Képviselőházi napló, 1910. XL. kötet • 1918. junius 25–julius 19.

Ülésnapok - 1910-810

Julius 17-én, szerdán. 559 810, országos ülés 1918 nem akarok ebbe a kérdésbe mélyebben belemerülni. Interpelláeziómat leszek bátor felolvasni, amely azt biszetn, az anyagból azt, amit eddig el nem mondottam, pótolni fogja. Interpelláczióm a következő (olvassa) : »Hivatkozással a Salzburgban Németország, Ausztria és Magyarország küldöttei között már folyamatban levő tárgyalásokkal kapcsolatban felmerült közleményekre, kérdezem: 1. Megfelel-e a tényeknek, hogy a nevezett államok küldöttei ezúttal csupán olyan gazdasági terület vámpolitikája felett tárgyalnak, mely csakis Németország, Ausztria és Magyarországra vonatkozik és hogy ehhez képest Ukránia, Oroszország, Lengyelország és más mezőgazdasági államokhoz való vámpolitikai viszonyunk kérdései ezúttal nem kerülnek tárgyalás alá? 2. Nem tartja-e a t. kormány aggodalomkeltőnek azt az eshetőséget, hogy a fent jelölt szűkebb keretben létesítendő megállapodások szükségszerüleg érvényesülni fognak az utóbb emiitett és a tárgyalás keretébe jelenleg be nem vont mezőgazdasági államokra kiszélesítendő gazdasági területekre is? 3. Szándékozik-e a t. kormány sürgősen tájékoztatni az ország közgazdasági képviseleteit a salzburgi tárgyalás anyagának a közgazdaság egyes főbb ágazatait érdeklő részeiről legalább oly mértékben, mint ahogyan ez Németországban a salzburgi tárgyalás megkezdése előtt megtörtént ? 4. Nem tartaná-e a t. kormány lehetségesnek azt, hogy a Salzburgban hivatalosan tárgyaló kormánymegbízottak munkájának megkönnyítése és állandó szakszerű informácziójuk biztosítása czéljából Magyarország közgazdasági szakköreinek bizalmi férfiai mint szaktanácsadók Salzburgban, — bár nem hivatalosan — de koordinált minőségben közreműködhessenek ?« Ajánlom az interpellácziót a tisztelt kormány figyelmébe. (Helyeslés balfelül.) Elnök: A ministerelnök ur kivan nyilatkozni. Wekerle Sándor ministerelnök: T. ház! A t. képviselő ur által felvetett kérdésnek internaczionális részére nézve, amelylyel beszédét bevezette, megadj cl £1 választ a külügyminister urnak tegnap közzétett kommünikéje, amely tulajdonképen nem tartalmaz mást, mint azt az informácziót, amelyet időnként szokott nekünk adni és amelyet ezúttal közzétettünk azon egyszerű okból, hogy, habár ismétléseket foglal magában, mégis fikszirozzuk a mi internaczionális állásunkat különösen a hadviselés szempontjából, hogy ezáltal bizonyítékát szolgáltassuk először politikánk állandó irányának, másodszor abbeli törekvéseinknek, hogy mi a béke elől soha el nem zárkózunk. Ebben a kommünikében a gazdasági rész is tüzetesen érintve van. Talán nem kerülte el a t. képviselő ur figyelmét, de én mégis felolvasom egyik lapból azt, ami erre nézve a kommünikében foglaltatik. Ez így szól (olvassa): »Az uj szövetségi szerződésnek tehát nemcsak a két hatalom politikai viszonyát kell felölelnie, hanem arra is alkalmat kell nyújtania, hogy eme hatalmaknak a jövőben még bensőbbé teendő sok irányú gazdasági, katonai és egyéb vonatkozásai összhangba hozassanak a változott viszonyokkal és a szerzett tapasztalatokkal, valamint a Lengyelország újjászületésével összefüggő kérdések is e nép kívánságainak figyelembevételével megoldást nyerjenek.« Ezt természetesnek méltóztatik találni. A másik — és ez az, amit hangsúlyozni kívánok — a következőkben nyer kifejezést (olvassa): »A szövetség fenyegetés vagy barátságtalanság jellegét mással szemben a jövőben sem fogja viselni. Semmit sem lehet abban találni, ami alkalmas volna, hogy kényszerítő okul vagy ingerül szolgáljon ellenséges csoportulatok alakulására.« Többször voltam már bátor a t. ház előtt kifejteni azt, hogy a mi álláspontunk mindig az volt, hogy — miként a képviselő ur is mondotta — amint politikai szövetségünk lényegileg védelmi szövetség, ugy gazdasági tekintetben is csak saját érdekeink megvédésére irányuló szövetség, amely legkevésbbé sem akadályozhat bennünket abban, hogy barátságos szövetséges viszonyunkat, kereskedelmi, hajózási és egyéb gazdasági viszonyunkat más államokkal is rendezhetjük. A t. képviselő ur felolvasott itt egy kommünikét, amely először is konstatálja azt, amit én többször mondottam, hogy mi unióra sem törekszünk, sőt egyszerűen az unió ellen foglaltunk állást azokkal a követelésekkel szemben, amelyek azelőtt igen sok oldalról felhozattak egy unió mellett. Másodszor ugyanaz van benne ismételve ós utasításul adva. Nagyon helyesen olvasta fel a t. képviselő ur, hogy ez nem agresszív jellegű, amint azt az általam felolvasott külügyministeri nyilatkozat is igazolja. A harmadik az, hogy akcziószabadságunk fenn legyen tartva. Én ezt is többször kijelentettem már a t. házban, hogy souverainitásunkat és akcziószabadságunkat feltétlenül fentartjuk. Ez nem annyit tesz, hogy ha külföldiekkel tárgyalunk, ki legyen zárva az együttes tárgyalás, sőt e tekintetben az eddigi állapotnál is szorosabb viszonyt akarunk létesíteni azon egyszerű okból, mert az eddigi tapasztalatok azt igazolják, hogy olyan kedvezményeket, amelyek külön tárgyalásoknál másoknak már megadattak, velünk szemben újból értékesítettek. így pl. utalok a közismert árpavámra, ahol az árpára vonatkozólag bizonyos kedvezményt, amely már megadatott Oroszországnak, később velünk szemben, mikor megadták, újra értékesítettek. ' Én azt hiszem, a mi jogainknak nem csór-