Képviselőházi napló, 1910. XL. kötet • 1918. junius 25–julius 19.

Ülésnapok - 1910-810

810. országos ülés 1918 Julius 17-én, szerdán. 533 vannak a férfiaknak, akik ugyanebben az állapotban leledzenek. A 18 éves nagykorúsítottak pl. magánjogi jogképességgel rendelkeznek és nincs választójoguk. Mindazok, akik az 1. §. valamelyik kellékének, vagy a 2. §. minden kellékének nem felelnek meg, ugyanott vannak, mint a nők. Ha itt nem keressük a logikát, akkor nem logikus, ha épen a nőknél keressük. Azt mondja a t. volt választójogi minister ur, hogy nem helyes dolog, hogy a nagy kvalifikáczióju tanárnőnek ne legyen választójoga, ellenben legyen az iskolaszolgának. Erről t. barátom, Farkas Pál, is megemlékezett és rendkívül érdekes beszédében nagyon aláhúzta ezt a gondolatot. Engedelmet kérek, nem egészen igy áll a dolog, mert a választójog helyes gyakorlásának a kérdése nem tisztán a kvalifikáczió kérdése, hanem az elfogulatlanságé, az objektivitásé és én nagyon el tudom képzelni azt az iskolaszolgát, aki sokkal elfogulatlanabbal, sokkal objektívebben fogja a választójogát gyakorolni, mint a legműveltebb és a legkvalifikáltabb tanárnő, épen azért, mert •— nem nő. (ügy van! a jobboldalon.) Harmadik érve a legérdekesebb a t. volt választójogi minister urnak: Ha a tanítónő keze alól kerülnek ki a jövő választók, akkor illő, hogy a nők választójoggal rendelkezzenek. A t. volt választójogi minister ur minden gyermekben egy jövő választót lát. De miért nem látja a t. volt minister ur minden gyermekben a jövő kubikos munkást, a jövő hadvezért vagy a jövő diplomatát? Mert akkor igy kellene neki okoskodnia : A tanítónő keze alól kerülnek ki a jövő kubikos munkások, a jövő hadvezérek, a jövő diplomaták. Illő tehát, hogy a nők is kubikos munkások, hadvezérek és diplomaták legyenek. (Élénk derültség a jobboldalon.) És ha az órásra rábízom az órám javítását, akkor kell, hogy beleszóljon az időm beosztásába is. Ugyanez a logika vezette a volt igazságügyi minister urat is. (ügy van! a jobboldalon.) Vázsonyi Vilmos t. képviselő ur a választójogi bizottságban, amikor még igazságügyi minister volt, ott tartott beszédeivel csodálatos módon, legalább énreám, azt az impressziót tette — és vagyunk még néhányan, akikre ugyanilyen impressziót tett — mintha ő nem csinálna kabinetkérdést belőle, ha mi a nők választójogát leszavazzuk.- A mai beszédében azonban egyszerre már olyan húrokat penget, mert aki most már kabinetkérdést csinálna belőle, ha ott ülne még a ministeri padokon. (Igaz ! ügy van! a jobboldalon.) Azt mondja a volt igazságügyi minister ur az ő igen érdekes beszédében, hogy ha a telefont kezelni tudják a telefonkezelőnők, akkor minden öt évben egyszer szavazni is tudhatnak. Bocsánatot kérek, ha ugy fognak viselkedni a választásoknál, mint ahogy a telefont kezelik, akkor sokkal nagyobb zűrzavar lesz ebben az országban. (Igaz! ügy van! a jobboldalon.) Szilágyi Lajos: És hibás kapcsolások! (Derültség.) Hegedüs Kálmán: Vázsonyi Vilmos t. képviselő ur nagyon ékes szavakkal ecsetelte, hogy egyre több pálya nyilt meg a nők előtt, valósággal nemzeti szükséggé lett a nők munkája, megtörtént a fiúsítás. Az ö kiváló elmésségével megint a régi magyar nemesi jogból vette nagyon érdekes metaforáját. Hát azt kérdem tőle: mikor történt meg ez a fiúsítás? Mikor történt meg, hogy a nők egyre több pályára léptek és hogy a nők munkája egyre jobban nemzeti szükséggé vált? Amikor még nem volt a nőknek választójoguk. Tehát akkor is lehetséges volt ez, amikor nem volt a nőknek választójoga. Ezzel tehát nem bizonyította be, hogy a nőknek szükségük volna a választójogra. (Igaz! ügy van! a jobboldalon.) Azt kérdezi azután a t. képviselő ur, hogy miért félnek a konzervatívok a nőktől, hiszen ők a tradiczió fentartói? Igen, a tradicziók fentartői mindaddig, amig nem ragadja és nem sodorja el őket az a politika és az a tábor, amely most a falakon és a sánczokon kívül üzi azt a féktelen izgatást, amelyről már az imént beszédemben megemlékeztem. Kik kívánják a nők választójogát? Az emanczipált nők, feministák, suffragettek és néhány jólelkű grandé dame, akiket ezeknek a jajveszéklése szivük mélyéig meghatott. Láttuk a suffragette-mozgalom ekszczessusait Angliában, amikor bombákat helyeztek el a pályaudvarokon azzal a felírással, hogy »szavazati jogot a nőknek !« Az az éhségsztrájk, amelyet akkor rendeztek, egy nagy szomjúság volt az után a hivatás után, amelyet a nők számára a gondviselés kijelölt. Ez a mozgalom tulajdonképen az elférfiasodott nők törekvése az után az elérhetetlen ideál után, hogy férfiak legyenek. (Igaz! Ugy van! a jobboldalon.) Ebben a törekvésükben elnyomnak a lelkükben minden nőiességet, ami hisztérikus tünetekben tör ki azután a lelkűkből, (ügy van! a jobboldalon.) A nők választójoga abból a téves eszméből indul ki, hogy a nő és a férfi egyenlő egymással. Hát t. képviselőház, a nő és a férfi nem egyenlő egymással. A nő épen olyan kiváló azon a téren, amelyre a sors állította, mint a férfi a maga birodalmában. A politika nem való a nőnek. A nő politikai problémák eldöntésére nem alkalmas. A nő a közelfekvő kisszerű jelenségeket pompásan tudja analizálni, fantáziájával szemkápráztató produkcziókra képes — de csak a dolgok felszínén. Ha a lényeget kell meglátni és ha messze perspektívát kell betekinteni, akkor a férfinak biztos tekintetére van szükség. (Igaz! ügy van! a jobboldalon.) Tudjuk, hogy ezt az egyenlőtlenséget már kodifikálta Anglia, mert hiszen hatmillió nő közül ötmillió ott is a férje jogán szavaz és az egymillió csak a szűkebb helyhatósági választó-