Képviselőházi napló, 1910. XL. kötet • 1918. junius 25–julius 19.
Ülésnapok - 1910-810
530 810. országos ülés 1918 Julius 17-én, szerdán. nivóju választóknak a szavazatát, akiknek szavazatát a törvény még értékesnek és hasznosnak elfogadja. Én azt hiszem, hogy erre a kérdésre talán senkisem fog ebben a házban nemmel válaszolni. Ha már most általánosságban a női választójog indokolását a magam részéről befejezem, azt kérdezem: melyik legyen tehát az a forma, amelyben a t. képviselőház ezt a választójogot a mai időpontban megvalósítja. Mindenekelőtt konstatálnom kell azt, hogy a felszólalók közt elvi nagy eltérés egyetlen kérdésben mutatkozott és ez az u. n. csalárlfentartó nők választójogának kérdése, azon az alapon, amint azt Teleszky János t. képviselőtársam előadta. Nem kívánok ennek czáfolatával bőven foglalkozni, mert ezt a czáfolatot gróf Tisza István igen mélyrehatóan elvégezte. Ellenben ehhez hozzá kell adnom a következőt: Tény az, hogy a társadalom sejtje, monádja, nem az egyén, hanem a család. Ebből azonban azt a további következtetést levonni, hogy ahol egy családban már a férfi szavazó, a nőnek szavazati jog ne adassék, helytelen logika, mert hiszen ez egy magángazdasági érdekképviseleti elvnek alkalmazását jelenti a törvényhozói szerv megalakításánál. Ezen elv helyességéről lehet még vitázni a törvényhatósági vagy községi választójognál, — amint ez az egyik skandináv állam községi választójogában elismertetett — amelynek többé-kevésbbé érdekképviseleti jellege van, de ez nem fér össze a törvényhozói szerv minden érdektől távol álló, illetve az érdekek felett álló, azokat kiegyenlítő jellegével. Annak a kérdésnek eldöntésére, vájjon adok-e a hitveseknek választójogot vagy nem, nem szabad azt az elvet alkalmaznom, hogy azon család már képviselve van, hanem kizáróan azt, vájjon a nők értelmiségi és erkölcsi tekintetben, politikai belátás tekintetében oly színvonalon vannak-e, hogy részükre a politikai jogok megadása lehetséges ? Én azt hiszem, hogy a politikának legideálisabb feladatai tekintetében épen a hitvesektől várhatjuk a legmagasabb érettséget és politikai belátást. (Helyeslés.) Én azt hiszem, hogy az a szép harmónia, amely az emoczionális és intellektuális elemek, .vagy népiesebben kifejezve, az ész és a sziv egyensúlyának eredménye, legtökéletesebben található fel a hitvesi és anyai hivatását betöltő asszonyban. Ennek a női típusnak a legemelkedettebb a világnézete, legtágabb a tapasztalti köre, ettől várhat az állam legtöbbet. (Helyeslés.) Nem szavaznék meg olyan választójogi javaslatot, amely a hitveseket a családfentartásban való részvételük alapján kizárná a választójogból. A részletes szabályozás többi kérdésében alapul veszem az igen t. ministerein ök ur által előterjesztett javaslatot, megjegyezvén, hogy ezen javaslatnak részben bizonyos szűkítését, részben tágítását leszek bátor proponálni. Az első szűkítés, amelyet proponálni bátor vagyok, a korlitika az általánosságban helyeseknek elismert tételek bizonyos meghatározott időben és helyen való érvényesítésének tudománya, nem általában a női választójogról kell beszélnünk, hanem a kérdés az, vájjon Magyarországon a jelen időpontban a női választójog érett-e a megvalósításra. Nézetem szerint erre a kérdésre is igennel kell felelni. Itt mindenekelőtt ki kell indulnunk a választójog általános felfogásából. Én a választójogot nem tekintem az egyén jogosultságának, a kollektív érdekvédelem egy eszközének, hanem abban mást nem látok, mint az állam érdekében, a salus rei puhlicae érdekében végzett funkcziót, amelynek egyetlen czélja, hogy az ország parlamentje a legtökéletesebben alakíttassák meg. Az általános választói jog sem mint demokratikus követelmény helyes, hanem csak azért és annak feltételezése mellett helyes, hogy az általános választójog alapján alakulhat meg az a ház, az a törvényhozó-testület, amely az ország minden tényezőjének, minden társadalmi rétegének szükségleteit a legtökéletesebben képes kifejezni. Ha már most ezt a felfogást valljuk és ezt a felfogást igyekszünk a női választójogra alkalmazni, akkor bizonyos relácziót kell a férfias női választójog között keresni, a női választójog mórtéke nagyban függvén attól, hogy milyen mértékben terjesztetik ki a jog a férfiakra. Ha itt a 3. §. tárgyalásánál abból a szuppoziczióból indulok ki, hogy a képviselőház a férfiak jogkiterjesztésének azt a mértékét találta helyesnek, amely az 1. és 2. §. megszavazásánál jutott kifejezésre, akkor a kérdés ugy hangzik, vájjon a jogkiterjesztésnek e mértéke mellett először is kitérhet-e a törvényhozás egyáltalán a női választójog megszavazása elől, másodszor, ha nem, ennek a női választójognak milyen formát és alakot kell adni. Az első kérdésre nézve részletekbe bocsátkozni nem kívánok. Egy analógiát kívánok pusztán alkalmazni, egy a közgazdasági tudományból vett analógiát. A határértékelméíet vagy a határhaszon elmélet analógiáját. Hogy hangzik ez a választójogra alkalmazva? A. férfiak választójogának határértéke vagy határhaszna azoknál az értelmileg, illetőleg erkölcsileg legalacsonvahb kategóriájú férfiválasztóknál van, akiknek szavazatát az, állam, a törvényhozó-testület megalakításánál még helyeseknek, még értékeseknek, még hasznosaknak elfogadja. Ha ezt a kérdést a nőkre való alkalmazásában fölteszem, akkor azt kell kérdeznem, vájjon Magyarországon van-e vagy alakitható-e a női választójognak olyan kategóriája, amely a férfiaknak ezt a határérték választójogát megüti, azaz ma, amikor körülbelül 2- vagy 300.000 nőnek választójogot akarunk adni, találok-e Magyarországon 2- vagy 300.000 olyan nőt, akinek a választójogát legalább olyan értékesnek kell elismernem a törvényhozó szerv megalkotásánál, miut a férfiaknál azoknak a legalacsonyabb
