Képviselőházi napló, 1910. XL. kötet • 1918. junius 25–julius 19.

Ülésnapok - 1910-810

810. országos ülés 1918 Julius 17-én, szerdán. 529 T. ház! Azzal a statisztikával, amelylyel a képviselő ur illusztrálta azt, amit mondott, nem áll módomban foglalkozni — sajnos valószínűleg csak elkésve lesz ez módomban — de minden okom megvan feltenni, hogy egy kis túlzással szolgál az igen t. háznak. Nem foglalkozom azzal sem, amit a czenzusra vonatkozólag mondott és különösen a 40 holdas czenzusra vonatkozólag, amelyre vonatkozó indítványom szórói-szóra egyezik az,igen t. kormány javaslatának czenzusával is. Én megelégszem azzal, hogy kijelentsem, hogy a nők választójogának kérdésében kizártam ab initio minden statisztikát, minthogy én ezt nyíltan be merem vallani, a nők kiterjedt választójogának ép olyan kevéssé voltam hive, mint a háznak sok nálam jelesebb tagja is. Egy dologra nem tudtam magamat elhatározni: hogy a nők választójogának kérdésénél kihagyjak egy fogalmat, amely magukat a férfiakat is legméltóbbá teszi a választójog gyakorlására : a legszentebb kötelességteljesitést, a családfentartást. (Helyeslés jobb felöl.) Ez volt az egyedüli dolog, amelyre rá tudtam építeni mindazt, amit a nők választójogának kérdésénél e pillanatban elérhetőnek gondoltam. Néni számítottam arra, hogy ennek az elvnek a diadalra juttatásával túlontúl alul maradok a lehetőségen, mert hiszen ép azoknak táborában, ahol a nők választójogát követelik, nagy számmal vannak olyanok, akik ugy kérték ezt, — voltam bátor felolvasni egy ily irányú levelet is első beszédemben — hogy nem kívánunk sokat, megelégszünk ha a fele, egy harmada, egy ötöde adatik meg annak, amit mi kívánunk. A t. képviselő ur nagyon sokszor nem győzött meg az életben és nem győzött meg statisztikájával most sem. Csak annyit mondhatok, hogyha már eddig nem nyújtottam volna be, most nyújtanám be indítványomat. Elnök: Ki következik? Vitéz Győző jegyző: Lakatos Gyula! Lakatos Gyula: T. képviselőház! Az előttem szóló Vázsonyi Vilmos igen t. képviselőtársamnak egyik kijelentésével kezdem rövid felszólalásomat : azzal, hogy azt mondta, tegyünk a női választójog érdekében egy lépést. Ezt a kijelentését akczeptálom. Nem akczeptálom azonban a beszédje folyamán tett azt a második kijelentését, hogy inkább semmit, mint keveset, mert egy egészen uj intézményben, mint a női választói jog, nem tehetjük meg azonnal a radikális lépést; tehát nem adhatunk jogot azonnal mindazoknak, akik erre a jogra érdemesek, mert hiszen az állami élet kontinuitásában semmiféle intézmény sem állott elő egyszerre fejlődésének tetőpontján és nem pattant elő, mint Minerva Jupiter koponyájából egyszerre felnőtten és pánczélban. Abból a körülményből, hogy a női választójog tárgyalásánál a ház minden oldaláról igen számosan szólaltak fel és hogy a felszólalók túlKÉPVH. NAPLÓ. 1910—1915. XL. KÖTET. nyomó többsége a javaslat mellett szólalt fel és mégis, mikor a részletekről volt szó, felfogásaikban a legnagyobb divergencziákat tapasztaltuk, én nem azt a következtetést vonom le, hogy ez a kérdés Magyarországon az eldöntésre még nem érett, hanem legnagyobb sajnálatomra bizonyos tanácstalanságot kell tapasztalnom a ház minden oldalán abban a tekintetben, hogy ezt a kérdést, amelyet mindnyájan, vagy legalább a túlnyomó többség meg akar oldani, tulaj donképen hogyan oldjuk meg. Amikor én magam is azzal a merész tervvel foglalkozom, hogy a ház előtt fekvő javaslatok egész tömegét a magam csekély javaslatával is szaporítsam, ezt a világért sem azzal a szándékkal teszem, mintha azt hinném, hogy ezzel a vitának eszmei tartalmát kimélyítem, hanem teszem kizárólag azért, mert azt látom, hogy a hasonló elvi alapon álló javaslatok között van bizonyos közösség, ugy hogy azoknak a szintézise lehetséges. Megkísérlem tehát azt, ami ezen javaslatokban közös — hogy magamat matematikailag fejezzem ki — mintegy közös nevezőre hozni. A női választójognak elvi megalapozását adni jelenleg teljesen felesleges lenne. Akit ez a kérdés érdekel, az a publiczisztikában, az irodalomban oly széles látókörű, klasszikus szépségű tanulmányokat olvashatott e tárgyról, hogy ezeket reprodukálni teljesen felesleges. Annyit, mint res judicatát, azonban kimondhatok itt a házban, hogy egy kulturáltamban elvi kifogást, általános kifogást a női választói jog ellen többé tenni nem lehet. A női választói jog el fog jönni, akár gátolják, akár hátráltatják annak menetét, akár nem. Amidőn az emberiségnek nagyobbik fele és talán nem rosszabbik fele, kér jogokat, akkor ezeket a jogokat ideig-óráig meg lehet tőlük tagadni, de ha egyszer ezeket a jogokat követelni fogják, akkor ezzel a követeléssel szemben a vétójog többé nem állhat fenn. Nem tartom egészen jogosultnak azt a vádat, amelyet a vita egyik szónoka a női választói jog ellen azon a czimen emelt, hogy taktikájuk, militancziájuk túlságosan erőszakos, fenyegető volt. Ellenkezőleg, azt tapasztalom, hogy a magyar nők ezen a téren sokkal több méltósággal, sokkal több nyugalommal vitték érdekeik képviseletét, mint más országokban láttuk. (Ugy van! Ugy van! a szélsőbaloldalon.) Gondoljunk csak Angliára, gondoljunk csak missis Pankhurst-ra, a revolverre, a korbombákra, az utczai szczénákra és éhségsztrájkokra. Mindezt Magyarországon nem tapasztaljuk és ne háláljuk meg ezt a méltóságot, ezt a mérsékelt modort azzal, hogy mivel az erőszak nem kényszerít minket és mivel jogokat a világtörténelemben — sajnos — mindig csak erőszakkal lehetett kicsikarni, erőszak hiányában a nőktől ezeket a jogokat megtagadjuk. (Zaj.) T. ház! Minthogy azonban a gyakorlati po67