Képviselőházi napló, 1910. XL. kötet • 1918. junius 25–julius 19.
Ülésnapok - 1910-806
806. országos ülés 1918 Julius 9-én, kedden. 331 akaratom végrehajtását czélzó javaslatokat terjeszszenek Elém. stb. Károly s. k.« Ennek a királyi kéziratnak következményekép legközelebb, talán már a jövő hé'en egy ujabb királyi kézirat fog megjelenni, amely rendszere siti a sebesültek és rokkantak számára a VerwundetenMedaille, a sebesültek érme czimü ujabb rendelet. Ezt az érmet, amelyet zöld-piros szalagon a bal mellen a Károly-osapatkereszt után kell majd viselni, megkapják mindazok a katonák és a haderő kötelékében alkalmazott egyéb, tehát polgári személyek is, akik valamely harczeszköztől megsebesültek vagy megsérültek, vagy akik a hadjáratban betegség következtében rokkantakká váltak. Akik több izben sebesültek meg, az érem szalagján párhuzamos csikókkal különbözteti étnek meg. Ez az ujabb legfelsőbb rendelkezés mig egyrészt újból bizonyítja és erősiti azt, amit mondtam, hogy a Károly-csapatkereszt alapszabályai igazságtalanok a sebesült és beteg katonákkal szemben másrészt kötelességünkké fogja tenni most már, hogy ha mi a választói jogosultságba a Károly-csapat kereszteseket beviszszük, akkor ugyanoda a sebesült és megrokkant katonákat is bevigyük. így vezet majd bennünket a hadvezetőség folyton és folyvást. Belementünk abba, hogy katonai rendeleteken alapuló jogczimeket tárgyalunk és fogadunk el. (Ugy van! jóbbfelől.) Egymásután jelenhetnek meg ilyen ujabb és ujabb rendeletek és a törvényhozás kénytelen lesz majd kullogni a katonai rendeletek után. (ügy van! Ugy van ! jóbbfelől.) De igazságtalan a Károly-csapatkereszt alapszabálya a hadifogságból hazatért katonával szemben is. Jelenleg ugy áll a szabály, hogy aki 84 napot künn töltött a fronton, mielőtt elfogták, ha a hadifogságból hazatért, és igazolja magát, akkor a Károly-csapatkeresztet megkapja. Aki azonban a 84 napot nem töltötte künn mielőtt elfogták — és sok-sok ezren vannak ilyenek, akik cseh csapatok árulása vagy elöljárók hibája miatt kerültek fogságba — ha visszajön, bármiként igazolja magát, a jelenleg fennálló szabályok értelmében Károlycsapatkereszthez és ezáltal választójoghoz nem juthat. Mit szóljanak ehhez a hadifogságból hazatért katonák ? Azután az az igazolás ! Miként igazolja magát a katona az elmúlt hosszú idő után, esetleg majd nem lesznek tanúi, milyen felületesen fogtörténni az az igazolási eljárás ? Méltóztassanak elgondolni, mikor majd százezrek jönnek majd egyszerre haza, milyen felületes, milyen gyors, milyen sommás lesz az az igazolási eljárás és akkor majd nem jutnak-e a Károly-csapatkereszthez és vele a politikai jogosultságoz olyan katonák is, akiknek épen a legszigorúbb büntetés, esetleg a golyó, eseteg az akasztófa járna a hadifogságba jutásukért, vagy pedig a hadifogságban tanúsított magatartásukért! De a hadifogságból hazatért katonákra vonatkozólag épen ma van Bécsben a cs. és kir. hadügy ministeriumban egy tanácskozás, ahol a hadügyministernek, mindkét állam honvédelmi niinistereinek és a hadseregfőparancsnokságnak képviselői határoznak abban, hogy ez az alapszabály megmásitassék. Kérdezem az igen t. ministerelnök urat: Van-e ma délelőtt Bécsben valaki megbízva azzal, hogy a Károly-csapatkereszt alapszabályainak módosításához a magyar ember politikai jogainak szempontjából hozzászóljon? Meg vagyok róla győződve, hogy nincs. Kizárólag katonák és épen ma délelőtt határoznak a Károly-csapatkereszt alapszabályairól és ugyanakkor a szuverén magyar törvényhozás a Károly-csapatkeresztet iktatja be a választói jogosultság egyik alapjául. Létay Ernő: Hol van beiktatva? Nincs benn a bizottsági törvényjavaslatban. Szilágyi Lajos: Az eddig elmondottakból könnyen megítélhető, hogy a Károly-csapatkeresztes választójogra nem lehet jóhiszemüleg ráfogni azt, hogy az a hősök joga. (Ugy van ! Ugy van ! jóbbfelől.) Létay Ernő: Az is. Szilágyi Lajos: De még ha elfogadnék is azt a teljesen hamis beállítást, hogy az a hősök joga, még akkor sem lehet azt mondani, hogy a Wekerlekormány vagy a 48-as alkotmánypárt alkudta el a hősök jogát. A Károly-keresztesek, illetőleg a hősök jogán az első részt maga a választójogi minister ur ütötte azzal, mikor az irni-olvasni nem tudó Károly-kereszteseket kizárta a választójogból. Az analfabéta Károly-csapatkeresztes katonának szenvedése, áldozata, vére az irni-olvasni tudó Károly-keresztes katonának áldozata, vére mögé nem helyezhető. (Ugy van ! jóbbfelől.) Ha lehet egyáltalában beszélni arról, hogy valaki vétkezett az úgynevezett hősök joga ellen, akkor mi emelhetjük azt a vádat, pl. a Károlyi-párt ellen, amely megindított egy akcziót az analfabéta Károly-csapatkeresztesek érdekében, de — amint azt Az Est hasábjain Vázsonyi Vilmos volt minister ur nyilatkozatából olvastuk — azt valamiféle államtitkárság ellenében leszerelte. Pedig a hősi magatartásnak, a vitézi cselekményeknek az irni-olvasni tudás mesterségéhez semmi köze sincs. A hősök jogának védelmét senki sem sajátíthatja ki magának, de legkevésbbé sajátíthatják ki azok a pártok, amelyek 332.000 Károly-csapatkeresztes katonát — értem alatta az analfabéta katonákat •— a szó szoros értelmében kizártak, kiszorítottak a választói jogosultságból. Azért mondom, hogy kizártak, mert ezek a katonák más jogczimen nem is lehettek volna válás tók. De nincsen joga gróf Andrássy Gyula és gróf Apponyi Albert t. képviselőtársaimnak sem arra, hogy folyton-folyvást, fent és lent, kint és bent mindig a közvélemény megnyugtatását, mindig a még nagyobb bajok megelőzésének szükségét emlegetik, ugyanakkor pedig görcsösen ragaszkodnak egy olyan törvényjavaslathoz, amely épen a sebesült, beteg és hadifogságból hazatért katonákkal szemben teljesen igazságtalan ; amely a küzdő katonák sorában megteremti az irni és olvasni tudó és az irni és olvasni nem tudó Károly-csapatkeresztesek osztályát, Ha ezt a immkapárt csi42*
