Képviselőházi napló, 1910. XL. kötet • 1918. junius 25–julius 19.
Ülésnapok - 1910-805
805. országos ülés 1918 Julius 5-én, pénteken, 297 a határszéli magyarság érdeke teljesen azonos, egy és ugyanaz. Aki a kettőt szembeállítja, aki a kettőt egymással szemben mérlegre teszi, az vagy nem érti a kérdést, vagy nagyon rövidlátó politikát üz. (Mozgás a baloldalon.) Adva van tehát' magából ebből a tényből kifolyólag is oly kompromisszum kötelezettsége, hogy ebben az államban szélső radikális intézményeket ne honosítsunk meg. (Helyeslés a jobboldalon és a középen.) De adva van a kompromisszumra való kötelezettség kétszeresen, hacsak a végeknek, a Királyhágón tul lakó' magyarságnak érdekeit veszszük figyelembe. Én a javaslatot, amelyet a bizottság terjesztett a ház elé, sokkal jobbnak, sokkal megfelelőbbnek, sokkal kielégítőbbnek tartom nemzeti szempontból, mint az eredeti javaslatot. (Helyeslés jobbjelöl.) De azért nem habozom kijelenteni, hogy most is vannak aggodalmaim vele szemben. És ezen aggodalmakkal, ezen áldozatokkal szemben, amelyeket az erdélyi magyarságnak hoznia kell, én sokkal nagyobb támogatást várok ezentúl a magyar kormányoktól, mint amilyenben eddig Erdélyt részesítették. Én abban a hitben, tudatban és reményben szavazom meg tehát a javaslatot, hogy ezekre az áldozatokra és egy helyes, megalkuvást nem ismerő nemzeti politikára magát ez a kormány elszánta, (Helyeslés baljelöl.) elszánta azoknak az áldozatoknak meghozatalára, amelyeket annak idején az erdélyi képviselők a múlt kormánytól sürgettek, amelyekre nézve a múlt kormány Ígéretet is tett s amelyekre nézve a kezdeményező lépések meg is történtek. Én erre nézve a kormánynak megnyugtató nyilatkozatát kérem is és várom is. Még ha a bizottsági javaslat fogadtatik is el, nagy áldozatokat fog hozni tehát az erdélyi magyarság. Nem szólok magyar választóinknak arányszámának apadásáról a választók között, amely 56%-ról 50%-ra száll le még a bizottság javaslata szerint is. Nem szólok a magyar intekigenczia vezetőszerepének elfulladásárói a válasstók óriási számában, hiszen 80.000 választó helyett ezentúl 264.000 vá'asztó lesz a királyhágón túli rés:ékben. És én nem oszthatom gróf Apponyi Albertnek a múlt beszédében hangoztatott felfogását, amennyiben bizonyos derült optimizmussal mutatott rá azon nehe ebb szerepre, amelyet a magyar intelligencziának ezentúl válLlnia kell. Ugyanakkor azon felfogásának is kifejezést adott, mintha a nemzettel és a szocziális alsóbb rétegekkel szemben vezető intelligencziár ak eddig csak bizonyos álmossággal és lustasággal telj esitette volna a kötelességét. Bocsánatot kérek, de ezek a fejtegetések bennem inkább a keserűség érzetét váltották ki. Hiszen épen az erdélyi magyar intelligenca, amely három évszázadon keresztül az oroszlánrészét viselte a terheknek a nemzeti álláspont védelmében, mindig tanúbizonyságot tett arról is, hogy énekkel és felfogó képességgel bir a haladás és a fejlődés követelményei iránt. E 7- nem szorult rá és nem adott KEPVH. NAPLÓ. 1910—1915. XL. KÖTET. arra alkalmat, hogy ilyen szemrehányásai] illettessék. (Igaz! Ugy van! jobbjelöl.) Nem szólok bővebben vármegyei életünknek veszélyeztetéséről sem. Mert daczára annak, hogy tegnap Vázsonyi Vilmos t. képviselőtársam fentartotta azt az álláspontját, hogy ezen a téren i, áltozás nem várható, azért mégis bátor vagyok figyelmeztetni a t. házat arra, hogy a radikális áramlatok nem szoktak megállani a parlament kapujánál. (Igaz! Ugy van! a jobboldalon.) Ellen kezőleg amint a radikális tényezők ebbe a parlamentbe bejutn;k, az első lépésük az lesz, megindítani az akcziót és az izgatást az iránt, hogy odakünn a vármegyei élet is az ő képükre formáltassék. Fényes László : Hogy jó közigazgatás legyen, ne a mai korrupt. (Zaj.) Elnök (csenget) Csendet kérek ! Gr. Bethlen István : Én nem szólok a magyar nyelvszigetekről, ezeknek majorizálásáról, amely veszély ezentúl szintén nagyobb lesz. Nem szólok a nemzetiségi öntudatnak feltétlenül bekövetkezendő erősbödéséről s vele parallel a majorizált vidékeken a magyarság önbizalmának csökkenéséről, azokról a lelki tényezőkről, amelyek nézetem szerint sokkal inkább mint a statisztikai számokban kifejezhető tényezők, tényezői egy nemzet küzdelmében az erőnek vagy a gyengeségnek. (Tetszés a jobboldalon és a közéfen.) De szólok még két kérdésről. Az egyik kérdés a kerületi beosztására vonatkozik. Szólok a kerületi beosztásról azért, mert az anyagi választói joggal bizonyos specziális összefüggése van, amely specziális összefüggést a blokkban összeállított radikális irányzatok is teljes mértékben felfedezték, olyannyira, hogy az anyagi választói jog terén minden bűnt hajlandók voltak elkövetni, utalással arra, hogy majd ezen bűnöket a választókerületek beosztásával fogják kiegyenlíteni. Bocsánatot kérek, de ebből az illúziójukból fel kell, hogy őket ébreszszem. Nem fogok itt sem részletes fejtegetésekbe belemenni, hanem egy rövid kis eseményt fogok példaképen regisztrálni, amely azonban a kérdés lényegébe mély bepillantást enged. (Halljuk ! Halljuk !) A tél folyamán Kolozsvárott a blokkban szervezkedett pártok egy uj napilap meginditását tervezték, amint megbízható forrásból értesültem, oly módon, hogy a szükséges alaptőkének egy részét bizonyos nemzetiségi körök adták volna össze. Ugyanakkor a kolozsvári szocziáldemokrata pártnak egyik ve ető egyénisége, az ottani munkásbiztositópénztár fizetett tisztviselője, jónak látta ezen fegyverbarátságnak a nyilvánosság előtt is dokumentálása czéljából felolvasási cziklust rendezni és az első felolvasása helyéül Marosvásár helyt, szemelte ki. Hogy, hogy nem, sikerült, bizonyára csak félrevezetéssel, az ottani magyar közművelődén egyesületet megnyerni annak a tervnek, hogy őt egy felolvasás tartására hívják meg. A felolvasást meg is tartotta a nemzetiségi kérdésről. Ezen felolvasásán a nemzetiségi pártoknak követeléseit B8
