Képviselőházi napló, 1910. XL. kötet • 1918. junius 25–julius 19.

Ülésnapok - 1910-804

804. országos ülés 1918 Julius 4-én, csütörtökön. 283 fogják mondani, itt nem beszélnek szlovákul tömegesen, tehát a vizsgát magyarul kell letenni. Uraim, itt van a suskus, bocsánatot kérek, hogy rá merek mutatni, amit nem mertek bevallani az első pontban, (Ellenmondás.) odatették tehát az irás-olvasáshoz, itt lehet a suskus. Vargha Gyula : Nem félünk a szlovákoktól ! Juriga Nándor : Bocsánatot kérek, hogy ezt a kitételt használtam, talán nem egészen parlamentáris. Nem vette észTe, mondom, a kormány az ő jóakarata mellett, hogy mi lehet ennek a következménye, az lehet a követezmény lassacskán, hogy csakugyan igy suba alatt a magyar irás-olvasás lesz. (Mozgás a szélső baloldalon,) Kifelé mint a nemzetiségi törvényre hivatkozhatnak, hogy ime a nemzetiségeknek ilyen meg olyan szabadsága van Magyarországon, ilyen bölcs és erős törvényt hoztak ; a praxisban pedig nincsen sehol, nincs az életben még az ágy alatt sem. Jogom van tehát arra következtetni, hogy itt is ezt fogják tenni, mert politikában nincs bizalom. Itt, amint a szlovák mondja : »politikaje panske huncutotvo«, egyik a másikon iparkodik túl tenni, egyik a másikat akarja függővé tenni. Félek, hogy a vizsgával is ugy fognak tenni, mint a nemzetiségi törvénynyel. Azt mondják az indokolásban, hogy oly nyelven tehetik, amelyet a törvényhatóság használ. Pedig a mi nyelvünket alig használják a törvényhatóságok. (Felkiáltások : Nincs rá szükség !) Ha valaki a megyegyűlésen szlovákul beszél lehurrogják. (Élénk helyeslés.) Pedig a törvény azt mondja, hogy joga van az illetőknek. (Nagy mozgás.) Lassan kiszorítják a törvényhatóságból és igazán nem tudom, hogy mely törvényhatóságban használják még. Wekerle Sándor ministere!nök : A község ! Juriga Nándor : A községnél is nehezen megy. A.z állam nyelve a magyar. Van olyan község, a saját községeimben is, hogy nem tudtam keresztülvinni, hogy a jegyző, nem mendom, hogy egyedül szlovák nyelven irja a jegyzőkönyvet, jól van, az államnyelv érvényesüljön, de irja az egyik oszlopon magyarul, a másik oszlopon a mi nyelvünkön és legyen hiteles és kötelező a magyar nyelvű és a nép számára, de magánhasználatra, hogy tudjuk mit ir, legyen a szlovák nyelv, hogy ne kelljen hinnie a népnek, hanem tudja a nép, hogy mit ir. Mert minek higyjen az ember, ha tudhat ? (Mozgás. Felkiáltások : a baloldalon : Derék jegyző! Hogy hívják azt a jegyzőt ?) Különben derék ember. (Felkiáltások jobhfelől: Ez hazafiság !) Az inkább tudatlanság, mint hazafiság. (Zaj jobbfdől.) A mi anyanyelvünknek már nem kell sok, hogy kiszorítsák a törvényhatóságból és a községből. Talán 15—20, legfeljebb 30 községben használják a szlovák nyelvet, annyira, pusztulunk. Hiszen mindig az erősebbé a jog, Macht geht vor Recht. Találtam múltkor egy 1629-ben irt birósági jegyzőkönyvet Vágujhelyből. Antikváriusnál találtam meg és megvettem, 100 szivart Ígértem neki (Derültség.) Szlovák nyelvű jegyzőkönyv volt ez 1629-ből. Ma annyira kiszorították a mi anyanyelvünket, hogy legfeljebb 15—20 községben használják, ahol elég intelligens a polgárság, mint Turóczszentmártonban, Szakolczán és általában, ahol intelligensebb elemek laknak. (Zaj.) Mi kell ahhoz, hogy konstatálja egy minister a jövőben, hogy mivel egy törvényhatóságnál sem használják a nyelvet, mivel sehol sem találom, hogy tömegesebben beszélnék, tehát ezt a vizsgát nem lehet letenni azon a vidéken, csak magyarul. így lassanként abba a helyzetbe juthat a mi népünk, hogy azért, mert nem tud magyarul irni é« olvasni, mert nem tanitották meg őt irni és olvasni magyarul, habár az anyanyelvén esetleg tud, a vizsgát az anyanyelvén nem teheti le, tehát kiesik az első választói jogczimből. (Zaj.) Jogom van ettől félni annál inkább, mert ismerem nagyon jól a közhangulatot, ismerem nagyon jól az uraknak a szellemét, irányát, törekvését. Ezt önök mindjárt üdvözölnék, hogy jól van ez igy, nagyon hazafiasán tették, hogy kiszorították a mi nyelvünket és a vizsgát elrendelték azon a vidéken magyar nyelven, azt a jegyzőt és szolgabírót mint hazafit dicsérnék, aki pedig kívánná, hogy a vizsga az anyanyelven tétessék le, arra azt mondanák, hogy nemzetiségi izgató, mert izgat a magyar állannryelv ellen. Igy volnánk ezzel is, nem mondom hogy szántszándékkal, de olyan hurok ez, mint az egész nemzetiségi törvény a prakszisban. A javaslat liberális és csak ott, ahol senki nem veszi észre, ott látjuk egyszerre, hogy itt a veszedelem, itt fog bejönni a vész. Én tehát e tekintetben arra kérem a t. kormányt, hogy ezt ne tegye függővé, nem teheti függővé ministeri rendelettől. Akkor még labilisabb lenne a választójog alapja, mint az irás és olvasás mellett, mert a mi vidékünkön még hozzá fog járulni ehhez a labilitáshoz az a kérdés is, vájjon ott egy nyelvet tömegesen beszélnek-e vagy nem és ezt a ministerium fogja eldönteni, melynek nem lesz ideje és módja oda mindig tárgyilagos embereket kiküldeni, ugy hogy idővel különféle eltolódások történhetnek. Pedig ilyen fontos jog, mint a választójog alapjának minél szilárdabbnak és megingatkatatlanabbnak kell lenni és nem lehet azt megengedni, hogy a jövőben igy vagy ugy intézzék el. Éppen ezért törvényben kell kimondani, hogy minden hazai élő nyelven lehet a vizsgát letenni és taxatíve felsorolni azokat a nyelveket, melyeket a nemzetiségek itt beszélnek. (Felkiáltások balfelöl: Kecskeméten is ?) Ha Kecskeméten akad egy szlovák, az is kell hogy igy vizsgázhasson. Simontsits Elemér: Próbálja meg ! Juriga Nándor: Ha az ember az egész országra fizet adót, joga van az egész országban letenni. Kecskeméten is jogom van lerakni a vizsgát az anyanyelvemen. Ez kellene, hogy jog 36*