Képviselőházi napló, 1910. XL. kötet • 1918. junius 25–julius 19.
Ülésnapok - 1910-805
805. országos ülés 1918 Julius 5-én, pénteken. 315 volt szó, nem itt a parlamentben, hanem másutt, egészen rekeszszük ki a játékból. Nem czélszerüségi logikára van itt szükség, hanem észszerüségi és szivszerüségi logikára. Ha a katonai kötelezettség kiterjed minden állampolgárra, aki ezt a kort eléri különbség nélkül, akkor a választójognak is ki kell reájuk terjednie. Ami pedig azt az érvet illeti, hogy a négy elemi osztályt végzett huszonnégy évet betöltött állampolgárokat nem lehet felruházni politikai jogokkal, mert hiszen alkotmányjogot és magyar történelmet dióhéjban vagy épen mogyoróhéjban csak az ötödik és hatodik osztályban tanulnak a népiskolai növendékek, erre először is azt vagyok bátor megjegyezni, hogy amit az V. és VI. osztályban azok, kik az ötödik és hatodik osztályba járnak, az alkotmányjogból és a magyar történelemből azon heti egy, illetve két órán tanulnak, oly édes-kevés, hogy ha nem volna meg lelkükben a magyar fajnak az az ösztöne, amely a hazához ragaszkodik, és a hazát édesanyának nevezi, és ha nem volna meg bennük ösztönszerűen, de öntudatosan is az a magyar politikai bölcsesség, mely ezt a fajt ezer évnek viszontagságai, belvillongásai és igazságtalanságai közt is fentartotta, akkor az a heti egy órában tanult alkotmányjog és heti két órában tanult magyar történelem nem érne semmit. (Igaz! Ugy van! a szélsőbaloldalon.) Abban is nagyon téved, aki ezen javaslatnak indokolását szerkesztette, hogy a harmadik és negyedik osztályban magyar történelmet nem tanulnak a gyermekek. Természetesen nemcsak a tanterveket kellett volna megnézni, hanem tudni kellett volna azt is, ahogy én tudom a gyakorlatból, hogy azokban az elemi iskolai könyvekben mi van, A harmadik és negyedik osztályos gyermekeknek olvasókönyveiben már történelmi olvasmányok vannak, (Igaz ! Ugy van ! a szélsőbaloldalon.) melyeket nemcsak olvastatnia kell a tanitónak, hanem mag3^aráznia is kell. Nem felel meg tehát a tényeknek, hogy aki négy elemi osztályt végez, magyar történelmet nem tanul. Ami pedig a harmadik argumentumot illeti, mely a tanitásnak formális lélek- és gondolkodásképző hatására hivatkozik, ezzel szemben bátor vagyok megjegyezni annyit, hogy az a két esztendei elemi iskolai tanitás, ha a magyar faj veleszületett értelmiségénél fogva is nem volna érett arra, hogy egy államnak minden állampolgári joggal felruházott és a maga állampolgári jogaival bölcsen élni tudó polgára lehessen, édes-keveset érne. Méltóztassék megengedni, hogy mielőtt tovább mennék a jogczimeknek és a jogczimek indokolásának taglalásába, itt foglalkozzam a magyar faj értelmiségének kérdésével. A választójogi bizottság javaslatának indokolásában különösen sokszor hangsúlyozva van az az értelmi és erkölcsi minősültség, mely a választójognak megnyeréséhez és gyakorlásához szükséges. Allitom, hogy a magyar népnek még akkor is, ha a templomon kivül nincs egyéb iskolája, ha irniolvasni tud és más könyvet nem olvas, mint a bibliát és a zsoltárokat, olyan tiszta, világos, talpraesett gondolkozása és egészséges világnézete van, hogy ennek az intelligencziával, a intellektusával szemben minden bizalmatlanság és lebecsülés indokolatlan. (Igaz ! Ugy van ! a szélsőbaloldalon.) Nagyon hirdetik itt, épen azok, kik mindig a magyar fajnak szupremácziájáról szeretnek beszélni, hogy a magyar tömegek éretlenek a politikai jogok gyakorlására. Akkor, mikor Eurój>a kulturnépeit a országok vezető intelligencziái ebbe a véres katasztrófába vezették, talán nem időszerű a tömegek óretlenségéről beszélni és különösen nem indokolt a tömegek éretienségének hangsúlyozása a magyar tömegekkel szemben. En Magyarország határain kivül is sokszor jártain, éltem is külföldön, ismerni tanultam idegen fajokat és össze tudom őket hasonlítani a magyar fajjak Távol áll tőlem minden chauvinizmus. En meg merem nyíltan mondani : egy ragnot ismerek, az emberi rangot, egy felekezetet ismerek, az emberi felekezetet, egy fajt ismerek, az emberi fajt. Teljes objektivitással állapítom meg, hogy intellektuális adományok, értelmi tehetségek tekintetében a magyar fajnál különb és értékesebb fajt én még nem láttam. (Igaz ! Ugy van! a szélsöbalolialon.) Epén azért el kell hárítanom azt, amit egyik képviselőtársunk, Schuiler képviselő ur mondott, és ami a ház igen t. tagjainak figyelmét elkerülte. Az én figyelmemet nem kerülte el. Azt mondotta nevezetesen, hogy míg a német nemzeti érzés egy többé-kevésbbé tudatosan kialakult világnézetből fakad, addig a magyar nemzeti érzés egy ösztönszerűen működő akaratforrás. Bocsánatot kérek, ez olyan leértékelése a német fajjal szemben a magyar fajnak, (Ugy van! balfélől) mint amennyi különbség van a tudatos gondolkodás és ösztönszerű lelki élet között. (Ugy van! balfélől.) E a tudatos gondolkodás és ösztönszerű lelki élet minden fajnál megvan és minden egyénnél, de együtt. Nem Bergson és Freud találta fel a tudat alatti szellemi élet filozófiáját. Érdekes dolog ez. Cormenin-nek »Livre des orateurs« czimü munkájában olvastam, hogy Robespierre azt mondotta : »Az ember lelke olyan, mint a glóbus, mint a: a glóbus, amelyen él ; mikor az egyik felét megvilágosítja a nap, a másik fele árnyékba van merülve.* íme, a tudat alatti szellemi élet mint a XVIII. század felfedezése. De ez megvan minden népnél és minden fajnál. A német népnél is működnek ösztönök és a magyar népnek is van tudatos világnézete. (Ugy van ! balfélől.) Merem állítani, — hogyha már felhozták ezt a kérdést — hogy az államalkotásra való rátermettségben, az államalkotó bölcsességben az európai kultúrnépek között egy van olyan, amely a magyarnak elébe tehető : az angol; a többi nem. Hiszen a német egészen 1871-ig nem is alkotott egységes államot. (Ugy van ! balfélől.) Ahány város, annyi herczegség, ahány kicsi királyság volt, az mind külön önálló állam volt és élte 40*
