkozásukról is, melyekkel az uj javaslat kibővítette az 1913-iki törvényt. De nincs kimutatás sem az ipari munkásokról, sem azokról az alkalmazottakról, akik nem nyilvános számadásra kötelezett vállalatoknál vannak, noha ezek a városokban nagyobb réteget jelentenek az önálló exiszteneziák rétegénél. Ezt csak az tudja, akik a városi lakosság struktúráját ismeri. Én különben a legnagyobb hibának tartom, hogy az ipari munkások összeírását a munkaadóra bízzák, hogy ő szerepel mint összeíró közeg. Teljesen lehetetlen két különböző szoeziális állásponton álló, két különböző társadalmi és valószínűleg két különböző politikai felfogáshoz tartozó ember közt oly viszonyt, létesíteni, hogy egyik ügyeljen arra, hogy a másiknak választójogát szerezze meg. Ez a legkülönbözőbb összeütközéseknek lesz az okozója. És ez különben sem hivatalos kimutatás, hanem magánkimutatás, amidőn egy munkaadó beadja munkásainak, alkalmazottainak munkakönyvét, vagy szolgáltatja az azokra vonatkozó adatokat. Különben nem is képzelhető, hogy ezt az alkalmazottak így elfogadják. Hiszen az a munkaadó, ha az ő politikai czéljainak megfelel, nem fogja reklamálni az illető munkás választójogát. Ezért nem hiszem, hogy a munkások rábízzák a munkaadójukra a választójoguk reklamálását. Meg vagyok győződve, hogy ha nagy nehézségek között is, inkább maguk fognak utána járni, hogy választójogukat megszerezzék, semhogy a munkaadóra bízzák, hogy tetszése szerint az döntse el, teljesiti-e ez irányban kötelességét, vagy sem. Én komolyan veszem azt az argumentumot hogy azért nem kívánják a számlálólapot minden évben, mert az a közigazgatás túlterhelését jelenti. Elfogadom komolynak, bár hiszen a háborús köz-, igazgatásban azt látom, hogy annyi mindenfelé felvétele van a készleteknek, annyi mindenféle jegygyei kell dolgozni és intézkedni, hogy amint hallom, egy öreg asszony azért lett öngyilkossá, mert nem tudta magát a sok jegy között feltalálni. Amikor a hatóságok annyi hivatalos felvételt, jegykiosztást el tudnak látni, akkor igazán csudálnám, ha egyszer egy évben ezt a fontos közjogi feladatot el nem végezhetnek. De fogadjuk el ez érvet helytállónak. Ámde akkor is méltóztassék különböztetni a törvényhatósági joggal felruházott városok és azország többi része közt. Én próbáját kívánom annak tenni, valóban kivánja-e a t. ház többsége, hogy a törvényhatósági városok, ha komolyan akarják a választók összeírásánál e segédeszközt igénybe venni, a törvényhozástól megkaphassák ezt az engedélyt, hogy végezhessék az összeírást és hogy ez az összeírás I ugyanazt a kötelezettséget állapítsa meg, mint amely az öt évenként teljesített összeírással jár. Én azt indítványozom, bár mondom, teljesen helytelenítem, hogy elejtették a számlálólapoknak évenkénti kötelező összeállítását, méltóztassék a törvényhatósági városokban megadni a központi választmánynak azt a jogot, hogy ha az összeírás szempontjából szükségesnek tartja, akkor az öt éven belül is, időközben többször is elrendelhesse a számlálólapok kitöltését, amely esetben természetesen mindenki köteles a számlálólapokat épugy kitölteni és ugyanazok a kötelességek állanak elő erre nézve, mint a a törvényben az ötévenként megállapított, kötelező számlálásra nézve ki van mondva. E módosítás szerint a 49. §. 1. bekezdése változatlanul maradna. A 2, bekezdés igy hangzanék : »Törvényhatósági jogú városokban, ha a központi választmány ugy határoz, mindenki, az előző bekezdésben nem emiitett években is vallomást köteles szolgáltatni.« Azután következik a 2. bekezdés változatlanul maradó része : »az előző bekezdésben nem említett években is vallomást szolgáltathat mindenki, aki a választók érvényben levő névjegyzékébe felvéve nincs, magát azonban választójogosultnak tartja«. Ez a fakultativa nem kötelező adatszolgáltatás, melyre mindenkinek joga van, mert tulajdonképen ez jelentkezés arra, hogy méltóztassék engem a választók sorába felvenni. Eekapitulálok : Azt kívánom, hogy nekünk a törvényhatósági városokban méltóztassék azt a lehetőséget megadni, hogy ott, ahol a központi választmány kíván egy tisztességes, korrekt választói listát, és ahol annak tudatában vagyunk, hogy nem vagyunk képesek máskép korrekt listát csinálni, csak számlálólapok utján, akkor necsak ötévenként legyen nekünk a törvényhatósági városokban jogunk számlálólapokat bekivánni, hanem, ha a központi választmány ugy határoz, akkor az első bekezdésben nem említett években is legyen köteles mindenki vallomást szolgáltatni. Ajánlom t. ház, méltóztassék ezt a módosító javaslatot elfogadni. (Helyeslés a közéfen.) Elnök : Ki a következő szónok ? Hoványi Géza jegyző: Pető Sándor! Pető Sándor: Elállók! (Helyeslés.) Elnök: A képviselő ur nem kíván szólni.. Kíván még valaki szólni ? (Nem!) Ha szólni senki sem kivan, a vitát bezárom. A ministerelnök ur kivan szólni Wekerle Sándor ministerelnök: T. képviselőház! Mikor a bizottsági tárgyalások folytak, a s'avazólapok mellőzése iránt, őszintén szólva, én tettem javaslatot. (Zaj bal felől. Halljuk ! Halljuk ! a/o&6oWafoíiJMegtettemazonmeggyőződésemalapján, hogy a szavazólapok évenkénti kiállítása és gyűjtése annyira elfoglalja az adminisztrácziót, •— holott magasabb czélt ezáltal el nem érünk — hogy én ez eljárás ötévenkénti megújítását is feleslegesnek tartottam volna. Csak azért javasoltam ezt így, mert amint ott indokoltam., ma a
