Képviselőházi napló, 1910. XL. kötet • 1918. junius 25–julius 19.

Ülésnapok - 1910-806

340 806. országos ülés 1918 Julius 9-én, kedden. valami nagyon erős kifejezés, akkor ez precedensül fog szolgálni a jövőre nézve, akkor a jövőben azt fogják tartani, hogy kisebb érdekekért is szabad egy parlamentnek mandátumát önmagától meghosszabbitani. Mi akkor többen nem osztottuk ezt a skrupulust, mert azt hittük, hogy a világháború egy olyan kivételes dolog, hogy ami most a világháború alatt történik, arra mint precedensre hivatkozni a jövőben ugy sem lehet. Miután azonban a skrupulus teljesen tiszteletreméltó, őszinte, igaz volt és miután semmikép sem tartottunk ezen kifejezésnek gyakorlati következményeitől, hozzájárultunk. így került ez a törvénykönyvbe. A t. akkori ministerelnök ur is hozzájárult, nem lelkesülve érte, de hozzájárult, mert szintén honorálta a skrupulus nemességét és kifogástalan voltát. De most ebből ellenünk fegyvert kovácsolni nem egészen helyes dolog, (Derültség jobb felől.) mert tényleg a lényegben, legalább az én nézetem e kérdésben sohasem változott, sohasem mentem volna abba bele, hogy a királynak az a joga, hogy a házat feloszlathassa, a legkevésbbó is elhomályosittassék. Ez azon legkardinálisabb joga a királynak, mely nemcsak a király joga, hanem a nemzeté is, mert ezen jog által biztosithatja a király azt, hogy ne akadjon olyan párt, olyan parlament, mely a nemzet többsége ellen is tovább kormányozza az országot. Ez egy olyan kardinális joga a királynak, mely nélkül az egész parlamentarizmus egy figura, a világ legrosszabb kormányformája, mert nem a nép önkormányzata, nem is a magasan álló, a nemzetet képviselő király abszolutizmusa, hanem egy pártabszolutizmus, amely mindig a legrosszabb, mert a legfelelőtlenebb. (Igaz! Ugy van! a baloldalon.) Tehát sohasem járultam volna ahhoz és amint tudom, az igen t. akkori ministerelnök ur sem járult volna sohasem ahhoz, mint a királyi jog akkori letéteményese és képviselője, hogy a király ezen joga bármiképen is elhomályosittassék és hogy esetleg olyan nyilatkozat iöjjön a törvénybe, amely akadálya lehetne annak, hogy nagy, országos érdekek koczkán forgása esetében a király a házfeloszlatás jogához folyamodjék. Abban az időben természetszerűleg nem volt szükség a ház feloszlatására, mert hisz a többség és a király álláspontja között ellentét nem volt. A házban nagy elvi ellentétek egyáltalában nem ekszisztáltak; főleg a mindennapos, gyakorlati háborús kérdésekkel foglalkoztunk. Azóta azonban felmerült a választójog kérdése, ez a nagy elvi kérdés; azóta állott elő az a helyzet, hogy az a programúi, amelyet a kormány hirdetett, szemben találta magával a ház többségét, azóta állt tehát csak elő a házfeloszlatás technikai és politikai oka és lehetősége. Fényes László: Azóta 4 éve tart a háború! Gr. Andrássy Gyula: Hogy azóta s ilyen más helyzetben más a nézetünk, az természetes, ebből semminemű ellenmondási, kovetkezetlenségi vádat emelni nem lehet, mert a helyzet változtával szükségszerüleg máskép és máskép kell eljárni. Almásy László: Ez is opportunizmus! Gr. Andrássy Gyula: Ez nem opportunizmus, mert feloszlatni a házat akkor, amikor nem szükséges, őrület volna és akkor fel nem oszlatni, amikor . . . Fényes László: Amikor 4 év óta tart a háború! Gr. Andrássy Gyula: . . . szükséges, ép oly hiba volna, mint feloszlatni, amikor nem szükséges. Ez csak oppurtunice, czélszerüségi szempont szerint Ítélendő meg, hogy a ház mikor oszlatható fel és mikor nem. Amennyiben elfogadom azt az állítást, hogy opportunizmus, mert kötelességszerű opportunizmus ez, kötelesség az ország érdekeinek szemmeltartásával. Azt mondja továbbá Hegedüs t. képviselő ur, hogy én, az a tehetséges férfiú, — köszönöm a bókot — ki ellen hirdetem a harczot? Talán a románok, talán a szerbek, talán az oroszok ellen? Nem, nem is az ország vagy a magyai*ság belső ellenségei ellen, hanem 220 koronázatlan király ellen, akiket ki akarok irtani. Talán nem egészen igazságos ez a vád, mert én azt hiszem, hogy ebben a liázban nem sokan hirdették többször a harczban való kitartás szükségét a románok, oroszok, olaszok, angolok, francziák ellen, mint én, hogy e tekintetben kötelességemnek eleget tettem legalább annyira, mint Hegedüs t. képviselő ur. ugy hogy az, hogy én az ország érdekeit nem tekintem és csak pártpolitikai ellenfeleimmel foglalkozom, az olyan kicsinyes vád, amelyet határozottan visszautasíthatok. Hogy ő "abban, hogy a házfeloszlatásra gondolok, azt látja, hogy én ki akarom irtani a munkapártot, abban a tényben én egy önvallomást látok, (Ugy van! balfelöl.) mert én sohasem mondtam, hogy ki akarom irtani a munkapártot. (Derültség jobbfelől.) Én azt mondtam, hogy abban az erős pozicziójában meg akarom rendíteni. Hock János : Gróf Khuen-Héderváry mondta azt, hogy ki kell irtani az ellenzéket. Gr. Tisza István : Mikor ? (Zaj a szélsőbaloldalon.) Förster Aurél : Január 1-én. Gr. Tisza István : Sohasem mondta. Ábrahám Dezső : Andrássy átadta egész pártját az uraknak. (Folytonos nagy zaj jobb- és balfelől.) Elnök (csenget): Méltóztassanak a szónokot csendben meghallgatni. Gr. Andrássy Gyula: Sohasem mondtam mást, mint az, hogy azt az egészségtelen túlhatalmat, (Ugy van! Ugy van! a szélsőbaloldalon.) amelyet élvez egy olyan párt, amely abszolút többségben van, anélkül hogy a házat fel lehetne oszlatni, azt a teljesen tűrhetetlen túlhatalmat meg kell