Képviselőházi napló, 1910. XL. kötet • 1918. junius 25–julius 19.

Ülésnapok - 1910-811

8ll, országos ütés 1918 július 18-án, csüiÖriokön. 589 elitélt van s természetesen az elitéltek százezreiről nem is lehet szó. Ezt az igazat megadva t. képviselőtársamnak, nagyon sajnálom, hogy egyebekben nem oszthatom az általa kifejtetteket, sőt bizonyos vonatkozásokban — természetesen minden személyes él nélkül — épen kérnem kell, hogy az általam felhozandókra, ha kívánja, a kritikát gyakorolja, T. i. mindenekelőtt nem oszthatom a t. képviselőtársamnak azt az álláspontját, hogy a 11. §-ból hagyjuk ki azt a 8. pontot, amely az Ítélet jogerőre emelkedésétől a szabadságvesztésbüntetés kiálltáig kizárja a szabadságvesztésbüntetésre ítélteknek a választói névjegyzékbe való felvételét. Ez a rendelkezés benne van a j elenlegi törvényben. Onnan vette ezt a bizottság, felfogásom szerint helyesen és jogosultan, mert az olyan egyén, aki jogerősen el van Ítélve és pedig bűntett vagy szándékosan elkövetett vétség miatt, általában véve nem arra való, hogy a választók névjegyzékében szerepeljen. Az az álláspont, amelyet a t. képviselő ur kifejtett, hogy hiszen a következő 9. pont úgyis kizárja ezeket, nem megfelelő, mert a 9. pont csak bizonyos bűncselekményekre és csak a kiszabott büntetés kiállásától állapitj a meg a kizáró okot, tehát épen ott van a sajátszerű és kényes időköz, amely a büntetés jogerőre emelkedésétől a büntetés megkezdéséig, illetőleg kiállásáig terjed. Minthogy pedig, amint a képviselő ur méltóztatott felhozni, ministeisége alatt kiadta azt a rendeletet, amely a két éven aluli büntetések megkezdését elhalasztotta, igenis, a jelenlegi 11. §. 8. pontjának felvétele nélkül megtörténhetik, hogy a bűntettesek százai és ezrei, akik diffamáló bűncselekményt, különösen pedig büntettet vagy nyereségvágyból származó vétséget és ezek közt pl. a szóban forgott hadseregszállitási büntetendő cselek- • menyeket követték el, be fognak kerülni a választók névjegyzékébe, mert még nem kezdték meg a büntetést, mert halasztást kaptak, ha. pedig bekerültek, akkor természetesen a választás időpontjában a jegyzékben lévén, nemcsak szavazhatnak, de választhatók is lesznek; pedig ennek a parlamentnek nem érdeke, hogy közönséges nyereségvágyból elkövetett büntettek miatt elitéltek a parlament tagjai közé kerüljenek. (Igaz! Ugy van ! a jobboldalon.) Méltóztassék itt megengedni, hogy igazán csak egy-két mondatban reflektáljak a t. képviselő ur felszólalásának egy másik részére. Ismétlem, nem kritizálom, a rendeletét, mert ez nemidé tartozik és ugy érzem, hogy ez teljesen helytelen volna rés emről, de védekeznem kell egy megjegyzése ellen, amely a halasztási rendeletre vonatkozott. A t. képviselő urnak méltóztatott mindenekelőtt azt állítani, hogy szigorúbban kezelték az ő hivatalos működése alatt a büntetésfélbeszakitásokat, mint korábban. Amennyiben a t. képviselő urnak ez a megjegyzése az én hivatali működésemre tehát négyévi és öthavi ministeri működésemre vonatkozott, állok elébe e megjegyzésnek. (Helyeslés a jobboldalon.) Kérem a konkrét közelebbi adatokat és viselem azokért a teljes egyéni, hivatali és a reputácziómat illető minden más felelősséget. (Helyeslés a jobboldalon.) Ebben a kérdésben meg kell hogy valljam — és ez kényszeritett e kis kitérésre — az álláspontom a küvetkező volt; Mikor arról győződtem meg, — és pedig több mint 50 konkrét bűnügy adataiból — hogy azok a bizonyos hadseregszállitási visszaélések nem szórványos jelenségek, hanem bizonyos gyakorlati szokásszerüséggel és üzletszerű seggel kö vett étnek el és harapódznak el, akkor, 1915 tavaszán a t. háznak előterjesztést tettem, amely azután az 1915 : XIX. t.-ez. megalkotására vezetett. A törvény megalkotásától egészen múlt évi 1917. évi április végéig emlékezetem szerint 2800 ügyben — ha sajtóhiba vagy tollhiba nincs a naplóban, akkor a t. képviselő urnak .a Farkas Pál t. barátom interpellácziójára adott válasza szerint 2903 egyén ellen — folytattatott le hadseregszállitási bünpör. Az én felfogásom szerint tehát oly ijesztő nagy számban harapództak el ezek az ügyek, hogy ha sok haszontalan, lényegtelen apró-cseprő ügy volt is köztük, a visszaélések mindenesetre hadseregünk biztonságát, katonáink ellátását komolyan veszélyeztették. Ezekkel az ügyekkel tehát én felelős állásban igenis a legkomolyabban és alaposan iparkodtam foglalkozni. Sajnálattal gondolok vissza azokra az évekre, hogy munkaerőmnek jóval több mint 90%-át ezek foglalták le. Ami pedig álláspontomat illeti, amint egyrészt mindig iparkodtam bírói tárgyilagossággal minden konkrét ügyben a dolgokat megbeszélni munkatársaimmal, akik szívesek voltak támogatni, ugy a teljes egyéni felelősséget magamra akartam venni nemcsak azért, hogy más támadás tárgya ne legyen, (Sálijuk! Halljuk! a jobboldalon.) hanem főleg azért, hogy minden hasonló ügyben az egyforma elbánás elve lehetőleg érvényesüljön. Már most mindezekben az ügyekben tömegesen és szokásszerüen beadták a halasztási kérvényeket. ISTe tessék ezen csodálkozni, rendesen vagyonos, sőt nagyvagyonu egyénekről volt szó, akik már az előzetes letartóztatás heteit és hónapjait is keservesen töltötték el; ilyenek kerültek jogerős elitéltetés alá és tipikusan minden esetben beadták a halasztási kérvényt, rendszerint orvosi bizonyitványnyal, mely betegséget igazolt. Az volt az álláspontom, hogy minden ilyen konkrét kérvényt magam elé kívántam és nem elégedtem meg azzal, hogy közhatósági orvosok adtak be bizonyítványt, hanem, ha megnyugvásom nem volt teljes s ha bármilyen kétségem volt, az igazságügyi orvosi tanácsot, Magyarországnak azt az orvosi testületét, amely az összes hivatott szakértő speczialistákat egyesíti, kértem fel esetrőlesetre, hogy külön kiküldöttel vizsgálják meg az illetőt és számos esetben találtam, hogy az