Képviselőházi napló, 1910. XL. kötet • 1918. junius 25–julius 19.
Ülésnapok - 1910-806
334 806. országos ülés 1918 Julius 9-én, kedden. Február 5-én, szintén a ház nyílt ülésén, miután kijelentette, hogy senki a házban e kérdésben nálánál felelősségteljesebb helyzetben nincs, a magyar hadsereg kérdésében ilyen kitételeket használ ; »Az a magyar hadsereg, amelynek létesítése iránt semmi kétség sem foroghat fenn.« Majd később ezt mondta : »Az elért és biztosított eredményi ; később igy szólt: »önöknek t. uraim, a túloldalon, igenis, mint érett gyümölcs hullott ölükbe.* Február 9-én, amikor Urmánczy Nándor képviselő ur felszólalására válaszolt, igy beszélt (olvassa) : »A közvetlenül előttem felszólalt t. képviselő ur előadására csak'az a megj egyzésem, hogy a keserűségnek azt a hangját, mely azon végigvonult, mindenkor meg tudnám érteni, csak a jelen pillanatban nem. Mindenkor meg tudtam volna érteni azt a vádat a politika illetékes tényezői ellen, hogy Bécs felé kacsintanak, hogy mindent Bécs akarata, Bécs tetszése szerint akarnak intézni, csak akkor nem, midőn a háznak a kormány részéről ünnepélyesen bejelentetik a nemzet legelemibb, legigazságosabb, legszükségszerübb, legnagyobb törekvésének, a magyar hadseregnek létesítése.« Ezekután a határozott nyilatkozatok után, de meg az ezt követő lépések után is, mikor gróf Apponyi Albert képviselő ur a saját pártját felrobbantotta, nem értem, hogy gróf Apponyi Albert képviselő urnak mely okból keletkeztek hirtelen aggodalmai. Ha aggodalmai onnan erednek, hogy ő és társai kibuktak a kormányból, ez a magyar hadsereg ügyét nem érinti. Nem érinti — épen az ő s avaival élek ismét — »mert senki ne merészeljen a maga fejére babért fűzni, ez megrablása volna a halottaknak; menjünk a sírokat koszorúzni, uraim!« Ha pedig aggodalmai onnan erednek, hogy a munkapárt visszatérésének a réme fenyeget, akkor áll viszont gróf Tisza Istvánnak a nyilatkozata, aki ezeket mondta (olvassa): »Ebben a kérdésben becsületes, hazafias magyar emberre nézve csak egy kötelességet ismerek, és ez-az, hogy ennek az ügynek végleges diadalát minden párttekintetet és pártszempontot félretéve, teljes erővel előmozditsa.« (Mozgás a baloldalon.) Eitner Zsigmond: Majd meglátjuk! Szilágyi Lajos : Nincs joga tehát gróf Apponyi Albertnek aggodalomra. Ha valakinek volna joga aggodalomra, ugy nekem és azon képviselőtársaimnak van, akik sürgették egy királyi kéziratnak a kibocsátását és akik azon a i •— lehet, hogy téves — állásponton vannak, hogy már most, a háboru alatt, igenis, megvalósítható az önálló magyar hadsereg. (Elénk éljenzés a báloldalon.) Gróf Apponyi Albert képviselő ur azonban a ministeri bársonyszékből, Urmánczy Nándor képviselő ur felszólalását lekicsinyelve, azt mondta, hogy »az önálló magyar hadsereg felállítása most, a háboru alatt, sok magyar katona élete árán történhetnék csak meg.« Ebből kifolyólag tehát, ha valakinek nincs joga aggodalomra, ugy neki nincs. (Ugy van ! a baloldalon.) Bakonyi Samu : De abból kifolyólag, ami most előttünk van, igenis van joga ! Szilágyi Lajos: Bégibb idő óta vitás ez a kérdés, hogy a fronton levő katonák maguk is kívánják, követelik-e jutalmukul a választójogot. Erre a kérdésre a saját tapasztalataimból én is egy konkrét választ adhatok. (Halljuk! Halljuk!) Amikor 1917 őszén az Isonzó-frontról ide, az indemnitás tárgyalására felutaztam, zászlóaljom minden századának minden szakaszából egy embert magam elé hivtam és tájékoztatván őket arról, hogy hova megyek, megkérdeztem őket, mondják meg nekem, mivel kivannak jutalmaztatni azt, hogy ők itt, a fronton, ezeket az emberfeletti küzdelmeket vívják. Eskü alatt vallhatom, hogy egész zászlóaljamból egyetlen egy ember sem említette a választójogot. (Mozgás és közbekiáltások a baloldalon.) Létay Ernő: Nem ugy van ! Elnök (csenget): Csendet kérek, képviselő urak! Most Szilágyi képviselő ur mondja el a maga tapasztalatait a liarcztéren. Balla Aladár és Létay Ernő képviselő urak majd akkor tehetik meg ezt, ha rajtuk van a szólás sora. Szilágyi Lajos: Feltételezem, hogy a képviselő urak nem az én szavahihetőségemet vonták kétségbe. Nálam ez igy volt. Hogy a t. képviselő urak parancsnoksága alatt álló csapatoknál esetleg ez másképen lehetett, azt viszont nekem nincs jogom kétségbe vonni. De én egy konkrét példával szolgáltam és eskü alatt vallhatom, hogy egyetlen katonámsem kérte a választójogot. Az én katonáim kérték azt, amit azután én tényleg október 25-iki felszólalásomban itt szóvá tettem, kérték a hosszú ideje a fronton lévő katonák kicserélését, a szabadságolási rendeletek teljes végrehajtását, a hadisegélyek felemelését, a hatgyermekes családapákra és az egyedül életben maradt fiukra vonatkozó királyi rendeletnek teljes végrehajtását és kértek jó bánásmódot és jó élelmezést. Egyébként azonban meggyőződtem róla, hogy mindegyik katonámnak a gondolatvilága otthon, a falujában a maga családja körében, a földje és háza körül mozgott. A magyar katona nem kívánja, hogy itthon fenekestül felfordittassék minden, (Igaz ! Ügy van !) és felfordittassék ugyanakkor, amikor ő kint van a fronton. Amikor kint van a fronton, akkor igenis az a vágya, hogy távolléte alatt itthon rend és nyugalom legyen. (Igaz ! Ugy van ! a jobboldalon.) De nem törődnek a választójoggal a frontról már hazatért és jelenleg itt honlévő emberek sem. Választókerületem községeit az elmúlt hetekben felszólítottam, tudassák, mik a falusi nép panaszai. A hozzám beérkezett válaszokból leszek bátor felolvasni azokat, amelyek a választójogra is vonatkoznak, minthogy arról úgyis csak egész röviden emlékeznek- meg. Artánd község főbírája, Bonczos Zsigmond I ezt irja : (olvassa) : »Sok mindent szóvá kell tenni az ország házában, hadd lássák ott, hogy nem a választójog ügye a legsürgősebb ügye a magyar
