Képviselőházi napló, 1910. XL. kötet • 1918. junius 25–julius 19.
Ülésnapok - 1910-811
588 811. országos ülés 1918 eszmét kissé szigorítva, de lényegileg ugyanúgy fejezi ki s azért a magam részéről is tisztelettel kérem annak elfogadását. Nem vagyok ugyanilyen szerencsés helyzetben azon kritikára, illetőleg módositó indítványokra nézve, amelyeket Pető Sándor és Vázsonyi Vilmos t. képviselőtársaimtól volt alkalmam hallani és igy méltóztassanak megengedni, hogy azokkal szemben elfoglalt álláspontomat kifejthessem. Pető Sándor t. képviselő ur mindenekelőtt kritizálta a szóbanforgó 14. §. 7. pontját s azt kihagyatni kérte abból az okból, mert nézete szerint a nyilvános helyen botrányt okozó részegség miatt történt elitélés egyrészről nem olyan súlyos ok, amely miatt valakit a választójogból kizárni kellene, másrészről — ha jól értettem — a kö igazgatási hatóságok, sőt végső fokon a beliigyminister részéről is ez a közigazgatási utón történő elitélés némi visszásságra vezethet. Mindenekelőtt nyomatékosan vissza kell utasítanom a feltevését is annak, hogy a magyar közigazgatási hatóságok, vagy a belügyministerium megvádolhatok volnának azzal, vagy velük szemben az inszinuáczió volna emelhető", hogy pusztán abból pártpolitikai tekintetből, hogy valakit a választók közül kizárjanak, azt az egyént előzetesen már és pedig — amint rá fogok rögtön térni — meglehetősen messze a választást megelőzően, nyilvános helyen botrányt okozó részegség miatt alap nélkül elitélnék. (Igaz! ügy van! jobbfelől.) Ez annyival kevésbé lehetséges, mert a következő szakaszok értelmében . , . Csizmazia Endre előadó: 13. §. Balogh Jenő: ...a 13. §. értelmében azon esetben, hogy ha az illető már fel volt véve a névjegyzékbe és később Ítéltetett el, ez a kizáró ok már nem érvényesíthető, mert a bizottság gondolt arra az esetre, hogy ilyenképen mégis a választást közvetlen megelőzően valamely visszaélés gyanúja felmerülhetne, de olyan általánosságban emelt vádat, hogy ilyen alapon a választóknak egy részét ki lehet zárni a közigazgatási hatóságok alaptalan Ítélete alapján, azt hiszem, a leghatározottabban vissza kell utasítani. (Igaz! Ugy van! a jobboldalon.) Nem fogadhatom el Pető Sándor, képviselő ur azon álláspontját sem, hogy a királyi ház tagjának megsértése miatt történt elitélés nem volna alapul vehető a választójogból való kizárásra. A Btk. 141. §-ának két esete van. Az egyik a királyi család valamelyik tagjának tettleges bántalmazása. Ez kétség nélkül súlyos bűntett. Méltóztassék csak arra'az esetre gondolni, hogy valaki a trónörököst — akár nagykorú korában is — tettlegesen bántalmazza. Hiszen ennek már büntetése is fegyház, ez tehát eo ipso feltétlenül kizáró ok jellegével bir, még hozzá annyival is inkább, mert ha ilyen bűntett elkövethető, azt Magyarországon csakis valamely direkt hazafiatlan, direkt nemzetellenes, irredentista magatartású és gondolkozású ember részéről képzelem elkövethetőnek. Hiszen a háború alatt felmerültek, sajnos, bár Julius 18-án, csütörtökön, csak szórványos esetek arra, hogy valaki együttérzését az orosz vagy a szerb uralkodóval szemben kifejezte és az ottani trónörököst vagy uralkodót magasztalta. Az ilyen egyén már érzületénél fogva is teljesen méltatlan arra, hogy a választók közé kerüljön. A királyi család tagja ellen elkövetett sértés, pl. a királynénak durva megsértése, felfogásom szerint, feltétlenül olyan, a magyar embernek természetes lojális és hazafias érzéséből kifolyólag tiltakoznom kell olyan felfogás ellen, amely ezt a kizáró okot törölné. Még kevesebb szerencséje volt, azt hiszem, Pető Sándor t. képviselő urnak a 9. pontban foglalt azon kizáró ok ellen felhozott érvelésével, amely szerint a elsöpört által elkövetett hatóság elleni erőszakot törölni akarta. Itt egy sajátszerű, nyilvánvalólag múló — mert meg fog róla győződni és bizonyosan módosítani fogja véleményét — jogi tévedésnek esett áldozatul akkor, amikor a villamoskalauzokra hivatkozott. A villamoskalauz — amint azt minden joghallgató tudja, a ki az alapvizsgán túlesett és a t. képviselő ur, aki gyakorlott védő ügyvéd, ép ugy tudja és csak egy jogi elvetésnek sajátszerű esetével állunk szemben (Igaz ! Ugy van ! jobbfelől.) — a villamoskalauz nemhogy tagja vagy közege valamely hatóságnak, de maga a villamostársaság sem hatóság. Hatóság, az imperiummal rendelkező és kényszerítő hatalommal felruházott jogi személy, ilyen pl. a bíróság vagy közigazgatási hatóság, annak tagja, az igenis hatósági tag ; a közigazgatási hatóságnak lehetnek közegei is. De a villamoskalauz sohasem lesz hatósági tag vagy közeg?; ennek következtében nem esik ezen rendelkezés alá. Ennélfogva a hatósági tag vagy a hatóság ellen csoport által elkövetett nyilvános erőszakot olyan természetű bűntettnek tekintem, amely joggal sorolható az állam elleni büntetendő cselekmények csoportjába s ebből a szempontból vette fel azt a bizottság a 9. szakaszban felsorolt egyes bűncselekmények közé. Pető Sándor t. képviselő urnak az izgatásra vonatkozólag tett megjegyzéseit össze fogom kapcsolni a későbbiekkel. Most rá kell térnem azokra a megjegyzésekre, amelyeket Vázsonyi Vilmos t. képviselő ur a szóbanforgó szakasz 11. pontjával szemben kifejtett Egy megjegyzését a t. képviselő urnak egész nyomatékosan és lojálisán kiemelem. Teljesei igaza volt a t. képviselő urnak t. i. abban, hogy a bizottsági naplónak azon részében, amely egyik bizottsági felszólalásomat reprodukálta, egy sajnálatraméltó s nem tőlem függő, akár gyorsirodai, akár nyomdai hiba merült fel akkor, amikor bizonyos elitélteknek »százezreiről« szólt. Én ott a bizottságban »az illető elitéltek százait és ezrei kifejezést használtam, s minthogy azon a napon délelőtt, délután volt bizottsági ülés és igy nem voltam abban a helyzetben, hogy tüzetesen átnézhettem volna a stenografikus feljegyzéseket, ugy került bele ez a rész a naplóba, hogy »az illető elitéltek százezrei*. Nagyon jól tudom, hogy összesen ma Magyarországon átlag egyjévben 10—11 ezer
