Képviselőházi napló, 1910. XL. kötet • 1918. junius 25–julius 19.
Ülésnapok - 1910-798
10 798. országos ülés 1918 június 25-én, kedden. felé sokkal élénkebben és hatalmasabban hódítani kezdtek, nagyon természetesen kitűnt, hogy elsősorban a nép egyetemes ereje alkotja végső elemében minden államnak azt a képességét, amely az állam fenmaradására és felvirágoztatására feltétlenül szükséges. A demokratikus irányzatnak azon követelménye elől, hogy ezek az elemek az alkotmány sánczaiba bevonassanak, a külföldi államok, melyekben ez az irányzat szinten hatalmasan törtetett előre, sem tudtak elzárkózni, aminek eredménye volt, hogy még Poroszországban is meg kellett változtatni a választói jog rendszerét és 1916-ban Angliában is mozgalom indult meg a választójogi törvény megujitása érdekében. Ennek a demokratikus irányzatnak hatása alól Magyarország sem vonhatta ki, nem is kívánta kivonni magát, s végre 1917-ben megalakult az Esterházy-féle kormány, amely alapvető programmpontjául tűzte ki azt, hogy a választői jog kérdését megoldásra juttatja. T. képviselőház! Amidőn a kormány az ő demokratikus programmját a ház elé terjesztette és elkészült végre az a törvényjavaslat, mely a f. óv elején a ház elé került, s a ház kiküldött egy bizottságot e javaslat előzetes tárgyalására, nem lehetett tagadni és kétségbevonni azt a tényt, hogy bár ennek a törvénynek szerkesztője, és maga a kormány is, ebben a törvényjavaslatban arra törekedett, hogy az demokratikus és nemzeti szempontból a kívánalmaknak minden tekintetben megfeleljen, mégis a javaslat a nemzet széles rétegeiben, különösen a polgári és az u. n, középosztályban súlyos aggodalmakat keltett, (Igás ! Ugy van ! jobbfelől.) amely aggodalmak, hogy alaposak-e vagy sem, annak bírálatába én most nem bocsátkozom, ezt majd a t. ház bölcsesége fogja eldönteni — mondom, súlyos aggodalmak merültek fel nemzeti szempontból a javaslat olyan hiányai ellenében, amelyeket feltétlenül orvosolni kell. (Igaz! Ugy van! jobbfelől.) Ez vezette a kormányt annak az álláspontnak elfoglalására, hogy keresni kell egy olyan megegyezést, melynek során egyrészről a munkások és az alsóbb néprétegek követelései kielégíttessenek és a munkások teljes mértékben hozzájussanak politikai jogaik gyakorlásához, másrészről azonban elhárittassék mindenféle veszély abban a tekintetben, hogy az egységes magyar nemzeti állam alapjai megingattassanak vagy veszélybe döntessenek. (Igaz! Ugy van! Helyeslés jobbfelől.) Ennek az álláspontnak keresztülvitelével kereste a kormány azt a módosítást, amely lényegében nem forgatja ki az eredeti javaslatot, amely annak alapelveit, szellemét, az általánosságot, a szocziális és demokratikus irányzatot, amely a javaslatban megnyilvánul, érintetlenül hagyja, a közvéleményre azonban mégis megnyugtatólag hat. T. képviselőház! Ivem kell egyébre hivatkoznom, csupán azokra a nagyszámú feliratokra, amelyekből ma is érkezett egynéhány a képviselőházhoz, amelyekben a vármegyék, a törvényhatóságok egymásután nyilatkoznak meg, kívánva és követelve, hogy a választójogi javaslat a magyarság szupremácziájának fentartása mellett emeltessék törvényerőre. Azt hiszem, ha ezekre a követelményekre rámutatok, nem lehet kétségbevonni, hogy az az aggály, amelyet jeleztem, a nemzet egyes rétegeiben tényleg fenforog és amikor nekünk az a czélunk. hogy egyrészről a munkásságot megnyugtassuk — amit ezzel a javaslattal el is érünk, mert hiszen ebben a javaslatban a munkásság teljes számban, az első embertől az utolsóig elnyeri a választói jogosultságot . . . Jánosi Zoftán: Papiroson. Csizmazia Endre előadó: Bocsánatot kérek, mikor megvan a törvényjavaslatban, hogy minden írni-olvasni tudó ipari munkás elnyeri a választói jogosultságot, én igazán nem értem, hogyan mondhatja a t. kéjjviselő ur, akinek komolyságában és képességeiben a legkevésbbó sincs okom kételkedni, hogy mindez csak papiroson van meg, mikor a képviselő ur bizonyára tudja, hogy az összeírás hivatalból fog megtörténni és az összeíró küldöttségek ki fognak menni a gyárakba és ott minden írni-olvasni tudó munkást felvesznek a névjegyzékbe, mondom nem tudom megérteni, hogyan mondhatja akkor ezt a kéjaviselő ur ? (Igaz! Ugy van! jobbfelől.) Engedelmet kérek, ha tárgyilagos érvekkel méltóztatik kimutatni a javaslat gyengéit, akkor készséggel hajlandók vagyunk azokat megjavítani; (Helyeslés a jobboldalon.) de csupán hangzatos megjegyzésekkel, amelyeknek tényleges alapja teljesen hiányzik, azt hiszem, hogy a javaslat sorsát javítani nem méltóztatik. (Helyeslés jobbfelől) Kétségtelen dolog, t. képviselőház, az, hogy nekünk olyan választói törvényt kell alkotnunk, amely feltétlenül megfelel azoknak a nagy világáramlatból kiindult és ide Magyarországra is eljutott demokratikus eszméknek, amelyek a nép széles rétegeit áthatják; de másrészt lehetetlen elzárkóznunk azoktól a hazai és nemzeti viszonyoktól, amelyek Magyarország fennállásának, (Ugy van! a jobboldalon) és Magyarország jövendőjének egyetlen fundamentumát képezik, amelyről elődeink még a legnehezebb időben sem feledkeztek meg sohasem. Hiszen — habár ők nagy hibákat követtek el — létét, Magyarország fennállását mindig annak köszönhette, hogy egy szempontot: ennek a magyar nemzetnek egységes nemzeti jellegét soha szem elől nem tévesztették. (Ugy van! Ugy van!) Nekünk akkor, amikor történelmi felelősséggel tartozunk, tartozunk nemcsak önmagunknak, saját lelkiismeretünknek, hanem utódainknak is, csak olyan törvényt szabad alkotnunk, amelyről meggyőződéssel mondhatjuk, hogy két pilléren nyugszik, amelyek mindegyike egyformán hatalmas: ' egyik a demokráczia pillére, a másik a magyar
