Képviselőházi napló, 1910. XL. kötet • 1918. junius 25–julius 19.

Ülésnapok - 1910-810

18 Julius 17-én, szerdán. 5őO 810. országos ülés I9ú bitása, hanem csak megerősítése lehet az, ha kikötjük, hogy más államokkal igyekezni fogunk együttesen tárgyalni. Ez nem a mi megkötöttségünk, hanem ép ugy megkötöttsége Németországnak, mint a mi megkötöttségünk. Ebből valami imperialisztikus fölényt biztosító állapot nem keletkezhetik, sőt ha mi a dolog okszerűsége érdekében szorosabb gazdasági viszonyt állapítunk meg, akkor határozottan ki kell kötnünk, hogy más államokkal közös egyetértéssel fogunk tárgyaim. Ez nem csorbítja azt a jogunkat, hogy, ha ilyen egyetértés létre nem jön, ezért teljes akcziószabadságunk biztosítva ne lenne. A t. képviselő ur kérdi, hogy Ukrajnával, Romániával és Oroszországgal, mint hasonlóképen különösen mezőgazdasági termelő államokkal, nem fog-e törekedni Ausztria és Kémetország külön szerződéseket kötni illetőleg a vámszövetségbe vonni és ezáltal csorbítani azokat a gazdasági előnyöket, melyeket ez a közös állapot részünkre biztosit? Hát én kétségtelennek tartom, hogy ilyen törekvések lesznek. A dolog természetében fekszik, hogy egy fogyasztó állam minél szélesebb termelési piaczot igyekszik magának biztosítani, de talán épen ez a kikötés, hogy a harmadik államokkal folytatandó tárgyalás együttesen történjék, szolgáltat nekünk biztosítékot arra nézve, hogy a mi érdekeinket minden tekintetben megóvhassuk. B. Madarassy-Beck Gyula: És Lengyelország ? Wekerle Sándor minteterelnök: A lengyelországi alakulásról nem merek szólni. Mindenesetre azon fordul meg a dolog, hogy miként fog megoldatni a lengyel-kérdés; de bármikónt oldatik is meg, érdekünk lesz, hogy őket gazdaságilag szoros viszonyba hozzuk velünk. Ami az instrukcziókat illeti, e tekintetben a t. képviselő urat fel kell egy kissé világositanom. A salzburgi tárgyalások előzetes tárgyalások, ahol még a főbb irányelvek sincsenek tisztázva. Czélunk az volt, hogy a német vezetőkormányférfiakkal együttesen állapítsuk meg azokat az alapelveket, amelyek ezt a gazdasági viszonyt irányítani fogják. A Németországban időközben beállott politikai viszonyok egy kissé kitolták ezt a vezető-államférfiak közötti megegyezést az alapelvekre nézve, ugy, hogy e tekintetben is tanácskozások folynak Salzburgban. Tulajdonképen azonban a salzburgi tanácskozások főleg a tarifális megegyezésekre vonatkoznak, illetőleg arra, hogy ezek feltételei megállapittassanak. Amit a t. képviselő ur felhozott, hogy Németországban tartottak egy pár órára terjedő tanácskozást, erre azt jegyzem meg, hogy ezen tanácskozáson az ón tudtommal megállapították azokat az alapelveket, amelyeken mi már túl vagyunk, amelyek alapján dolgozunk, t. i., meg kellett állapitanunk egy bizonyos vám-sémát, egy Zollgesetzet — hogy ugy fejezzem ki magamat — a vámeljárást. Erre vonatkozólag mi már elvileg megegyeztünk, sőt a munkálatok meglehetősen előrehaladtak. E tekintetben tehát ne méltóztassék annak az értekezletnek olyan nagy jelentőséget tulajdonítani, mert ott nem annyira a gyakorlati kérdések, nem a tarifák kérdése beszéltetett meg, hanem azon alapelvek, amelyeket — ismétlem — mi már tisztáztunk és amelyek alapján mi már tárgyalunk is. Hogy ezek a tárgyalások minő eredményre vezettek, azt ezidőszerint meg nem mondhatom, de bátor vagyok megjegyezni általában annyit, hogy ezek a tárgyalások egyelőre csak a referensek egymás közötti tárgyalásai, amelyek végmegállapodásoknak nem tekinthetők. Az ottani megállapodások érvényt fognak nyerni akkor, ha a kormányok azokat jóváhagyják; és mielőtt a kormányok azokat jóváhagynák, amennyiben kétely merül fel, akkor lesz indokolt az egyes gazdasági tényezők véleményét kikérni, amikor az egyes tételek gyakorlati érvényesítéséről lesz sző. Legyen meggyőződve arról a t. képviselő ur, hogy — amint többször ígértem is — olyan helyzetbe sohasem fogjuk hozni a mi törvényhozásunkat, hogy fait accomplik elé állítsuk ós ugy az Ausztriához, mint a Németországhoz való viszonyt, mielőtt e tekintetben kötelezettség vállaltatnék, a törvényhozás jóváhagyása alá fogjuk terjeszteni. (Általános helyeslés.) Ez a lényege az interpellácziónak. Ha megengedi a t. ház, ez alkalommal — mivel a képviselő ur felhozta a külügyminister ur nyilatkozatát is — nagyjából leszek bátor figyelmeztetni a t. házat, egy pár tételre, hangsúlyozva egyet-mást ebből a külügyministeri nyilatkozatból. (Halljuk! Halljuk!) Mindössze is csak egy pár tételt akarnék inkább kiemelni és a t. ház figyelmébe ajánlani. Az első tétel, ami megállapíttatik, az, hogy az ellentétek a hadviselő felek között változatlanul fennállanak, mindazonáltal a viszonyokban bizonyos átalakulás kezdődik. Ez az első, amit konstatálni kívánunk. Területi átalakulásokat hangoztatnak és különösen Magyarországra és Ausztriára nézve bizonyos területi változtatást kívánnak, uj állam-alakulatok végett. Ezek a területi ellentétek alkotják tulajdonképeni lényegét az összes differencziáknak. Amit általában hangoztatnak mindig, hogy az emberiség szent javait meg kell óvni, amilyenek a szabadság, igazságosság, szabad fejlődés, — ezek olyan alapelvek, amelyekkel mi régen egyetértünk. Csak az a kérdés, mit értünk ezek alatt mi és mit értenek alatta mások? (Igaz! Ugy van! a jobboldalon és bal felöl.) Az ellen padig határozottan tiltakoznunk kell hogy példának okáért a mi ujabb békekötéseinket ugy állítják oda, mint elriasztó példákat. Ezeket mi a mi érdekeinknek megfelelőleg kötöttük meg, hanem megkötöttük ugy, hogy ezek a mi érdekeinket és ellenfeleink érdekeit is kielégítsék. Még felemlitendőnek tartom, hogy mindaddig, mig e territoriális követelések fennállanak, ter-