Képviselőházi napló, 1910. XL. kötet • 1918. junius 25–julius 19.

Ülésnapok - 1910-811

811. országos ülés 1918 Julius 18-án, csütörtökön. 597 eredeti javaslat igen helyesen intézkedett, hogy hivatalból szerezzék meg neki a bizonyítványt, ha az elemi iskolát tényleg elvégezte, csak elhányődott a bizonyítványa, amint valamenynyiünknek elhányódott. (Ellenmondások jobbfelöl.) Hiszen a t. háznak bármely tagját felszólítom, hogy megvan-e az elemi iskolai bizonyítványa, (Felkiáltások jobb felől: Megvan!) mert mondhatom a magam tapasztalatából, hogy az enyém nincs meg, én nem tudom felmutatni. Ilyen körülmények között meg kell azt a polgároknak könnyíteni és mindenképen a kezükre kell járni, hogy a bizonyítványokat megkaphassák s azért nagyon helyes intézkedése volt az eredeti javaslatnak az, amely kimondotta, hogy ezek a bizonyítványok hivatalból szereztessenek be. Én tehát minden remény nélkül arra, hogy javaslatom elfogadtatik, de mert kötelességemnek tartom bizonyos elvi szempontokat itt kiemelni, beterjesztem azt a módosítást, amely így szól: (Olvassa.) »A 20. §. 5. bekezdése után kiegészítőlég vétessék hozzá: Hogyha valaki az előbbi bekezdésekben említett bizonyítványt felmutatni nem képes, azonban akár a számlálólap kitöltésekor, akár utóbb megjelöli, hogy melyik iskolában, vagy legalább hozzávetőleg mikor végezte el a népiskola negyedik osztályát, vagy az ezzel egyenértékű iskolát vagy tanfolyamot, illetőleg hol és mikor tette le az elemi negyedik osztályának megfelelő képzettség igazolására szolgáló vizsgát, a bizonyítvány beszerzése iránt a szükséges lépést hivatalból kell megtenni. Elnök: Szólásra következik? Vitéz Győző jegyző: Pető Sándor. Pető Sándor: Azt hiszem, helyénvaló, hogy ennél a szakasznál tegyem meg azt az indítványomat, amely szerint az eredeti törvényjavaslatban foglalt 22. §., amelyet a bizottsági javaslat egészen kihagyott, ezen most tárgyalt 20. §. és a következő 21. §. közé felvétessék. Azt hiszem, erről szabad a 20. §-nál beszélni. A t. ministerelnök ur korábbi felszólalásában hivatkozott arra, hogy az elemi iskolai képzettséget igazoló bizottságot, továbbá az eredeti törvényjavaslat azon rendelkezését, amely a felnőttek oktatására bizonyos szervezetek létesítését rendelte el, miért hagyták el, nevezetesen azért, mert más alkalommal, más téren és más utón fogják ezt nagyobb mértékben életbe léptetni. Méltóztassék azonban megengedni, megtörténhetik, hogy nem lesz rá idő és alkalom. S miután ez a kérdés a választójoggal szoros kapcsolatban van, szerintem nem volna czélszerü ezen törvényes intézkedéseket külön törvénynyel megtenni. Ez a kérdés szoros összefüggésben van a választójogi törvénynyel, különös tekintettel arra, hogy milyen hiányosan iskolázták korábban az embereket, ugy hogy még a legműveltebb emberek közül is sokan, akiket esetleg hivatásuk és foglalkozásuk iskolai kiképzésre nem kényszeritett, zavarba jönnek, ha tőlük hat elemi osztályról szóló bizonyítványt kérnek, a kikről pedig azonban egészen bizonyos, hogy megvan nekik az a kultúrájuk és műveltségük, amelyet a szavazati joghoz kívánunk. De ettől eltekintve, ha egyszer ilyen szigorú mértéket alkalmazunk, mint amilyen a hat elemiben jelentkezik, akkor módot kell adnunk magában a törvényben az embereknek arra, hogy saját diligencziájukból pótolván tanulmányaikat, igazolhassák vizsgával azt, hogy képzettségük a hat elemivel járó képzettségnek megfelel. Ez azért is szükséges, hogy ebben a törvényben foglaljon helyet, mert igen szép ozélzat az is, hogy a felnőttek oktatásban részesüljenek, hogy a kultúra ily módon terjedjen. De ezzel egyúttal egy másik czélt is szolgálunk, azt, hogy választójoggal bírjanak a lehetőség szerint a polgárok, vagyis, hogy az ily módon, megszerzett kulturális fejlettség és az erről szóló bizonyítvány pótolja a választójoghoz szükséges hat elemi osztály elvégzéséről szóló bizonyítványt. Ha tehát a közoktatásügy körében intézkedések történnek abban az irányban, hogy a felnőttek oktatásban részesüljenek, ez nagyon szép dolog, azért dicséret illeti a kultuszkormányt; jelenleg azonban a választókról van szó, arról van szó, hogy megfelelő intelligencziával bíró emberek bejussanak a választók közé, tehát nem elég a felnőttek oktatása, hanem törvényes intézkedés kell arra is, hogy az ily módon önképzéssel vagy külön intézeti kiképzéssel intelligencziát szerzett emberek a választók közé jussanak, vagyis, hogy az ily módon megszerzett bizonyítvány, az ily módon letett vizsga jogosítson valakit arra, hogy a választók közé való felvételét kérhesse. Ez az indoka annak, hogy tisztelettel kérjem a t. házat, méltóztassék a bizottsági javaslat 20. és 21. §§-ai közé az eredeti javaslat 22. §-át szószerint beiktatni. Elnök: Kivan még valaki szólni? Vázsonyi Vilmos (szólásra jelentkezik). Elnök: Vázsonyi Vilmos képviselő ur kíván szólni. Vázsonyi Vilmos: Én, t. ház, egészen röviden azzal kívánom támogatni Pető Sándor tisztelt barátom javaslatát, hogy itt bizonyos konfúzióval állunk szemben. A felnőttek oktatásának rendeleti utón való szabályozása és az a kérdés, hogy a felnőttek oktatása révén megszerzett bizonyítvány a választójog igazolására alkalmas-e vagy nem, két különböző kérdés. Ha a törvény nem mondja ki azt, hogy az a bizonyítvány, amely a fehiőttek oktatására államilag szervezett kurzusok alkalmával kiállittatik, épugy alkalmas a hatosztályu elemi iskola sikeres elvégzésének igazolására, mint eredetileg az elemi iskola által kiállított bizonyítvány, akkor bizonyos kétség támad. Mert ha nem fog a törvény arról rendelkezni, hogy a választójogszempontjábó] szükséges képzettség igazolására szolgáló ezen bizonyítványok a négy, vagy a hat elemivel egyenértékűek, akkor kiadhatják majd ezeket a bizonyitványo-