Képviselőházi napló, 1910. XL. kötet • 1918. junius 25–julius 19.
Ülésnapok - 1910-810
534 810. országos ülés 1918 július 17-én, szerdán. jog alapján. A korhatár kilencz évvel magasabb, mint a férfiak választójogi korhatára. A téves eszmék a i)ők között valósággal járványszerüen terjednek. Utánzási ösztönük, amely a legerősebb és legkarakterisztikusabb, viszi, ragadja magával őket azok után a nők után, akik, mert anyává nem lehettek, koraszülött regényeket és politikai programmokat produkálnak. És amint igaza van t. képviselőtársamnak, Vargha Gyulának abban, hogy ne kívánjuk mi ide a siváiielkü Nórákat, én meg azt mondom, hogy ne kívánjuk ide azokat a Hedda Gabiereket, akik, amikor a kéziratot tűzbe dobják, azt hiszik, hogy gyermekgyilkosságot követnek el. Pályát tévesztett anyák egész hadserege fut hamis fény után ebben az országban és otthagyja maga mellett az útszélen a boldogságot is. Ezek helyes útra térítése a háború után egy nagyszabású népesedési és szoeziális politika feladata lesz. Es azok a nők, akiktől megtagadta a sors ridegsége az otthon melegét és azok a nők, akiknek a lelke fénye túlsugározza az otthon szűk világát, azok a nők vegyenek részt abban a nagy nemzeti munkában, amely mireánk vár a jövő Magyarország megteremtésében, azokkal a nagy női erényekkel, amelyekkel olyan fényessé, olyan ragyogóvá, olyan színessé tették a magyar társadalmat a világháborúban. (Igaz! Ugy van ! a jobboldalon.) Hiszen eddig sem volt a nőknek választójoguk és mégis Verbőezy óta olyan jogokban részesültek, amelyek valósággal privilegizált helyzetet teremtettek a számukra, szemben a nyugat asszonyaival és szemben a magyar férfiakkal. (Ugy van! a jobboldalon.) Én tökéletesen aláírom mindazt, amit gróf Tisza István t. képviselő ur mondott, amit a választójogi bizottságban is erről a kérdésről előadott és a legnagyobb készséggel, a legnagyobb örömmel járulok hozzá azoknak az igazságtalanságoknak reparálásához, amelyeket épen gróf Tisza István t. képviselő ur annyira hangoztatott. S ha gróf Andrássy Gyula t. képviselő ur azt kérdezi, hogy róluk, nélkülük döntsünk-e a nőket érdeklő kérdésekben, én nem habozom kijelenteni, hogy igenis róluk, nélkülük döntsünk, mert annyira elfogultak, annyira szubjektivek és annyira önzetlenek, hogy nem is tudnának ebben a döntésben résztvenni, — hogy a maguk kárára döntenének, amikor velük együtt az ő jogukról, jövőjükről határoznánk. A szakaszt nem fogadom el. (Élénk helyeslés és taps jobbfelöl. Helyeslések balfelöl.) Elnök: Szólásra következik? Pál Alfréd jegyző: Gróf Andrássy Gyula! (Felkiáltások. Nines itt!) Elnök: Gróf Andrássy Gyula képviselő ur nincs jelen. Ki a következő szónok? Vitéz Győző jegyző: Csemez István! Csemez István: Nagyon röviden veszem igénybe a t. ház türelmét. (Zaj. Halljuk! Halljuk !) Elnök (csenget): Csendet kérek. Csemez István: Nem volt szándékom felszólalni, de tekintettel arra, hogy a javaslat sérti azt a népet, annak a népnek nőit, amelyet képviselek, nevezetesen a falut, ennélfogva ezek érdekében feltétlenül felemelem igénytelen szavamat és megindokolom pár szóval, hogy miért vagyok általában a női választójognak ellene. (Halljuk! Halljuk! jobbfelöl.) De felszólalásra késztet még az is, hogy egy vidéki városban megjelenő hírlapban egy nyílt levél jelent meg egy kiváló hölgytől, aki ismeri a nők véleményét s aki egy tág látkörü, nagymiveltségü nő. (Halljuk ! Halljuk!) Erről a levélről is akarok néhány szót szólni, sőt annak pár passzusát fel is olvasni. (Halljuk! Halljuk!) Elismerem a nőknek minden tekintetben kiválóságát. Hiszen a diplomás nők megmutatták a háború alatt, hogy mire képesek a városokban ; ők kiváló munkát teljesítettek, ugy hogy akárhány férfi van, aki nem tudna olyan munkát teljesíteni, mint az a nő. De a falu, amely ezzel a javaslattal teljesen háttérbe van szorítva, sőt — erre erő-ebb kifejezést is használhatok — azt mondhatom, hogy arczul van csapva, mert tisztára kiesett a választójogból, még többet végzett. Ha a városi nő dolgozott a háború alatt s azt lehet mondani, hogy emberfeletti munkát végzett, akkor még inkább lehet ezt a falusi nőre mondani. (Igaz! Ugy van! a jobbés a baloldalon.) Aki megfigyelte őket, láthatta, hogy micsoda nehéz munkát végez az a falusi asszony. (Igaz! Ugy van! jobbfelöl.) Vájjon azok, akik ezt a javaslatot készítették és a falusi nőket annyira mellőzték, láttak-e már zsákolónőt, kaszálónőt, szekérrakónőt ? Jánosi Zoltán: Azoknak is megszavazzuk! (Zaj.) . Csemez István: Feltétlenül meg is érdemlik. Továbbmegyek, a legnehezebb férfimunkát, amely egy férfinak is becsületére válik, tisztességgel és odadással végezték. (Igaz! Ugy van! a jobb- és a baloldalon.) Mert, amit a városi nők megtettek, megtették ambiczióból és erős akarattal, — mert köztudomású, hogy a nőnek erős akarata és óriási ambicziója van — hanem amit a falusi asszonyok tesznek, az többet ér: az valóságos hősiesség, önfeláldozás, az már szinte a nőiesség rovására megy. Mert amikor odaáll a cséplőgéphez, amikor az etetést végzi, odaáll a kazalhoz, feláll a szekérre, rakja a szekeret, továbbá képes vetőgépet vezetni, kézzel vetni, permetezni, — mindez olyan munka, amelyről mindenki, aki eziránt érdeklődött, tudja, hogy aki azt elvégzi, ha férfi is, már elsőrangú munkás. (Igaz! Ugy van ! a jobb- és a baloldalon.) Csuzy Pál: A pesti nőket kellene a géphez állítani! Csemez István: Erre való tekintettel, mivel ez a javaslat a falu népét teljesen neglizsálja, azt nem fogadom el. (Helyeslés.)
