Képviselőházi napló, 1910. XL. kötet • 1918. junius 25–julius 19.
Ülésnapok - 1910-811
811. országos ülés 1918 j Elnök: Szólásra következik? Vitéz Győző jegyző: Jakabffy Elemér! Jakabffy Elemér: T. képviselőház! Eredetileg nem volt szándékomban ennél a szakasznál felszólalni. Ha most mégis megteszem, ennek oka, hogy az igen t. előttem szóló képviselő ur beszéde közben egy közbeszólást tettem. O jónak látta ennél a szakasznál megemlékezni arról a rendeletről, amelyet minister korában adott ki. Az én közbeszólásom épen azért történt, mert annak idején rendelet bennem az első percztől kezdve azt az érzést keltette, hogy ennek olyan konzekvencziái lesznek, amelyeket én a magyar közélet és közérdek szempontjából helyeseknek nem találok. Ugyanis igaz az, amit a t. képviselő ur előadott, hogy már az elődje három rendeletet adott ki a főügyészeknek, amelyekben hangsúlyozva volt, hogy tekintettel egyrészt a börtönökben levő nehéz ellátási viszonyokra, másrészt tekintettel arra, hogy az ország közgazdasága érdekében minden munkáskézre szükség van, lehetőleg mindazokat a büntetéseket, melyek két évnél rövidebb tartamra vannak kiszabva, ne hajtsák végre, ne kezdessék meg, illetve a már megkezdett büntetéseket szakítsák, félbe. A képviselő urnak elődje által kiadott ezen rendeleteket teljesen helyeseknek és indokoltaknak tartottam különösen azért, mert ezrekre ment azok száma, akik el voltak itólve, és akik tényleg a magyar közgazdasági életnek szolgálatára lehettek. Nagyon helyesnek tartottam mind a három rendeletben Balogh igazságminister urnak azt a kifejezetten hangsúlyozott álláspontját is, hogy ez a rendelet azonban nem terjed ki azokra az elitéltekre, akik a gyorsított eljárás alapján Ítéltettek el. (Helyeslés a jobboldalon.) Helyes volt ez azért, mert a gyorsított eljárás alapján ítéltettek el azon hadseregszállítók és árdrágítók, kik ellen az egész magyar közvélemény annyira fel volt háborodva, (TJgy van! TJgy van!) hogy velük szemben minden büntetőjogi elmélettel szemben még visszaható erőt is kellett statuálnunk. Méltóztatnak talán visszaemlékezni, hogy Farkas Pál t. képviselő ur itt egy interpellácziót terjesztett elő Vázsonyi Vilmos volt igazságügyminister úrhoz. Akkor Vázsonyi Vilmos volt igazságügyrninister ur statisztikai adatokkal szolgált nekünk. Ebből a statisztikából, amikor megjelent az ő rendelete, e tárgyban a magam részére összeáüitottam egy képet arra vonatkozólag hogy mennyi azoknak a száma, akikre vonatkozólag a Vázsonyi-féle rendelet következtében ez a kedvezmény, t. i. a büntetés félbeszakítása, illetve elhalasztása elő fog állni. Ezen statisztikai adatok alapján — nincsen nálam most ez a matéria — ha jól emlékszem, 255 volt számuk. Csakis a hadseregszállitókról beszélek és nem azokról, akik bizonyos katonai bűncselekmények miatt lettek dius 18-án, csütörtökön. 587 elitélve és akik két évnél rövidebb időre terjedő szabadságvesztésbüntetésre ítéltettek el. Vázsonyi Vilmos : És hány kapta meg? Jakabffy Elemér: Majd rátérek! Ezenkívül ott van még egy szakasz, mely szerint, ha gondatlanság konstatálható, mert a képviselő ur akkori beszéde szerint ezeknek nem mindegyikénél volt meg a dolus — ez bizonyos tekintetben enyhítő körülményül is tekintetbe vehető. Ha ezek számát is leszámítom, akkor, ha jól emlékszem, 55-re rúgott azoknak a száma, akikre a képviselő ur rendeletének kedvezménye kiterjedt. A képviselő ur azonban rendeletében azt, hogy a gyorsított eljárás utján elitéltekre vonatkozólag is ki kell terjeszteni a rendelkezést, azzal indokolta meg, hogy ezen egyénekre is szükség van a közgazdasági életben. Vázsonyi Vilmos: Hol van az a rendeletben? Jakabffy Elemér: Meg fogom mutatni, ha a matériát ide méltóztatik adni, hogy hivatkozás történik reá. Vázsonyi Vilmos: Mutassa meg! Jakabffy Elemér : Ez az egyik szempont. Á másik szempont az, hogy az elitélteknek a börtönökben való eltartása túlságosan nehéz. Én akkor, amikor ezt a rendeletet elolvastam, azt tartottam, hogy nem lehet a magyar közéletnek, a magyar közgazdaságnak egy pillanatra sem szüksége arra, hogy ezek az egyének a közgazdasági életben tovább is garázdálkodjanak. (Elénk helyeslés.) j Ellenkezőleg, nekem az volt a meggyőződésem, hogy ha mindenkit ki kell ereszteni a börtönből, mert nem lehet őket eltartani, ezeket véglegesen az egész háború tartamára benn kellene tartani. (Igaz! TJgy van!) Annak idején el akartam mondani ezeket, de nem mondottam el, mert azt tartottam, hogy jobb ezeket a dolgokat elhallgatni, j obb ezekkel nem izgatni a közönséget. Meskó Zoltán : Izgatnak ezek maguk! Jakabffy Elemér: Miután azonban az igen tisztelt képviselő ur j ónak látta a maga álláspontját ebben a kérdésben fixirozni és ugy állitani be a dolgot, mintha az ő ilyetén ministeri működése ellen itt egy rágalmazó hajsza indult volna meg, tettem ezt most szóvá, ezért történt közbeszólásom is és ezért én is köszönöm a t. képviselő urnak, hogy ezen felszólalásomra alkalmat adott. (Élénk helyeslés a jobboldalon.) Elnök : Az ülést négy óráig felfüggesztem. (Szünet után.) (Az elnöki széket Simontsits Elemér foglalja el.) Elnök : Az ülést újból megnyitom. Szólásra következik? Hoványi Géza jegyző: Balogh Jenő. Balogh Jenő: T. ház I Van szerencsém kijelenteni, hogy a t. előadó urnak azt a módositványát, amelyet a 11. §. 15. pontjához előterjesztett,- magam is szabatos abbnak tartom, ugyanazon 74*