Képviselőházi napló, 1910. XL. kötet • 1918. junius 25–julius 19.
Ülésnapok - 1910-805
296 805. országos ülés 1918 Julius 5-én, pénteken. másik háttere is szocziális téren, melyet talán keveset hangoztattak eddig, de melyre szintén rá akarok mutatni. A választójog meggyőződésem szerint nemcsak a j>roletár-osztály emanczipácziójóért folyik és folyt, hanem folyik az intelligencziában képviselt két irányzat között a politikai hatallomért, mely két irányzat közül az egyik oldalon állanak a történelmi osztályok, a magyar középosztálynak szine-java. Készséggel és örömmel elismerem, hogy ez oldalon áll a bevándorolt intelligencziának túlnyomó többsége is. De van az intelligencziának egy másik rétege még, mely talán még nem tudta magát azonosítani a magyar állam történelmi alapjaival, mely talán erkölcsi és világfelfogásában a magyar nemzet tradiczióival, felfogásával és irányaival nem asszimilálódott teljesen és amely feltétlenül radikális zászlót követ azért, hogy a maga gazdasági és hatalmi érdekeit szolgálja. (Igaz! Ugy van ! a jobboldalon.) Látszólag a proletárosztályoknak érdeke az, hogy ezen radikális irányzatok győzzenek, mert hiszen ezen osztályok sokkal messzebb menő szocziális reformok hangoztatása mellett indulnak a küzdelembe. De annak, aki mélyebben tekintett bele az itt fenforgó viszonyokba, annak ellenkezőjéről kell meggyőződnie, mert az igazi szocziális érzék nem abban nyilvánul meg, hogy nap-nap után, aszerint, amint politikai vagy gazdasági érdekeink ezt követelik, váltakozó szocziális és messzemenő radikális jelszavakat dobjunk bele a közéletbe, nem is — hogy ugy fejezzem ki magamat — egy bizonyos reklámjótékonyságban nyer a szocziális érzet kifejezést, hanem az igazi szocziális érzék a saját hatalmi, a saját vérbe és húsba vágó gazdasági érdekek ellen is teljesítésben áll azon kötelezettségeknek, melyekkel szegényebb sorsú polgártársainknak tartozunk. És ha azt nézem, hogy mit esdekedttk ezen a téren eddig azok a körök, amelyek a maguk részéről feltétlenül radikális zászló alatt csoportosulnak, akkor azt kell felelnem, hogy ők hirdettek eddig lemondást és kötelességteljesítést a más osztályok részére, (Igaz! Ugy van ! a jobboldalon.) de amikor arról volt szó, hogy saját kötelességeiket teljesítsék, akkor sajnosán kellett nélkülöznünk ezt a példaadást, (Igaz! Ugy van! a jobboldalon.) sajnosán kellett nélkülöznünk oly magatartást, mely a szocziális érzékből folyik. Épen ezért nekem furcsa színben tűnik fel az a szocziális érzék, mely az egyik oldalon földfelosztást, vagyonelkobzást és más messzemenő szocziális intézkedéseket vár és követel más ositályok ti rhére, a másik oldalon pétiig védelmébe veszi pl. az árdrágítást. . . (Igaz! Ugy van! a jobboldalon. Zaj a baloldalon.) Fényes László : A radikalizmus nem veszi védelmébe ! Egy hang (a jobboldalon) : Vázsonyi-féle rendelet ! Fényes László: Az csak Vázsonyi volt! Gr. Bethlen István: ... védelmébe vészi a lánckereskedelmet és hasonló intézkedéseket, amint azt a »Világ« czimü napilapnak nap-nap után megjelenő czikkeiben épen a radikalizmus hivatott vezetőjének, Jászi Oszkárnak, tollából olvassuk. (Ugy van I Ugy van ! a jobboldalon.) Én ezzel szemben abban a rneggj^őződésben élek, hogy egy olyan parlament, melyben egy Wekerle Sándor, egy Apponyi Albert, egy Andrássy Gyula, egy Tisza István vezetőszerepet játszhatnak, mindig és minden körülmények között több szocziális érzékkel fog birni, mint a" olyan parlament, mely az általános és egyenlő választójog révén ezeket a. irányzatokat tenné úrrá a magyar parlamentben és vezetőkké azokat, akik eddig nem a maguk, hanem a más társadalmi osztályok érdekeit hozták áldozatul szocziális érzéküknek. (Taps a jobboldalon.) Ezen irányzatokkal szemben a magyar történelmi osztályoknak csak két kötelességük van. Az egyik az, hogy a háború után igenis megalkossák szocziális téren azokat a reformokat, melyek szükségesek abból a szempontból, hogy ezen nemzetnek a háboru ál'al ütött sebei begyógyuljanak, a másik kötelességük azonban abból áll, hogy viszont megálljanak azon a ponton, melyre őket a jó vagy balsors kijelölte és szembeszálljanak minden olyan kísérlettel, mely a magyar történelmi középosztályt és polgári elemet leszorítani és a nemzet vezetésre radikális, ezzel a nemzettel nem homogén osztályokat törekszik kirendelni. (Élénk tetszés és taps a jobboldalon és a középen.) T. ház ! Evvel a szoc iális kérdésről áttérek a válaiitójog nem-eti vonatkozásaira. (Halljuk! Halljuk I) Nem fogok itt sem a részletekbe menni, mert hiszen a bizottságban véleményemet már kifejtettem. Amit ott mondottam, minthogy megczáfolva nem látom, azt ma is vallom s vallom mindenekelőtt azt, hogy épen az alföldi magyar nép, az Alföldön tömören együtt lakó magyarság legnag} T obb érdeke az, hogy a végeken, a határokon talán keelvezőtlenebb helyzetben élő magyarság érdekei minden intézményünk reformjánál, tehát a választójog megalkotásánál is figyelembe vétessenek. (Helyeslés jobbfelől.) Mert hogyha látszólag a saját szempontjából indokolt vagy igazolható vagy talán óhajtandó volna is, hogy radikálisabb intézkedések történjenek, ne sajnálja ebben az esetben sem a kerékkötőnek az igénybevételét. Mert a konzervatív intézményeink lassabb átalakítását talán lassabb fejlődéssel fogja megfi etni, de ha a végeknek érdekei, az ottani magyarság létfeltételei radikális intézmények révén áldoztatnának fel, ezt — a háború tanúbizonyságai szerint komoly időben vérrel kell meg fizetnie; elnémult harangokért a hatászéleken, minden üresen álló kúriáért az alföldi magyarságnak kell helytállania, még pedig annál több véráldozattal, minél kevésbbé vette figyelembe a határon élő magyarság érdekeit békében. Fényes László : Ne csak a kúriákat, hanem a zsellérlakokat is védelmezzék! (Zaj. Halljuk! Halljuk!) Gr. Bethlen István: Itt tehát az alföldi és
