Képviselőházi napló, 1910. XL. kötet • 1918. junius 25–julius 19.

Ülésnapok - 1910-810

524 810. országos ülés 1918 Julius 17-én, szerdán. dik pont teljesen jelentéktelen volt és azt a bizottsági tárgyalások során elejtettük. Az egyik pont a 4 polgárit, 4 középosztályt végzett nők választójoga, ezekhez számítottuk a 8 elemit végzett nőket is. A második pont volt a hadiözvegyek választójoga, ha irm-olvasni tudnak és ha törvényes vagy törvényesített gyermekük van. A hadiözvegyek választójoga sok tréfás támadás tárgya volt a bizottságban. Én ugyan ezeket a tréfákat nem értem meg, mert azon a nézeten voltam, hogy nem tudok biztosabb és megtámadhatatlanabb fogalmat beiktatni ennél a törvénybe, ami egyúttal jobban biztosítsa azt, hogy ilyen módon a választójog — sajnos — egyenletesen oszoljon szét. Szabó István t. képviselő ur és a többiek, akik támadták az eredeti javaslatot, kegyeskednek elfelejteni, hogy a hadiözvegyek választójoga egyenletesen oszlik meg városra vidékre egyaránt. (Igaz ! Ugy van! a baloldalon.) Ennek következtében ezek a különböztetési vádak teljesen tarthatatlanok. Az eredeti javaslat nem tartalmazott osztályválasztójogot. De nem tartottam osztály választójognak a négy polgárihoz kötött választójogot sem. Miért ? Mert kizárólag kulturczenzuson alapul és mert a statisztikai adatok tanulsága szerint ez demokratikus választójog, amely lemegy egészen a kispolgárságig, sőt a statisztikai adatok szerint a négy polgárit iskolát végzett nőknek országosan több mint 20%-a munkáscsaládból származik. A legnagyobb felháborodással utasítom vissza azt az inszinuácziót, amelylyel Meskó képviselő ur volt kegyes engem, nem tudom minő forrásból merítve, illetni, mintha engem a 4 polgári osztály alapulvételénél felekezeti szempontok vezettek volna. Engem a választójog megalkotásánál nemcsak nem vezettek ilyen szempontok, de amikor az életemet a ' al töltöttem el, hogy az általános választójogért küzdjek, akkor tanulja meg a képviselő ur, — ha m'r nekem szégyenszemre erről a felekezeti kérdésről kell itt, a magyar képviselőházban, a háború alatt beszélnem — hogy minél szűkebb a választójog, ez a zsidófelekezet számára annál kedvezőbb és minél tágabb, annál inkább emanczipálja Magyarországon a kereszténységet. . . (Élénk Jielyeslés és taps a balodálon.) Amikor én az általános választójogért küzdöttem egész él.temben, akkor ezt a vádat ne emeljék velem szemben azok, kik a választójog hívei. (Ugy van! a baloldalon.) Azok az adatok pedig, melyeket a t. képviselő ur Budapestre nézve felhozott, jellemzik azok komolyságát. A t. képviselő urnak ugyanis országos adatokat kellett volna felhoznia. Nagyon jól tudja, hogy Budapesten konczentrálva van az ipar és kereskedelem, az ország vagyonos iparos, kereskedő, közhivatalnoki és magánhivatalnoki lakossága, nagyon jól tudja, hogy mily arányban vannak képviselve a felekezetek és amikor egy országos kérdésről van szó. mégis ezekkel a számokkal áll elő. Az országos számokból kiderült volna az, hogy a katholikus felekezet aránya a polgári iskoláknál jobb, mint a népességben, a helvét hitvallásuaké is jobb, mint a népességben. Ha már beszélni kell ezen nevetséges dolgokról, ha már beszélnem kell a felekezeti kérdésről, azt kell mondanom, hogy a mínuszt a görög keletiek és a görög katholikusok képviselik és a pluszt az általa, ugy látszik, hőn szeretett zsidók képviselik társadalmi struktúrájuknál fogva. Értse meg: talán egy országos kérdésnél ennek jelentősége volna. Némi helyi jelentősége lehet, de országos jelentőségenemvolt és ismétlem, a legnagyobb felháborodással utasítom vissza azt az inszinuácziót, mintha engem a javaslat megszerkesztésénél más szempontok vezettek volna, mint a demokrácziának és a nemzeti iránynak szempontjai. (Taps a baloldalon. Felkiáltások a jobboldalon: Szép demokráczia !) A négy polgárira vonatkozólag voltam, bátor kifejteni azt, hogy én a demokratikus választójogban kutatom azt, hogy a négy polgárit végzett nők milyen családból származnak. De nem szabad abba a tévedésbe esnünk, midőn a ministerelnök javaslatát bíráljuk, hogy ez azonos volna azzal, hogy az, aki munkáscsaládból származik, az munkásnő, mert ez társadalmi emelkedést jelent, ugy, hogy tulaj donképen a négy polgári jogozime sem a mezőgazdasági munkásrétegre nézve, sem pedig az ipari női munkásrétegre nézve képviseletet nem jelent, mert a származás még nem egy a társadalmi állapottal. Vannak primadonnák, akik házmesterleányok voltak, de nem tartoznak már a házmesteri társadalomhoz. De a társadalomból való kilépés nem lehet vigasztalás azon társadalmi osztályra nézve, melyből az illetők származtak. Hiszen az armalisták osztálya a jobbágyságból származott és megírta már Hajnóczy, hogy a magyar jobbágyokat azzal jutalmazták meg minden háború után, hogy soraikból armalistákat emeltek ki és igy rájuk több jutott az adózásból. Hát, amint a jobbágyok nem fogadták el, nem tekintették az armalistákat saját képviseletüknek, ugy nem fogadhatja el egyetlen társadalmi osztály sem képviselőiül azokat, akik ezen társadalmi osztályból származnak, de azután magasabb társadalmi szférába jutottak. Sorba veszem most a javaslatokat és talán először nem a ministerelnök ur javaslatával foglalkozom, hanem magánjavaslatokkal, melyeket előterjesztettek. Sorba veszem ezeket és bátor leszek azok hatását bemutatni, mert azt hiszem, hogy csak akkor szavazhatunk felettük, ha tudjuk, mit jelentenek. Itt van elsősorban Landauer t. képviselőtársamnak javaslata. Ha jól értettem, ő kulturczenzusnak beállítja a hat elemit és kívánja a 40 holdhoz kötött, továbbá az iparban és kereskedelemben egy év óta iparengedély, iparigazolvány alapján gyakorolt foglalkozást, azonkívül 100 korona adóczenzust, melyek alapján választójogot adnak. Mutassunk most rá, hogy Landauer t. képviselő ur nagylelkűen hány nőnek kivan választójogot adni, mit jelent az ő választójogi javaslata szám-