Képviselőházi napló, 1910. XL. kötet • 1918. junius 25–julius 19.

Ülésnapok - 1910-811

596 811. országos ülés 1918 Julius 18-án, csütörtökön. ügyi minister gondoskodik oly könyvnek a ma- x gyár állam nyelvén és az országban tömegesen használt más nyelven való kiadásáról, amely a felnőtt lakosság szempontjából fontos alkotmányjogi és gazdasági ismereteket tartalmazzon.* Ez lenne azután az a könyv, melyből az irásolvasas próbája történhetnék. Elnök: Kivan még valaki szólni ? Ha szólni senki sem kivan, a vitát bezárom. A ministerelnök ur kivan szólni. Wekerle Sándor ministerelnök: T. ház ! Röviden csak arra szorítkozom, méltóztassék a bizottság által javasolt eredeti szöveget elfogadni. Indokaim a következők: Senkinek se jut eszébe az irni-olvasni tudást akként megállapítani, hogy ez a választójog szűkítésére vezessen. A számlálólapok kiküszöbölése folytán a számlálólapok kitöltésére természetesen nem lehetett az irni-olvasni tudást alapítani. Itt, megengedem, történt bizonyos változás, amennyiben aggályok merültek fel, hogy mi vélelmezzük az írás-olvasást. De másfelől könnyítések is történtek. Könnyítés történt két irányban. A tanitó kihagyását ne méltóztassék szigorításnak venni és a tanítóban egy nem tudom micsoda pártatlan embert látni, aki ott igazságosan fog Ítélni. Hiszen az összeiró-küldöttségnek tagjai rendszerint magasabb műveltségű és képzettségű emberek, (Igaz! ügy van!) mint a tanítók és szabadabban is járnak el. Ha az összeiró-küldöttségnek valamely tagja tudja valakiről, hogy tud irni-olvasni, nem fogja annak igazolását külön forma szerint is megkívánni. Ez az első könnyítés. A második könnyítés az, hogy kimondatott, hogy aki egyszer igazolta az irni-olvasni tudást, az nem köteles azt újból igazolni. Ez az elv van itt keresztülvive. Megengedem, hogy az első összeírás alkalmával ez bizonyos nehézséggel jár, de ha akkor igazoltatik, akkor a következő esztendőkben semmi nehézséget már nem fog okozni. Az a tankönyv, amiről a t. képviselő ur említést tett, illetőleg nem is tankönyv, hanem az a káté, amelyben alkotmányjogi tételek foglaltatnak, igen szép dolog, talán kívánatos is, hogy megvalósíttassák; ez azonban összefügg azzal, amit már voltam bátor az általános vita folyamán felemlíteni, hogy mi a javaslatnak egy intézkedését, a tanfolyamok rendezését egyszerűen kihagytuk ; kihagytuk pedig azért, mert többet tettünk. A felnőttek oktatásának intézményes behozatala sokkal többet jelent e tekintetben, mint ezen tanfolyamoknak rendezése. Ilyen rendkívüli tanfolyamok költségesek, eredménynyel sem igen szoktak járni. Maradjunk meg az intézményes alkotásoknál, ne a választójogi törvénybe, hanem a közoktatási törvényekbe, a közigazgatás körébe vegyük fel azon intézkedéseket, melyek az elemi képzettség általánosítására vonatkoznak. A felnőttek intézményes oktatásának elrendelésével akarjuk mi ugyanezen tendencziát sokkal nagyobb mértékben és hatályosabban elősegíteni, ami természetesen maga után vonja, hogy azt korlátozó vagy részben irányító intézkedéseket ebbe a javaslatba ne vegyünk fel. Minthogy azt hiszem, bizonyítékát szolgáltattam annak, hogy ha ez a szakasz változás alá esett is, ez nem a választói jogosultság megszorítására, hanem inkább annak könnyebb igazolására vezet, kérem a bizottsági szakasz elfogadását. (Helyeslés a jobboldalon és a középen.) Elnök: A tanácskozást befejezettnek nyilvánítom. Következik a határozathozatal. A 18. §-hoz kétrendbeli módosítás adatott be. A kérdést elsősorban a bizottsági szövegre fogom feltenni. Amennyiben a szöveg elfogadtatnék, ez esetben ugy Bródy Ernő, mint Pető Sándor képviselő ur indítványát mellőzöttnek fogom kijelenteni. Ellenkező esetben a két indítványra sorjában fogom feltenni a kérdést. Kérdem a t. házat, méltóztatik-e a 18. §-t a bizottsági szövegezésben elfogadni, igen, vagy nem? (Igen!) A ház a szakaszt a bizottság szövegezésében fogadja el s így Bródy Ernő és Pető Sándor képviselő urak indítványai mellőztetnek. Következik a 19. §. Hoványi Géza jegyző (olvassa a 19. §4). Elnök: Szólásra következik? Vitéz Győző jegyző: Pető Sándor. Pető Sándor: Nem kívánok szólni. Elnök: Minthogy a képviselő nr nem kivan szólni, a szakasz pedig meg nem támadtatott, azt elfogadottnak jelentem ki. Következik a 20. §. Hoványi Géza jegyző (olvassa a 20. §4). Elnök: Szólásra következik? Vitéz Győző jegyző: Bródy Ernő. Bródy Ernő: T. ház! Az eredeti szakasz azt tartalmazta, hogy amennyiben valaki elvégezte az elemi iskolát, de nincs meg neki a bizonyítványa és megjelöli azt, hogy körülbelül hol és mikor végezte az iskolát és ezen adatokat megadja, akkor az ő bizonyítványának beszerzése iránt hivatalból történik intézkedés. A módosított javaslat a szakasznak ezt a helyes intézkedését is eltörölte és egy későbbi szakaszban, az 51. szakaszban azt az intézkedést tette helyébe, hogy az illető kérheti a központi választmánytól, vagy esetleg a községi elöljáróságtól, hogy szerezzék be neki ezt a bizonyítványt. Mi mindent kell annak a szegény választónak kérnie, hányféle hivatalba kell elmennie! Az irás-olvasást igazolnia kell az összeíró küldöttség előtt, azután el kell neki mennie a központi választmányhoz, esetleg a községi elöljárósághoz. A következő szakaszoknál még ki fogom mutatni, hogy még milyen feladatok várnak rá, ha választójogát akarja igazolni. Engedelmet kérek, abból a választóból igy egy bürokratát csínálnak, aki hivatalról hivatalra jár, hogy azt a keserves jogosultságát, hogy ő választó, végre megkaphassa, pedig az