Képviselőházi napló, 1910. XL. kötet • 1918. junius 25–julius 19.

Ülésnapok - 1910-811

július lS-án, csütörtökön. 591 8ll. országos ülés 1918 _, felekezeti motívumok alapján kifejtett. Hogy tehát épen konkrét, nagyon szorosan meghatározott ismérvek alapján, melyeket a Btk. 172. §-a megállapított, t. i. gyülekezeten, nyilvánosan, szóval vagy irat, nyomtatvány, képes ábrázolat terjesztése vagy kiállítása utján felekezet ellen ne lehetne izgatni, azt épen nem ismerem el, sőt attól félek, hogy a jövőben még nagyobb mértékben fognak izgatni, mint gondoljuk és nagyon kívánatosnak, indokoltnak, a törvényhozás kötelességének tartom, hogy az ilyen izgatások kizáró okként legyenek megállapítva a törvényjavaslatban (Helyeslés jobb felöl) épen ugy, mint ahogy a mai polgári társadalomban, melynek a t. képviselő ur is ép oly vezetője, mint én, kizárandónak tartom a népámitásra számító izgatással a nép alacsonyabb ösztöneinek azt a felhasználását, mely a tulajdon és a házasság jogintézményének eltörlését czélozza. Ennek következtében nagyon kérem a t. képviselőházat, hogy méltóztassék a bizottsági szövegezést elfogadni és egyáltalában nem oszthatom Pető Sándor t. képviselő urnak azt a sajátszerű érvelését, hogy nagyon respektábilis, politikai irányzat lehet, amely a magántulajdon eltörlését kívánja. Ez lehet társadalmi túlzás, bolsevikik irányzata, de semmi esetre sem tartom respektábilisnak, még kevésbbé politikusnak. (Helyeslés a jobboldalon.) T. ház! Minthogy az a meggyőződésem, hogy a bizottságnak az a szövegezése, amely különben a jelenleg hatályban lévő törvény szövegét állítja helyre, megfelel a magyar nemzet és az ország érdekeinek, azt elfogadásra ajánlom. (Élénk helyeslés jobbfelöl.) Elnök: Vázsonyi Vilmos képviselő ur személyes megtámadtatás visszautasítása czimén kér szót. Gondolom, a ház megadja az engedélyt, hogy a képviselő ur ezen a ezimen röviden felszólaljon. (Helyeslés.) Vázsonyi Vilmos: T. képviselőház! Félreértést kívánok tisztázni. Akkor, amidőn Farkas Pál képviselő ur előterjesztette interpelláczióját, válaszomban kijelentettem, hogy nem tartozom azok közé, akik hivatalos állásban elődeik vagy mások leszólásával kivannak érdemeket szerezni. Én azt hiszem, hogy a t. volt igazságügyminister ur emlékezik azokra a szavakra, amelyeket az ő hivatali működéséről mondottam és ha igen, akkor a legkevésbbé sem tulajdonithatja nekem azt a szándékot, hogy én az ő működését bármily tekintetben le akartam volna kicsinyelni. Miről van azonban itt szó? Egészen makacsul ragaszkodnak a t. képviselő urak ahhoz a most felszólalt Balogh Jenő és Jakabffy igen tisztelt képviselőtársaim ahhoz, hogy az a rendelet, amelyet kiadtam a két éven aluli szabadságvesztésbüntetések elhalasztásáról, hogy az lehetővé tette, hogy az elitélt hadseregszállítók szabadon maradjanak. Én eddig nem törődtem ezekkel az állításokkal, amikor azok nem jogászoktól, nem szakemberektől eredtek; most azonban, amikor már felvilágosításaim, kiadott utasításaim ismertetése után újra meg újra koczkáztatják ezt az állítást, egyszerűen átadom a t. képviselő uraknak azt a statisztikát, amely kezemben van és amelyet a VII. ügyosztály készített számomra a büntetések félbeszakításáról. Átadom a VII. ügyosztály jelentését az egész ügyről. Ebből meg fogják látni a t. képviselő urak, hogy a büntetés félbeszakittatott ezen rendelet alapján 330 egyénnél. Ezen 330 egyén legnagyobb része csatalopás miatt már elitélt egyén volt és ezen 330 esetből van négy, amely hadseregszállitásra vonatkozik, a négy közül kettő olyan, ahol annyi idő telt le, hogy az illetőnek joga nyilt a feltételes szabadonbocsátásra, egy pedig vétség. Már most azok a számok, amelyeket Jakabffy t. képviselő ur felhozott, engem nem érdekelnek. Az, hogy ő mit számított ki, hogy a rendelet szerint hányan szabadultak volna, az engem nem érdekel; engem az, a tény érdekel, hogy hányan szabadultak. Én nem csodálkozni azon, hogy ez a félreértés felmerült, mert hiszen akkor felügyeleti jogköröm alatt álló hatóságoknál is felmerült, de mihelyt felmerült, nyomban tisztáztam ezt a félreértést és nyomban megmagyaráztam, hogy mit jelent a gyorsított és nem gyorsított eljárás közti különbség eltörlése, annak kijelentése mellett, hogy a közbiztonságra veszélyes egyének ebben a kedvezményben nem részesülnek és ha fontos állami érdeket sértenek, akkor szintén nem részesülhetnek a szabadlábra helyezésben. Ez tehát nem teszi azt, hogy rendkívüli esetekben a hadviselés érdekei elleni bűncselekmények miatt elitéltek ebben a kedvezményben részesülhessenek. Tehát hiába számított Jakabffy képviselő ur B5 esetet. Az a releváns, hogy hány ilyen eset volt és hányan részesülhettek ebben a kedvezményben. Én a képviselő uraknak átadom ezt az egészen hivatalos iratot. Kérem önöket, legyenek kegyesek egyúttal meggyőződést szerezni az illetékes ügyosztályban arról, hogy én milyen utasításokat adtam és ha erről meggyőződést szereztek, akkor teljesen a lojalitásukra bízom azt, hogy mennyiben tartják fenn azt a nyilatkozatukat, amelyet velem szemben megtettek. Ami illeti azt a másik félreértést, mintha én azt kívánnám, hogy szabadlábon maradjanak, vagy a választók közé bekerüljenek azok, akik nyereségvágyból elkövetett bűntett vagy vétség miatt Ítéltettek el és a t. képviselő urnak azt az érvét, hogy tehát mi történjék ezekkel addig, amíg le nem ülték büntetésüket, arra kell rámutatnom, hogy a 8. pont jelenlegi fogalmazása a 9. pont mellett nemcsak azt teszi lehetővé, hogy azok, akik nyereségvágyból elkövetett bűntett vagy vétség miatt jogerősen szabadságvesztés büntetésre ítéltettek, ne kerüljenek be a választói listába addig sem, amig