Képviselőházi napló, 1910. XL. kötet • 1918. junius 25–julius 19.

Ülésnapok - 1910-806

330 806. országos ülés 1918 Julius 9-én, kedden. ségének annyi különböző foka van, hogy azt helyesen, igazságosan, arányosan jutalmazni csak egy plurális választójoggal lehetne. A Károly-csapatkereszt és vele a választójog együtt is kevés a nemzeti hála lerovására, (Nagy zaj a szélsőbaloldalon. Felkiáltások: Azért nem akarják egyiket sem megadni!) Méltóztassanak végighallgatni, még nem tudják az urak, hogy hová lyukadok ki fejtegetéseimben. Egry Béla: Körülbelül sejtjük! Szilágyi Lajos : A harcztéren küzdő hős katonáink, különösen pedig azok, akiknek választójoga már van, vagy akik most ennek a törvénynek alapján kapnak választójogot, egészen mást és sokkal többet várhatnak tőlünk a hála fejében, (ügy van ! jobbfelöl.) de különösen pedig elvárhatják azt, hogyha im annyira emlegetjük a hálát, akkor a hála lerovásánál járjunk el teljes igazsággal és arányosan. (Helyeslés jobbfelől.) A Károly-csapatkereszt már alapszabályai miatt sem alkalmas arra, hogy politikai jogokat fűzzön hozzá a törvényhozás. A Károly-csapatkeresztet 1916 deczemberében egyedül és kizárólag azért alapították, hogy megkülönböztessék a veszélyes helyen megfordult katonákat a hátrábbíekvő helyeken alkalmazottaktól, hogy megkülönböztessék a csapatot a vezér kartól, a magasabb parancsnokságok személyzetétől és a tréntől. Ha itthon, az ország belsejében, vagy a liadtápkörzetben nem követte volna el a hadvezetőség azt a hibát, hogy hadidiszitményékkel adományozta a hátrább alkalmazott egyéneknek is a rendjeleket, akkor annak a gondolata, hogy egy csapatkereszt, egy tüzkereszt létesíttessék, fel sem merült volna, (ügy van! a középen.) Ha a csapat és vezérkar között nem lett volna bizonyos antipátia, akkor ennek a csapatkeresztnek létesitéee senkinek eszeágába sem jutott volna. A Károly-csapatkereszt nem értelmiség, nem megbízhatósági, nem becsületességi fokmérő, a Károly-keresztes katona fogalma nem azonos a hős katona fogalmával. A Károly-csapatkereszt egyszerűen azt jelenti, hogy valakit, akit a sorozás alkalmával akalmasnak találtak, besoroztak, kiképeztek és megfelelő kiképzés után kiküldtek a frontra és ott ő 12 héten át harczokban is épen és egészségesen megmaradt ; mert mindenki megmaradt, aki el nem esett, aki meg nem sebesült, vagy aki hadifogságba nem került. A csapatkereszt tehát voltaképen egy határidőhöz kötött, életveszélyes katonai szolgálatnak emlékjelvénye, mondhatnám azt, hogy a Károly-csapatkereszt jutalom olyan szolgálatokért, amelyeket ha nem teljesített volna, vagy pedig hanyagul teljesített volna a katona, akkor a legsúlyosabb büntetést kapta volna, esetleg golyó vagy akasztófa lett volna osztályrésze. (Zaj a szélsőbaloldalon.) Megkapja a Károly-csapatkeresztet olyan is, aki a frontra nemcsak, hogy nem önként ment, hanem csak a legnagyobb kényszer utján került ki oda és aki mindent elkövetett arra, hogy oda ne kerüljön, és akinek esetleg nincs a világon semminemű érdeme, csak szerencséje, hogy tizenkét héten át megmaradt, (ügy van! ügy van! jobbjelöl. Mozgás a szélsőbaloldalon.) A Károly-csapatkereszt igazságtalanságokra vezet a választójog tekintetében. Igazságtalan elsősorban azokkal szemben, akik a legnagyobb áldozatokat hozták. Veszem először a sebesült katonát. A sebesült katonától azt követeli a Károly-csapatkereszt alapszabálya, hogy 84 napot töltsön kint a fronton. Ha nem tudta kitölteni, ha korábban sebesült meg és hazajött, csak az esetben kapja meg a Károly-csapatkeresztet, ha végleg megrokkant. Ha azonban nem mondják ki rá a végleges megrokkanás határozatát, akkor azt követeli tőle az alapszabály, hogy menjen újra vissza a frontra és egészítse ki szolgálatát 84 napra. Bocsánatot kérek, létezik-e annak szüksége, hogy az, aki már a fronton volt és ott megsebesült, vérével áldozott, fölcseréltessék olyanokkal, akik még nem voltak ott, fel voltak mentve, vagy pedig nem létezik-e ennek a szüksége ? Épen arra törekedtünk mindannyian, hogy aki megsebesült, az sebesülése, felgyógyulása után lehetőleg itthon alkalmaztassék és menjen ki helyette az, aki még nem volt kint a fronton- A Károly-kereszt alapszabályai erre a kicserélési akczióra tekintettel nincsenek és igenis követelik, hogy menjen ki újra a katona, mert különben nem jut hozzá a Károly csapatkereszthez és így elesik a választójogtól is. Joggal kérdezhetem, hogy miért van mindez ? Miért szorítjuk mi a sebesült katonát ebbe a helyzetbe ? De vegyük a harcztéren megbetegedett hős katonákat. A Károly-csapatkereszt alapszabálya a lehető legigazságtalanabb a megbetegedett katonákkal szemben. Aki a harcztéren az első hetekben oly súlyos betegséget kapott, hogy semmi szin alatt vissza írem térhet többé a harcztérre, hogy megrokkant, az nem kapj a meg a Károly-csapatkeresztet és elesik ezáltal a választói jogosultságtól is. Hát kérdezem : Tehetjük-e ezt jó sziwel, hogy azt a katonát, aki egy súlyos nyavalyát szerzett odakünn, betegsége szenvedéseinek fokozására még a választójogától is elütjük, hátrányosan különböztetjük meg másoktól ? Hogy a Károly-csapatkereszt alapszabályai a sebesült és beteg katonákkal szemben igazságtalanok, ezt tudja minden polgár, aki katonai kérdésekben tájékozva van. Tudják ezt a legfelsőbb helyen is és innen ered, hogy az elmúlt év augusztus havában ö felsége egy külön kéziratot bocsátott ki, amelyet emlékezet okából felolvasok (olvassa) : »Bátor katonáim közül sokan hagyták el sebesülten a küzdőteret, mietőtt alkalmuk lett volna vitéz magatartásért kitüntetést kiérdemelni. Hasonló sorsban részesültek mások, kik hadifáradalmak folytán megbetegedve és egészségükben tartósan károsulva, nem vehetnek többé a harczban részt. Óhajtom, hogy ezen derék katonák megtisztelő jellel legyenek megkülönböztetve. Megbízom a vezérkar főnökét, katonai ministereimet és a tengerészet parancsnokát, hogy ezen