Képviselőházi napló, 1910. XL. kötet • 1918. junius 25–julius 19.
Ülésnapok - 1910-811
július IS-án, csütörtökön. 692 811. országos ülés 1018 . le nem ülték a büntetésüket, hanem ezt tágabb értelmezéssel az összes deliktumokra kiterjeszti. Ha azt méltóztattak volna kívánni, hogy csak a 9. pontban emiitett deliktumokra állapíttassák meg oly kizárási ok, amely már korábban hatályos, nemcsak a büntetés kiállásától kezdve: akkor a 8. pontnak ugy kellett volna hangzania, hogy a 9. pontban emiitett deliktumok esetében, ugy amint itt mondva van, a kizáró ok már a jogerőre emelkedéstől kezdődik a szabadságvesztés büntetés kiállásáig. így korrespondeálna a 8. és 9. pont ós ha ilyen módosítást méltóztatik tenni, akkor azt mint teljesen logikust, mint a most elfogadott szöveg szellemével megegyezőt a magam részéről is helyénvalónak tartom. Csak ezt a szöveget nem tartom helyénvalónak, mert ez túlterjeszti a kizáró okokat, vagyis teljesen ártatlan deliktumok esetében is lehetetlenné teszi, hogy az illető felvehető legyen a választók névsorába. Ezeket voltam bátor megjegyezni. Elnök: Jakabffy Elemér képviselő ur félreértett szavai valódi értelmének helyreigazítása czimén kér szót. Gondolom, kimondhatom, hogy a t. ház az engedélyt megadja. (Helyeslés.) Jakabffy Elemér: T. ház! Miután a t. képviselő ur szíves volt hivatkozni statisztikai adatokra és miután én minden időben és mindenkor lojálisán szoktam az ügyeket elintézni, köszönettel veszem tudomásul, hogy a volt igazságügyminister ur kijelenti, hogy összesen csak négy hadseregszállitóra vonatkozólag történt az általa kiadott rendelet alapján olyan intézkedés, amely az ő részükre kétségtelenül kedvezmény jellegével bir. Nagyon sajnálom, hogy ha ez tényleg igy van, akkor a volt igazságügyminister ur annak idején ilyen rendeletet adott ki, mert ez épen az ellenkező szuppozicziókra igen alkalmas és bő teret nyújtott. (Ugy van! a jobboldalon.) Hogy az én feltevésem és mindazok feltevése, akik az én feltevésemmel egyöntetűen gondolkoztak, helyes és indokolt volt, azt mutatja az a körülmény, hogy amikor a volt igazságügyminister urnak ez a rendelete megjelent, bizonyos körök azt hozsannával üdvözölték, olyan módon üdvözölték, hogy azt hiszem, magának a volt igazságügyminister urnak sem lehetett ez igen kellemes. Ha megengedi a t. ház, (Sálijuk! Halljuk!) én csak egy példát olvasok fel erre nézve. Az Országos Magyar Kereskedők Egyesületének lapja a következőket irta akkor (olvassa) : »Pelfüggesztett és elhalasztott büntetések. Vázsonyi Vilmos igazságügyministernek az ügyészségekhez intézett leiratáról számoltak be a napilapok, amelyben utasítja őket, hogy méltányos esetekben a szabadságbüntetósre elitéltek büntetésének végrehajtását fügeszszék fel, illetve szakítsák félbe. A rendelet szerint megszűnik az alapkülönbség a gyorsított eljárásban elitéltek és az egyéb elitéltek között s a felfüggesztés kedvezménye megadandó mindazoknak, akik a bűncselekményt inkább botlásból, mint gonoszságból követték el. Az igazságügyministernek ezen humánus és meleg szívre mutató rendeletét mi a legnagyobb örömmel üdvözöljük és pedig az általános emberi szempontokon kivül különösen két okból. Először, mert meg van szüntetve benne a gyorsított eljárásban elitéltek megbélyegzése, akik szinte társadalmon kivül helyeztettek el az eddigi törvények és eljárások által, holott mi jól tudjuk, hogy ezen elitéltek között túlnyomórészt olyanok szerepeltek, akik bűneikkel erre a kiközösítésre legtávolabbról sem szolgáltak reá és azt is tudjuk, hogy az elitéltek között nem egy ártatlan kereskedő is van, akik részére most ez a rendelet némi rehabilitálás és talán jelentős könnyebbséget fog teremteni. Az igazságügyministernek, amidőn ezen rendeletet kibocsátotta, előítéletekkel kellett megküzdenie és kétszeresen dicsérendő az a bátorság, amelylyel, daczolva bizonyos áramlatokkal, rendeletét kibocsátotta.« T. ház! íme ez volt a visszhang a volt igazságügyminister urnak kibocsátott rendeletére és ha ezt a visszhangot a kereskedők egyik hivatalos orgánumából hallom, akkor nem tételezhettem fel, hogy a volt igazságügyminister ur azért ad ki egy generális rendeletet, hogy négy egyén ügye favorizálható legyen. (Ellenmondások bálról.) Pető Sándor: Favorizálás?! (Zaj.) Jakabffy Elemér : Minden esetre favorizálás, mert engedelmet kérek, midőn a Strasser-ügyben egy nőt elitélnek azért, mert száz és száz beteg katonának rossz ételt adott és ezért háromévi fegyházbüntetésre Ítélik és akkor ezt azért, mert orvosi bizonyítvány szerint beteg, szabadlábra helyezik: ez minden esetre favorizálás. (Helyeslés a jobboldalon.) Székely Ferencz: Törvény rendeli! Törvényes kötelesség. (Zaj.) Rednik Gábor: Sajnálja inkább a beteg kanákat, a volt minister ur. Székely Aladár: Megrágalmazása az orvosoknak. (Nagy zaj.) Jakabffy Elemér: Lehet, hogy demokratikus dolog, hogy egy bűnös nőnek egészsége sokat ér, de én nem kérek ebből a demokrácziából, amely egy bűnös nő egészségét többre becsüli, mint száz és száz katona egészségét. (Elénk helyeslés jobbfelöl.) En tehát azt hiszem, nem vétettem a lojalitás ellen, midőn ezt az ügyet délelőtt szóvá tettem. Tudomásul veszem azonban a t. képviselő urnak azt a bejelentését, hogy csak négy egyén részesült ebben a kedvezményben és ennek következtében semmi más inszinuáczió az én részemről fenn nem foroghat. (Helyeslés jobbfelől.) Elnök: Szónok feljegyezve nincsen. Kérdem, kíván-e még valaki szólni? Az igazságügyminister ur kivan szólani.
