Képviselőházi napló, 1910. XL. kötet • 1918. junius 25–julius 19.

Ülésnapok - 1910-810

810. országos ülés 1918 Julius 17-én, szerdán. 519 munkára, amikor ezer és ezer baj vár orvoslásra . és sok-sok könnyet kell majd felszárítani. T. ház ! A nőtársadalmi és közéleti ténykedésének mindenkor a harmonikus együttérzés adta meg az irányát., ez biztosította mindenkor a teljes dkert és a kedvező eredményt. Amikor tehát a legnagyobb szükség lesz rá, amikor minden arra; hivatott tényezőnek egy táborban kellene egyesülnie, végzetes hiba lenne, ha mi a nők választójogának megadásával oly helyzetet teremtenénk, amely ezt az együttérzést előreláthatóan megzavarná, a legnemesebb czélok kivivására konczent trált erőket széttagolná és a közérdeknek valóban pótolhatatlan kárára a női társadalomban az elkerülhetetlen politikai pártoskodés folytán a meghasonlást vonná maga után. (Halljuk! Halljuk!) Hogy a nőknek ezen politikai szereplése következtében a családi élet hogy fajulna el, arról jobb, ha nem is beszélünk. T. ház ! Mindezeknél fogva, a nők iránt lelkembe beleültetett tiszteletem és nagyrabecsülésem mellett is, meggyőződésem szerint épen magának a női nemnek jól felfogott érdekében . . . (ügy van ! ügy van! halj elől és a jobboldalon.) Förster Aurél: A magyar nő érdekében ! Meskó Zoltán : ... de legfőképen és elsősorban általános nemzeti közérdekből ellene vagyok és kell, hogy ellene legyek annak, hogy a nők választójoggal ruháztassanak fel, különösen abban a formában, ahogy azt az igen t. volt igazságügyminister ur terjesztette elő, de még abba sem egyezem bele, amelyet az igen t. minist eremök ur javasol. Nem akarom a felekezeti kérdést felvetni, teljesen feleslegesnek és helytelennek tartom, hogy a háborúban ezzel a kérdéssel foglalkozunk. Azonban kötelességemnek érzem ezt kimondani, hogy nem helyeselhetem az igen t. volt igazságügyminister urnak azt a tervezetét, amely a négy polgári elvégzésére bazirozta a nők választójogát. Nem is szabad idehozni a felekezeti kérdést, a háború után majd magától felvetődik ez a kérdés. Legyen szabad azonban minden kommentár nélkül egy-két adatot felolvasnom : Polgári leányiskolába járt Budapesten 1911—12-ben összesen 11.750 leány, ebből zsidó leány volt 4586, tehát 39%, felsőbbleányiskolába összesen 1826, ebből zsidó leány volt 669, tehát 36'7%, leánygimnáziumba járt összesen 785 és zsidó leány volt közöttüli 392, tehát 499%. Kommentárt nem fűzök hozzá, ezek a számok beszélnek. T. ház! Ha az országnak erősen nemzeti alapon álló szocziologusai és államférfiai azon a nézeten vannak, hogy a nemzetnek (Halljuk! Halljuk!) jól felfogott érdekében áll, hogy a nőknek a választójogot megadjuk, akkor az erre vonatkozó törvényjavaslatnak csakis abban a formában szabad ide a ház elé kerülni, amelyben a falu asszonyainak, a szavazati joga is biztosítva van. (Élénk helyeslés a szélsőbáloldalon.) Mivel pedig ez a j avaslat, amelyet a ministerelnök ur beterjesztett, valamint főképen az eredeti javaslat, amelyet a volt igazságügyminister nyújtott be, az u. n. intellektuális nők szavazati joga érdekét szolgálja és a falusi lakosság teljes mellőzésére vezetne, ezért én — egészen eltekintve elvi álláspontomtól — semmi szin alatt sem szavazhatom meg ezt a javaslatot. (Élénk helyeslés a jobboldalon és a középen.) T. ház! A választójogi javaslat beterjesztése óta, mint népképviselő kötelességemnek tartottam, hogy érdeklődjem mindenütt, ahol megfordulok, de elsősorban természetesen választókerületemben aziránt, hogy miképen fogják fel a nők választójogának kérdését. Egész őszintén megmondhatom, hogy beszéltem, tárgyaltául uriasszonyokkal, alkalmam volt választókerületem minden községének nagyon sok egyszerű asszonyával is beszélni, s a lényeget tekintve abszolúte nem volt közöttük véleményeltérés, különbség csak abban volt, hogy kiki a saját szájaize szerint mondta meg véleményét, (ügy van ! jobb felől.) Egy úriasszony a leghatározottabban tiltakozott az ellen, mintha a budapesti feministák vezetői, akik egyébként nagyon tiszteletreméltó, nagyműveltségű urinők, mondom, mintha ezek a feminista apostolok, a nők választójogának előharczosai, a falusi kúriák és a földmivelő porták asszonyai nevében beszélhetnének. (Igaz! ügy van ! a jobboldalon és a középen.) Azok a, hölgyek, akikitt olyan agresszíven lépnek fel, akik fenyegető leveleket irnak, hogy majd lejönnek a kerületbe, (Igaz! ügy van! balfelól.) szíveskedjenek tudomásul venni, hogy.én nagyon szívesen látom őket kerületemben, de azt hiszem, ott nem fogják őket olyan szívesen fogadni, mint amilyen szívesen látom őket én. (Igaz ! ügy van! a jobboldalon. Felkiáltások balfelől: Nem kell megijedni.) Ez az úriasszony azt is mondotta a többek között, hogy a választói jog fővárosi apostolnői beszélhetnek talán egyes nevezetes fővárosi kerületek nevében, de semmi szin alatt sem azoknak a magyar urinőknek nevében, akiknek szocziális életviszonyait, gondolkozását és érzelemvilágát nem ismerik, (Igaz! ügy van! a jobboldalon és a középen.) mert ezeknek a magyar nőknek szocziális életviszonyai, gondolkodása és érzelemvilága olyan nagy messzeségben van tőlük, mint — hogy ne mondjak nagy távolságot — Makó Jeruzsálemtől. (Derültség. Igaz! ügy van! a jobboldalon és a középen. Zaj a szélsőbaloldalon.) Es hogy mi a falusi asszonyok véleménye ? Hát én beszéltem igen sok tekintélyes, intelligens, szorgos-dolgos, munkás gazdaasszonynyal és őszintén megmondhatom, hogy ők egyenesen csodálkoznak azon, hogy a világháború negyedik évében, amikor nincs czipő, nincs ruha, nincs fehérnemű és még csak czérna sincs, (Igaz ! ügy van ! a jobbóldalon.) itt, Budapesten úriasszonyok és urinők ráérnek politizálni, (ügy van! jobb felől.) energiájukat nem arra fordítják, hogy valami nemes propagandát csináljanak, hogy dolgoznának és hirdetnék azt az elvet és eszmét, hogy a falut el kell látni fehérneművel és czérnával,' (Igaz!