Képviselőházi napló, 1910. XL. kötet • 1918. junius 25–julius 19.

Ülésnapok - 1910-805

292 805. országos ülés 1918 Julius 5-én, pénteken. ját képező perszonális unióra vonatkozó követelés. (Igaz! Ugy van! a szélsőbaloldalon.) önök, t. képviselőház — értem a konzervatív pártok támogatóit — kitágítanák a választói jogot nemcsak a szászországi, vagy a bajor, hanem még az olasz és angol választójog szélső határain túl is, ha nem féltenék épen ezt a most uralmon lévő, a ház többsége által képviselt politikai irányzatot, amely az osztrákkal együtt ezt a meghitt szövetségi viszonyt., amelyben mi mindig alul maradunk, fentartani kivan ja. (ügy van ! a szélsőbaloldalon.) Ha tudnák, hogy a 67-es politikai ideológiának a jogkiterjesztés megfelelne és kedvezne, feltétlenül ezen legszélesebb kitágítás mellé állnának. De bármilyen konzervativnek látszik az önök maguktartása, az előbb emiitett okoknál fogva, merem állítani, hogy választójogellenes magatartásuknak főrugója és indító oka ép a nemzeti haladásnak, az állami függetlenség felé való törekvésnek a megakadályozása. Nemcsak az ipari munkássággal szemben tanúsított magatartásukkal igazolják az u. n. megegyezéses választójogi táborok a konzervatív álláspontjukat, hanem az őstermeléssel foglalkozó munkássággal szemben tanúsított viselkedésükből is mindjárt első tekintetre megállapíthatók, hogy csak azoknak az őstermeléssel foglalkozó munkásoknak akarnak választójogot adni, akik, mint mezőgazdasági cselédek az uradalmakkal szemben fennálló függőségi viszonyuknál fogva és a nyilvános választási eljárásnál fogva, soha más politikai irányzatot, mint a konzervativnek ismert uradalmi politikai irányzatot nem támogathatnak, (ügy van ! a szélsőbaloldalon.) Csakhogy akkor méltóztassék beismerni, hogy ez a legczinikusabb, legcsunyább módja a pluralitásos választójog bevezetésének, mert akkor ezen mezőgazdasági munkásoknak, akik az uradalom állandó alkalmazásában vannak, ezen választójoggal való felruházása tulaj donképen az uradalmaknak és a vezető osztályoknak ebben az arányban juttatott pluralitásos szavazati jogot jelenti. Az önálló foglalkozású ősterirelő munkásságot azonban már nem akarják az alkotmány sánczaiba bevezetni, mert ezek ép ugy, mint minden kisgazda, kisiparos, vagy egyéb önálló foglalkozású ekszisztencziáju kisember, a minden nemzet fiainak ideálját képező több politikai szabadságért, jogegyenlőségért, a nemzet önállóságának kiépítéséért küzdő táboroknak a gyarapodását jelentené. (Ugy van! a szélsőbaloldalon.) Midőn én ezen tendencziák megállapításával foglalkozom, rá akarok mutatni még egy ilyen jelenségre, amely állításomat megerősíti és igazolja, arra, hogy pl. egy szintén kisekszisztenczia számbamenő osztálylyal, réteggel, a hősi joggal felruházandó Károly-keresztesekkel azért méltóztatik csak oly szűkkeblűén bánni, mert, amint a jelentés indokolása mondja (olvassa) : »semmi biztosíték nincs arra, nem lesznek-e a katonai szolgálatot teljesítők utóbb a társadalomnak teljesen értéktelen, sőt a nemzeti életre esetleg veszedelmes tagjai*. Végkonkluzióképen pedig azt mondja a jelentés (olvassa): »Ily körülmények között a Károlycsapatkereszt önálló jogczimmé tétele a megbízhatatlan elemek egész tömegét bocsátaná be a választók sorába.« Ábrahám Dezső: A kritikus pillanatban nem voltak megbízhatatlanok! Balla Aladár : Ezen maguktartásával szemben azzal kívánják a közönséget, a választójog bará tait vigasztalni, hogy a statisztika kimutatásai szerint ez a rendelkezés alig jelent 30, vagy 40.000 választót. Erre a statisztikára vonatkozólag eszembe jut egy igen kiváló angol politikusnak, Morleynek az a kijelentése, hogy mikor egy kormányzó államférfiú rendelkezéseit és javaslatait semmiféle elfogadható érvvel nem tudja támogatni, akkor a statisztikával hozakodik elő és azral igazolja, — miután nagyon nehezen ellenőrizhető ez azok részéről, akiknek kezében nincs minden adat, amelyen a statisztika felépül, — hogy mennyire helytálló a javaslata, rendelkezése. Még sokkal jellemzőbb dolgot mondott Disraeli, hogy t. i. háromféle hazugság van : az egyik a »flat lie», az egyszerű hazugság, a másik a »damned lie«, a kárhoztatandó hazugság, a harmadik pedig a statisztika. (Derültség.) Azt hiszem, hogy a statisztikai kimutatásokkal is ugy vagyunk, hogy amikor zavarban van mindkét konzervatív tábor, akkor a statisztikai adatok felsorakoztatásával akarja kimutatni az általános választójogért küzdők türelmetlenségének helytelenségét. Ugyanilyen elbirálás alá esik, t. ház, az, amit a választójogi bizottság és a konzervativ pártok vezetői a titkosságra és a fuvarköltségnek a megengedésére vonatkozólag a törvénybe felvenni kivannak. Igaz, hogy a titkosságra vonatkozó intézkedéseket jobb időre halasztották, amikor talán a politika kunjunkturái még inkább fognak kedvezni a konzervativ pártok kívánságainak, de a fuvarköltségeknek újból való felvétele — ugy tudom, hogy a hivatalos kormánypárt ezt nem is teszi magáévá — nem jelent egyebet, különösen akkor, hogyha jogkiterjesztéssel állunk majd szemben, mint a t, hogy ezentúl a vidéki kerületekben csak plutokraták, csak latifundiumosok, csak hadimilliomosok nyerhetnek mandátumot. (Ugy van! Ugy van ! a szélsőbaloldalon.) De midőn igy ezen jelenségekre rámutattam, .amelyekkel igazolni kívánom, hogy a konzervativ táborok magatartása semmi más, mint a mostani ;pártpolitikának és irányzatnak féltése, enged[tessék meg nekem, hogy igazoljam azt, hogy ezen pártpolitikát csak addig lehet itt a magyar képviselőházban fentartani, míg olyan választójogot nem teremt meg végre a magyar nemzet, amely a nép széles rétegei akaratának érvényesülését jelenti, amely a magyar nemzeti önállóságért és szuverenitásért küzdő képviselők többségének behozatalát jelenti. Mert ha ezen választójog alapján a függetlenségért és a nemzet teljes szuverenitásáért küzdő