Képviselőházi napló, 1910. XL. kötet • 1918. junius 25–julius 19.
Ülésnapok - 1910-806
806, országos ülés 1918 Julius 9-én, kedden. 329 színben tűnik fel az a szocziális érzéjK, amely az egyik oldalon földosztást hirdet, a másik oldalon pedig az árdrágítókat veszi védelmébe. ^Halljuk ! Halljuk !) Akkor a hátam mögött ülő egyik t. Képviselőtársam közbeszólt s azt a kérdést intézte hozzám, hogy kire vonatkoztatom ezen kijelentésemet, mire én ugy feleltem, hogy a »Világ« napilapra, amelyben hasonló czikkek Jászi Oszkár nr tollából jelentek meg. Azóta meggyőződést szereztem arról, hogy az a czikk,amelyre alludáltam és amely 1917.augusztus 25-én jelent meg a »Vj|lág« czimü napilapban, nem Jászi Oszkár tollából, hanem a » Világ* egy másik munkatársától származik. ••• A szerző személyében való tévedésemet itt nyilvánosan beismerem és egyúttal kijelentem, hogy ez jóhiszemű tévedés volt, másfelől azonban a czikfcre, annak tartalmára, jelentőségére és megítélésére vonatkozó kijelentéseimet teljes mértékben fentartom. (Helyeslés a jobboldalon és a középen.) Elnök : Ki a következő szónok ? Vermes Zoltán jegyző: Szilágyi Lajos! Szilágyi Lajos: T. ház ! (Halljuk! Halljuk!) Az elmúlt év augusztus havában egy tanulmány keretében részletesen kifejtettem azt, hogy a Károly-csapatkeresztesek választójogát a kereszt alapszabályai miatt, a vitézségi érmesek választójogát pedig az idevonatkozó katonai rendelkezések s az előfordult igazságtalanságok és aránytalanságok miatt nem tartom alkalmas eszköznek arra, hogy vele nemzeti hálát rójunk le. (Helyeslés a jobboldalon.) En a magyar vitézség jutalmául a magyar tisztek által magyarul vezényelt magyar hadsereget javaslom (Helyeslés a jobboldalon és a középen.) és tanulmányomban ennek olyan messzemenő fontosságot tulajdonitottam, hogy megvalósulása esetére késznek nyilatkoztam arra, hogy a választójog tekintetében igen messze haladó kiterjesztést is megszavazok. Ezt a választójogi álláspontomat, mely a nemzeti munkapárt álláspontjával természetszerűleg nem egyezik, a mai napon is teljes egészében fentartom, mivel azonban ezt a sajtóban közzétettem, álláspontomat újból kifejteni most feleslegesnek tartom. Hogy mégis meghallgatást kérek, teszem ezt azon okból, hogy a felmerült különböző katonai jogczinieket azok kihatásaiban kellő megvilágításba helyezzem s ezáltal véget vessek annak a sok sértésnek, vádnak és meggyanusitásnak, amelylyel az ezen az oldalon ülő pártok épen a katonák választójoga kérdésében a túloldalról állandóan megbántatnak. 1. ház ! A vita eddigi során több szónok emiitette már, hogy a Wekerle-kormány és a 4S-as alkofcmánypárt, nemkülönben a nemzeti munkapárt a hősök teljesitmém r ei iránt kellő érzékkel nincs, hogy a Wekerle-kormány és a 48-as alkotnia nypárt elárulta a hősök jogát és általában a nemzeti munkapárt is elvi ellensége volt annak. Be fogom bizonyitani, hogy ilyen állitásokat jóhiszemüleg csak olyan országgyüélsi képviselő teKÉPVH. NAPLÓ. 1910—1915. XI. KÖTET. het, aki a katonai kérdésekben teljesen tájékozatlan és tudatlan. A katonák választójogát itt Magyarországon nem a háború vetette fel, hanem politikai pártérdekből, (Ugy van! jobbfelöl.) a gróf Tisza megbuktatásának ezéljából javasolták azt. (Ugy van! Ugy van ! jobbjelől.) Mintha most is látnám Rakovszky István t. képviselőtársam arezán a kaján örömet és a kéjelgés érzésének nj^omait, mikor ezt először szóvátette, hogy miként örült, hogy most eltalálta. Tisza Istvánt nem sikerült megbuktatni a nádorválasztás kérdésében, nem sikerült elbuktatni a kivételes hatalom kezeléséről beterjesztett jelentés tárgj'alásakor, de most, most eltalálta Rakovszky képviselő ur : a hősök joga ! Milyen nagyszerűen hangzik! A legfelsőbb hadúr természetszerűleg nem szegülhet ellene majd, itthon pedig népszerű lesz az egész vonalon. Ebbe aztán Tisza István határozottan, biztosan belebukik! Bárki vetette fel itt ezt a kérdést és bármikor, bármilyen czimen, a katonák választójogát a háború alatt tárgyalni nem lett volna szabad nekünk. Nem lett volna szabad először azon okból, mert azt, hogy egy katona milyen áldozatokat hozott, csak majd a háború végén tudjuk pontosan megítélni, de nem lett volna szabad azon okból sem tárgyalni, mert ha megszavazunk most egy katonai jogczimet, akkor a katonai parancsnok ságokat, akik ehhez a jogczimhez juttatják a katonát, önkéntelenül is befolyásoljuk, ezt pedig komoly törvényhozó nem kívánhatja. (Ugy van! jobbjelől.) A legtöbb választói jogczim, mint pl. a népiskolai végzettség, az adófizetés nagysága, stb. szentesitett törvényeken alapul, mig a katonai jogczimek katonai rendeleteken alapulnak és pedig olyan katonai rendeleteken, amelyeket legnagyobbrészt idegen honos tisztek bocsátottak ki. (Ugy van! Ugy van! jobbjelől.) Csermák Ernő : Frontszolgálaton ! Szilágyi Lajos : önkéntelenül fölmerül a kérdés, hol voltak most a folyton aggodalmaskodó magyar közjogászok ? Kérdem, hogyan tudja gróf Apponyi Albert az ő közjogász lelkiismeretével összeegyeztetni azt, hogy ezentúl iriajd a magyar ember politikai jogosultsága katonai rendeletekkel tetszés szerint szűkíthető vagy tágítható legyen. Egry Béla: Micsoda beszéd ez! (Mozgás balfélől.) Szilágyi Lajos : Ez így van ! Méltóztassék tű- , relémmel végighallgatni. Ha azután is fentartja a képviselő ur állítását, akkor kétségbe fogom vonni jóhiszeműségét. (Zaj a szélsőbaloldalon.) Egry Béla: No no! Szilágyi Lajos : Minden pártszempontot félretéve, teljes tárgyilagossággal beszélek a katonai jogczimekről. Csermák Ernő: Látszik, ha így kezdi. Szilágyi Lajos: Az eddig felvett katonai jogczimek közül egyetlenegy sem igazságos és egyetlenegy sem arányos. A katonai szolgálatnak annyi különböző fajtája, súlyosságának, vagy könnyü42