Képviselőházi napló, 1910. XL. kötet • 1918. junius 25–julius 19.

Ülésnapok - 1910-806

342 806. országos ülés 1918 Julius 9-én, kedden. tekintettel arra, hogy sokkal nagyobb a városi lakosság, sokkal nagyobb az ipari munkásság és kisebb a földmivelés, az anyagi mgélhetés viszo­nyai még súlyosabbak, mint nálunk. Arra is figyel­meztetem Hegedüs t. képviselő urat, hogy igaz. én sem tagadom, hogy a nyugtalanság csirái megvoltak nálunk is, mikor a választójogról egy­általában szó sem volt, de nekünk megvolt előnyünk, hogy most egy olyan választójog meg­alkotása által, amely kielégíti ezeket a tömegeket, (Derültség jobbfelől.) — igen, inára kielégíti, hiszen olyan választójog, amelynek érdekében hajlandók általános sztrájkba is lépni, mindenesetre kielé­gíti őket — tehát módunkban lett volna egy nyugtató szerrel hatni az idegeikre, de ezt a nyug­tató szert ugy adjuk, hogy ezzel is izgatjuk őket, (Ugy van! balfelől.) ahelyett, hogy a kívánatos czélt előidéznők ; azt a czélt, hogy a szenvedést, amely bizonyos fokig elkerülhetetlen, könnyebben viselje el, mert látja, hogy a mostani kormány felkarolja az ő érdekeit, azokat szivén kordja, beváltja a neki tett Ígéreteket. Ehelyett azonban ezeket a mégis nagy konczessziókat ugy teszi meg neki, hogy joggal vádolhatnak meg minket azzaJ, hogy a szavunkat is megszegtük, hogy következet­lenek voltunk és igy tulajdonképen még jobban felizgatják- őket, mintha ez a kérdés egyáltalában napirenden nem lett volna. Ausztriában ez a mód nem volt meg, de meg vagyok győződve, hogy ha Ausztriában ma a mun­kásság érdekében egy kérdést meg akarnának ol­dani, azt ugy oldanák meg, hogy az megnyugtató hatással legyen, nem pedig ugy, hogy izgató hatás­sal legyen, (ügy van! balfelől.) Látjuk az egész világon, látjuk Angliában, látjuk Francziaország­ban, egészen Clémenceauig,aki egy vadul verekedő, dühöngő imperialista, azt a törekvést, hogy min­denütt a munkásosztály kedvére csinálják a poli­tikát, mert különösen az alsó rétegektől, a jobban szenvedő rétegektől kell félteni a társadalmi rem det és ha őket elégedetlenekké teszszük, akkor job­ban könnyitjük ellenségeink munkáját, mint egy­egy olyan beszéddel, amely általános felháboro­dást okoz. A feloszlatásnak is megvan a maga veszélye, kétségtelen, hogy az hátrányokkal jár, de ha fel­oszlatás történik egy olyan politika értelmében, amelyet a tömegek helyeselnek, akkor én ezt a veszélyt, kisebbnek tart om, mint az olyan állandó kormányzatot nemzeti megbízatás nélkül, amelyet a munkásság és az alsóbb néprétegek nagy része kihívásnak tart maga ellen. Ha Návay t. barátom azt mondta, hogy egé­szen más az időközi választás jellege, mint az álta­lános választásé és abból, hogy az időközi választás nem jár nagy veszélylyel, nem következik, hogy az általános választás nem volna nagyon káros, eb­ben teljesen igaza van, de én legalább sohasem hoztam fel ennek példájául az időközi választáso­kat. Én arra hoztam fel az időközi választásokat, hogy bizonyítsam, hogy ez nemcsak technikailag lehetséges, de egy választás azért minden kivételes hatalom ellenére komoly dolog, amely kétfelé sülhet el. Abszolúte nem áll az, amit annyiszor hallottunk, hogy most választásról egyáltalában szó sem lehet, ezt bizonyítják az időközi válasz­tások, bizonyítják, hogy van választó otthon és hogy van komoly harcz. Hiszen, ahol megtörtén­hetik, hogy egy minister megbukik, ott csak nem lehet azt mondani, hogy rendelkeznek a választók­kal, ott mégis csak el kell ismerni, hogy van lehe­tősége a szabad véleménynyilvánításnak. Azt is mondta Návay Lajos t. barátom, hogy olyan be­szédek, mint pl. a Fényes László t. képviselő uré, amelyek biztosan tartanának a választásoknál, mennyit ártanának. Én a t. képviselő ur beszédét valóban nem tartottam hasznos dolognak ; nagyon sajnálom, hogy azt elmondta, károsnak tartom azt, hogyha az ilyen részletjelentéseket, amelyek ma­gukban hordják a szubjektivitást . .. Fényes László : Az ilyen levelek és elbeszélé­sek tömege bizonyítja azok egész általánosságát ! Gr. Andrássy Gyula: . . . valaki itt ugy tárja elő, mint az egész helyzet jellemvonását. Természetes, hogy ez félrevezet, és hogyha ez igen gyakran ismétlődik, akkor a külföldön azt a benyomást kelthetné, hogy itt már nagy a depresszió, a desperáczió ; ha pedig ez a benyo­más, akkor békénk nem lesz, mert a béke előfel­tétele, hogy az a meggyőződésük legyen, hogy mi még sokáig kitartunk. Ezért mindenesetre hibás­nak tartom az ilyen .beszédet, de, azt hiszem, hogy az ellenérvek felhozásával, a tényleges állapotok megvilágításával sokkal inkább lehet agyonütni az ilyen beszéd káros voltát, mint bizonyos tilal­mak felállításával. (Ugy van ! a szélsőbaloldalon.) Ezek ellen elvileg nem foglalok állást, mert igenis képzelhető és lehető, hogy olyan beszédek tar­tatnak a házban, amelyek károsak a közügyre vonatkozólag, de nagyon kérem a t. ministerelnök urat, hogy legyen nagyon türelmes ezek alkalma­zásában, csak a végszükség esetében gyakorolja ezt, mert a nyilvánosságban, épen a hadsereg tekintetében felhozott panaszok nyilvánosságában véreink nagy biztositékát látom. Azt hiszem, hogy egyik nagy garancziánk, — tekintettel arra, hogy hadseregünk tisztikarában sok idegen, sok rossz­akaratú elem is van — nagy védelme fiainknak a parlament, illetve a parlamentnek feltétlen nyilvá­nossága. Azt lehet hinni, hogy ha a t. minister­elnök úrtól függ az ilyen beszéd nyilvánosságának elfojtása, akkor a t. ministerelnök ur nagy nyo­másnak lesz folyton kitéve abban az irányban, hogy minden kellemetlen katonai nyilatkozatot a nyilvánosságtól zárjon el. Nagyon kérem, hogy a t. ministerelnök ur ezt a jogát, amelyre vonatkozólag elvileg kifogást nem emelek, csak a legeslegritkább esetben gya­korolja. De még általános választásnál is módot lehet találni. hogj T a veszélyes túlzások e tekintet­ben korlátoztassanak, ugy hogy meggyőződésem szerint sokkal kisebb baj származnék vgj rövid választáí-i kampánytól kifolyólag, mint egy állandó

Next

/
Oldalképek
Tartalom