Képviselőházi napló, 1910. XL. kötet • 1918. junius 25–julius 19.
Ülésnapok - 1910-811
566 811. országos ülés 1918 Julius 18-án, csütörtökön. jogon. Ennél fogva ez is tökéletesen fedi a régi szavazásra jogosultaknak a jogosultságát. Az 1913. évi XIV. t.-cz. már bizonyos módosítást tartalmaz, amely a szavazati jog bizonyos irányú általánossága következtében szükségessé vált. Azt mondja a 12. §., hogy felveendők mindazok az uj névjegyzékbe, kik az 1913. évre érvényes névjegyzékben benfoglaltatnak. Itt azonban már egy nóvum van, egy megszorítás, az, hogy feltéve, hogy abban a községben, amely községben előzőleg felvétettek, fennáll ugyan azon jogezimük, amelynek alapján eredetileg az 1913. évre érvényes névjegyzékbe felvétettek. Az eredeti törvényjavaslatban, nézetem szerint, helyes rendelkezés foglaltatott arra nézve, hogy senki a jogától meg ne fosztassék, ami minden uj választójogi törvényaek mégis egyik alaptétele és kiinduló pontja és az eredeti javaslat megfelelő szakasza akként hangzott, hogy felveendő mindenki az uj névjegyzékbe, aki az 1914. évre érvényes választói névjegyzékben benfoglaltatik. A bizottság azonban megváltoztatta az eredeti javaslatnak ezt a rendelkezését és nem az 1914. évre érvényes névjegyzéket tekintette és fogadta el irányadónak, hanem az 1918-ra érvényes névjegyzéket és pedig azzal az indokolással, hogy az összeiró-küldöttség nem nézhet át négy évre visszamenőleg választói névjegyzékeket, ennélfogva elegendő lesz az 1918-ra érvényes névjegyzékből megállapítani, vájjon ezen a czimen, t. i. a régi felvétel alapján megvan-e a jogosultsága vagy nincs. Atévedés itt van. Mert abban az esetben, ha az 1918. évre érvényes névjegyzék tökéletesen fedné az 1914. évre érvényes névjegyzék tartalmát, akkor azt mondanám, hogy ez a határozat kizárja azt, hogy aki előzőleg megszerezte a jogot, a jövőre kimaradjon. Azonban az 1918. évre érvényes névjegyzékből nagyon sok marad ki azok közül, akik az 1914. évre érvényes névjegyzékben benfoglaltatnak. Én saját gyakorlatomból is beszélek, mert hiszen ezalatt a négy esztendő alatt mindig mint összeíró küldöttségi elnök működtem és tudom nagyon jól, hogy a legnagyobb lelkiismeretesség mellett, — hiszen általában Budapesten az összeírás a lehető legliberálisabban történt (ügy van !) — mégis — és ez általános gyakorlat egész Budapesten — lényegesen megváltoztak a listák és nem tudtuk ellenőrizni azt, vájjon az 1914. évre érvényes névjegyzékben foglalt jogezimek feanállanak-e vagy sem, amit itt annál kevésbbé lehet megállapítani, mert hiszen a rendőrség azokkal az adatokkal, amelyek segítségével mi e jogezimek fennállását megállapíthattuk volna, nem rendelkezett és nem is tudta ezeket rendelkezésünkra bocsátani. De így van ez vidéken is, talán még fokozottabb mértékben. Miért? Ott t. i. szintén nem vették szorosan irányadónak az 1914. évre érvényes névjegyzék tartalmát, ami pedig nagy baj, mert az 1914., 1915., 1916. és 1917. évi összeírások alkalmával a háború következtében igen sokan voltak olyanok, akik választójoguknak sorsát nem tudták figyelemmel kisérni, és azt hiszem, a ház minden tagjának van tudomása arról, hogy igen sokan, akik. az 1913. évre és igen sokan, akik az 1914. évre érvényes névjegyzékben benfoglaltattak, a háború forgataga következtében a további esztendőkben — ha nem is valamennyiben, de némelyik esztendőben mégis — kimaradtak.. A törvényhozás czélzata egyedül, az lehet, hogy mindazok, akik előző jogon, szerzett joggal rendelkeznek, e szerzett jog élvezetében, amíg jogezimük változatlanul fennáll, meg is maradjanak. De az én inditványom nem csupán azt czélozza, hogy tehát állittassék vissza a bizottság szövege, vagyis csupán az 1914-ik évre érvényes névjegyzék tekintessék irányadóul, hanem arra irányul, hogy az 1914—1919-ik évre érvényes névjegyzékek valamelyikében benne foglaltassék a neve. Vagyis javaslatom a következőképen szól (olvassa) : »Módositás a harmadik szakaszhoz. A 3. §. első bekezdésének első és harmadik, valamint második bekezdésének második sorába ehelyett »az 1918-ik évre« teendő : »az 1914—1919-ik évek valamelyikére.« (Helyeslés balfelől.) Még egy ellenvetéssel kell foglalkoznom. A bizottság t. i. akkor, amikor az eredeti javaslat szövegét megváltoztatta, az előtt az argumentálás előtt hajolt meg, hogy az összeiró-küldöttségnek igen sok dolgot fog adni a választójogosultság megállapítása, mert hiszen visszamenőleg legalább is négy évi listát kell átvizsgálnia. Ez tévedés, mert csak a legutolsó, vagyis az 1919-ik évre érvényes listát kell átvizsgálni. Azonban, ha az előző évekre érvényes lista is netalán jogezimként szerepelhet, ez igenis a törvényben fentartandó, mert meg kell adni a lehetőséget, hogy aki az 1919. évre érvényes névjegyzékben nem foglaltatik, valamelyik előző névjegyzékben ellenben bennfoglaltatik, ezen régi jogát érvényesíthesse. Az az aggodalom ennélfogva, hogy az összeiró-küldöttségnek több listát kell majd átnéznie az uj lista megállapítása czéljából, nem állhat meg, mert hiszen az uj lista összeállításának alapjául egyedül az 1919. évre érvényes névjegyzék szolgál, azoknak azonban, akik hivatkoznak arra, hogy az előző listák valamelyikében bent foglaltattak, módot kell adni a régi jogezim alapján a listába való felvételre. Meg kell még említenem, hogy nem elegendő többé az 1918. évre felvett névjegyzék, mert a legújabb névjegyzék összeállítása nem ennek, hanem az 1919. évre érvényes névjegyzéknek alapján fog megtörténni. Nem tudom különben, hogy hogyan méltóztatik ezt gondolni, mert ez az átmeneti intézkedésektől is függ, azonban a dolog logikája szerint csak az 1919. évre érvényes névjegyzék lehet a jövő névjegyzék összeállításának alapja. Ezekre való tekintettel kérem a házat, hogy a törvényhozás gyakorlatát követve, méltóztassék a lehetőségét kizárni annak, hogy valaki régi jogosultságától megfosztassék és méltóztassék erre irányuló javaslatomat elfogadni. (Helyeslés a balés a szélsőbaloldalon.)
