Képviselőházi napló, 1910. XL. kötet • 1918. junius 25–julius 19.

Ülésnapok - 1910-811

584 811. országos ülés 191% Julius 18-án, csütörtökön. osztály, felekezet ellen való izgatás, a tulajdon szentsége és a házasság jogintézménye ellen való izgatás nem való ebbe a törvénybe, mert az izgatás, a büntetőtörvénykönyvnek a jelenlegi fogalmazása szerint annyira vague, annyira teljesen az apprecziácziótól függ, •— különösen az, amely sajtó utján követtetik el annyira függ egy agitácziótól, amely az esküdtekre kivan hatni, annyira függ a véletlentől, hogy én nem kívánom a véletlen ilyen vague determinácziójának kitenni azt, hogy az agitáczió minden tere el legyen zárva. Az agitáczió legveszedelmesebb terét ily körülmények között is kontrollálni óhajtom, a háborúra vonatkozót, de hogy senki se mozoghasson, azt nem helyeslem. Hiszen például a büntetőtörvénykönyv maga sem tudja megmondani, hogy mi az az »osztály«, ugy hogy a legmulatságosabb determinácziók jönnek ki, ha azt keressük, hogy mit tekintenek a modern életben osztálynak és hogy hogyan változnak szakadatlanul kooptácziókkal az osztályok. Lehet-e ma például arról beszélni, hogy a nemességet, a dzsentrit osztálynak tekintjük? Vagy egyáltalában mit értünk osztályok alatt ? Különböző foglalkozási ágakat, hivatásokat? Ezek teljesen elmosódott fogalmak, ezek úszó határok. Teljesen lehetetlen, hogy mikor tele van úszó határokkal a jog, akkor én a politikai agitácziónak egész területét kiszolgáltassam a bíróságok és esküdtszékek változó felfogásának. Épen azért arra az álláspontra helyezkedtem, hogy csupán az ország érdeke ellen való legsúlyosabb deliktumokat kívánom e törvényjavaslatba felvenni. T. képviselőház! Teljesen egyetértek azokkal a rendelkezésekkel, amelyek pótlólag felvétettek és amelyek a háború következményeképen kerültek a javaslatba, bár szerintem nem lett volna szükség arra, hogy ezeket a választójogba felvegyük, ha annak idején a hazaárulók vagyoni felelősségéről szóló törvény levonta volna a megfelelő konzekvenciákat. A törvény ugyanis azokra nézve, akik az ellenséghez átpártolnak, kimondta, hogy ezek vagyona zár alá helyezhető, azonban nem nyilvánította egyáltalában deliktumnak ezek eljárását, ugy hogy az ellenséghez való átpártolás cselekménye mai napig sincsen deliktumnak minősítve, hacsak nem ütközik egyébként a hűtlenség szakaszába. Ez teljesen elméleti dolog, ennek semmi jelentősége nincs. Ellenben van jelentősége a 8. §. 11. pontjának, amely azt mondja: »aki bűntett vagy vétség miatt jogerős birói határozat alapján előzetes letartóztatásban vagy vizsgálati fogságban van, valamint az is, aki feltételes szabadságon van, végül az elitélt a szabadságvesztés büntetés tartama alatt«, ki van zárva a választójog gyakorlásából. Itt rá kell mutatnom, hogy a 9. pont helyesen korrigálta az eredeti javaslat szövegét. Én egyébként már a bizottsági tárgyalás során hajlandóságomat jelentettem ki, hogy ez kikorrigáltassék. A 9. pont kimondja, hogy »a nyereségvágyból elkövetett bűntett vagy vétség miatt jogerősen szabadságvesztés büntetésre ítéltek ki vannak zárva a választójog gyakorlásából. Meg is mondja, hogy mennyi ideig, ha jogerősen el vannak ítélve. Azután következnek a politikai jellegű deliktumok. Most már tehát nem lehet azzal operálni, hogy a nyereségvágyból elkövetett bűntettek vagy vétségek miatt volt szükség a 8. pontra, mert a 9. pontban az, aki nyereségvágyból elkövetett bűntett vagy vétség miatt jogerősen szabadságvesztés büntetésre Ítéltetett, kizáratik a választójogból. A 8. pont ezek után vonatkozik azokra, akik nyereségvágyból elkövetett bűntett vagy szándékosan elkövetett vétség miatt akkor is, ha az nem nyereségvágyból követtetett el, záratnak ki és pedig akkor is, hogyha elhalasztatott az ő büntetésük végrehajtása. Azt hiszem például, hogy a sajtóvétség miatt — azt csak szándékosan lehet elkövetni •— elitéltek, akik különösen nagyon szeretnek halasztásokat igénybe venni az összes eddigi igazságügyministerek tanúsága szerint, miután halasztásokat vesznek igénybe, mindaddig, amig le nem ülték büntetésüket, a választójog gyakorlásából ki vannak zárva, ami egyúttal átvihető az ő passzív választójogukra is. En azt hiszem, hogy ennek a 8. pontnak gondolatmenete tulajdonképen a 9. pontot akarta korrigálni, amikor még nem volt benn a 8. pontban az, hogy »nyereségvágyból elkövetett bűntett vagy vétség miatt jogerősen szabadságvesztés büntetésre itélte«. Ma azonban azt hiszem, hogy tulajdonképen már nincsen szükség a 8. pontra, mert hiszen a 9. pont felsorolja mindazokat a bűntetteket, amelyeket nyereségvágyból követtek el, a szándékosan elkövetett vétségeket és az állam szempontjából fontossággal bíró mindazokat a deliktumokat is, ahol a szabadságvesztés büntetésre való elitéltetés maga után vonja azt a hatályt, hogy az illető a választójogból kizáratik bizonyos időre. En tehát a magam részéről ennél az oknál fogva a 8. pont törlését indítványozom. Ami pedig a bűntettek és vétségek számát illeti, amelyeknél a büntetés nincs végrehajtva, e tekintetben a legmulatságosabb fogalmakkal találkozunk. Olvastam pl. a bizottsági tárgyalás során, hogy százezrei vannak a súlyos diffamáló bűncselekmények miatt elitélteknek, akikkel szemben nem hajtották végre a büntetést. Ezzel szemben felhívom az igazságügyminister urat komolyan, legyen kegyes előterjeszteni az adatokat arra nézve, hogy hány büntetés nincsen végrehajtva. Tessék a statisztikát előterjeszteni és ebből ki fog derülni az az igen mulatságos adat, hogy az összes deliktumokból összesen 6500 büntetés nincsen végrehajtva és ezek közül 600 eset van, amely egy éven felüli szabadságvesztésbüntetésre vonatkozik. Különben ezen a téren vitatkozásba sem bocsátkozom addig, amig