Képviselőházi napló, 1910. XL. kötet • 1918. junius 25–julius 19.
Ülésnapok - 1910-811
8ll. országos ülés I9l8 j törvényesség kérdésében a központi választmány előadója legyen. Ezt a javaslatot, amely 1912-ben az egész egyesült ellenzéknek óhajtása volt, méltóztattak elejteni. Tudjuk, hogy a részünkről előterjesztett indítványok sorsa az elvetés, mégis bátor voltam ezeket kifejteni azért, hogy jelezzem, hogy mi álláspontunkat teljes mértékben fenntartjuk. S azt hiszem, hogy a jövendő, ha az a nem várt eset bekövetkeznék, hogy ebből a törvényjavaslatból valaha élő, valóságos törvény legyen, -— mert nem lesz belőle ugy, mint ahogy az 1913-iki törvényből nem lett — meg fogja mutatni, hogy nekünk volt igazunk. Elnök: Kivan még valaki szólni? (Nem!) Ha senki sem kivan szólni, a vitát bezárom. Kivan az előadó ur nyilatkozni? Csizmadia Endre előadó: Nem! Elnök: Ha nem, akkor a tanácskozást befejezettnek nyilvánítom. Következik a határozathozatal. A 31. §-hoz Bródy Ernő képviselő ur egy kiegészítő módositványt nyújtott be, amely a szöveget magát nem érinti. A t. háznak elsősorban hivatása lesz, a bizottsági szöveg felől dönteni, s azután külön fogom feltenni a kérdést Bródy Ernő képviselő ur kiegészítő módositványára. Mivel maga a bizottsági szöveg meg nem támadtatott, azt hiszem, kijelenthetem, hogy a ház elfogadja. (Helyeslés.) Már most kérdem a t. házat, méltóztatik-e a 31. §-hoz Bródy Ernő képviselő ur által beadott kiegészítő módositványt elfogadni, igen vagy nem? (Nem!) Gondolom, kimondhatom, hogy a ház a módosítást mellőzi. Következik a 35. §. Hoványi Géza jegyző (olvassa a törvényjavaslat 35—46. §-ait, továbbá a VI. fejezet ezimét és a 47. és 48. §-oJcat, amelyek észrevétel nélkül változatlanul elfogadtatnak. Olvassa a W. §4.) Elnök: Az előadó ur kivan szólni. Csizmazia Endre előadó: T. ház! Ugyanazon indokokból, amelyek alapján már indítványoztam volt, hogy t. i. most már a bronz-érem is szerepel a törvényjavaslatban, kérem, hogy a 49. §. első bekezdésének 6. sorába, az »arany« szó után a »vagy« szó helyébe vessző tétessék s az »ezüst« szó után beszurassanak ezen szavak: »vagy bronz«. Elnök: Ki a következő szónok? Hoványi Géza jegyző: Pető Sándor! Pető Sándor: Nem kívánok szólni. Elnök: Pető Sándor képviselő ur nem kíván szólni. Vázsonyi Vilmos képviselő ur kivan szólni. Vázsonyi Vilmos: T. ház ! A 49. §. a számlálólapokról intézkedik. Már az általános vitában bátor voltam kifejteni, hogy a számlálólapok intézménye ugy, amint ez a szöveg arról intézkedik, egyáltalában csak játék a számlálólapok intézúius 18-án, csütörtökön, 60? menyével és nem jelent semmit. Két okból az. Először azért, mert minden ötödik évben rendeltetik csak el a számlálólapok alkalmazása, másodszor azért, mert a számlálólapokat az összeiróküldöttség, ha neki ugy tetszik, egyszerűen nem veszi figyelembe. Az eredeti javaslatnak azon intézkedését ugyanis, hogy azt, aki a számlálólapokat kitöltötte, értesiteni kell arról, ha nem veszik fel a választói névjegyzékbe, egyszerűen törölte a bizottsági javaslat és pedig azzal a klasszikus indokolással, hogy ha a számlálólapok kitöltője azt a kérelmet terjeszti elő, hogy vegyék fel a választói névjegyzékkbe, azt mondja az indokolás neki: kérem, ne tessék kérelmet előterjeszteni, mert ez közjog, ezt hivatalból veszik figyelembe, tehát nem kell kérelmet előterjeszteni; ennek konzekvencziájakép azután törölték azon részt, hogy értesiteni kell azt, aki a számlálólapot kiállította, hogy nem vették fel a választók névsorába. Pedig abból, hogy a választójog közjog s az ez iránti kérelmet hivatalból előterjesztettnek kell tekintem, nem az; következik, hogy törölni kell azon rendelkezést, amely szerint értesiteni kell mindenkit, akit nem vettek fel a választói névsorba, hanem épen az következik, hogy ép ugy kell értesíteni, mintha ő külön kérelmet terjeszett volna elő. Ilyen körülmények között a számlálólapok kiállítása, mondom, merő időtöltéssé és játékká vált, mert az összeíró küldöttség nem tartozik ezzel törődni. Ha neki fáradságos munka az, hogy valaki számlálólapokat állított ki, akkor egyszerűen mellőzi egyáltalában a számlálólapok figyelembevételét. Erre nézve semmiféle szankezió nincs ; ha kedve van az összeíró küldöttségnek törődni a számlálólapokkal, jó, ha nincs, nem törődik vele Itt szankczióról kell gondoskodni. Bár mondom, nem nagyon csábító így beszélni, különösen tapasztalva a nagy türelmet itt a környéken is. (Mozgás.) mégis méltóztassék megengedni, hogy kifejtsem nézetemet a számlálólapok kérdésében. Különösen azokban a városokban, amelyekben a választók nagyobb számban vannak, ahol nem ismerik egymást a közvetlen szomszédok, fontos ez az intézkedés, ez az összeírása a választóknak, fontosabb, mint a kisebb községekben, falvakban. Mert nagyobb városokban sok oly kategória van, melyekre nézve semmiféle hivatalos kimutatás nincs. Már elmondtam véleményemet a bejelentőhivatalra való hivatkozás tekintetében. A bejelentőhivatal soha adatokat nem adhat. Ene sem szervezettel, sem személyzettel nem rendelkezik. Ha az adatszolgáltató hatóságok közt felemiit ették, ez merőben fantasztikus álom. A bejelentőhivatal sohasem fog ennek megfelelni. Nagyobb városokban teljesen lehetetlen listákat összeállítani számlálólapok nélkül és azért a nélkül, hogy minket a törvény erre kötelezett volna, a budapesti központi választmány önként elhatározta az 1913-iki törvény első alkalmazásánál a számlálólapok kibocsátását, mert nem lett volna képes a nélkül csak hozzá is fogni a névjegyzék összeállításához.
