Képviselőházi napló, 1910. XL. kötet • 1918. junius 25–julius 19.
Ülésnapok - 1910-798
798. országos illés 1918 janim 25-én, kedden. 11 nemzeti eszméé. (Élénk helyeslés jobbfelöl. Felkiáltások a jobboldalon: Magyar választójog!) Méltóztassék figyelembe Tenni, t. képviselőház azt, hogy csupán csak kikiabálni egyes jelszavakat és azok szines papirosaiból azoknak igazi tartalmát ki nem gombolyitani és nem cselekedni ugy, hogy annak igazi tartalma megvalósíttassák : ez semmi esetre sem lehet megfelelő eljárás. Be fogom bizonyítani, hogy az a választói törvény, amelyet a kormány alkotni akar és amelynek egyes pontjaira nézve különvéleményünket bejelentettük, ha megalkottatik, lényegében meg fog felelni az általánosság kellékeinek, a valóságban általános választójog lesz s komoly és alapos kifogás alá még demokratikus szempontból sem eshetik. Az általános választójog kérdése kétségtelenül az ujabb társadalmi és politikai tudományok homlokterében áll. A legnagyobb elmék, a leghíresebb tudósok foglalkoztak ennek a kérdésnek helyes megoldásával. Viller, a hires társadalomtudós megmondotta azt, hogy az államnak jogosultsága van arra, hogy korlátozza és szabályozza — még akkor is, ha az általánosság alapelvét fogadja el — azt, hogy kik azok a megbízható elemek, akik e legszebb, legjobb és legfontosabb állampolgári joggal felruházhatok. Ennek megvannak az alapfeltételei ; mert ha még Rousseau elméletét fogadjuk is el, hogy mindenkivel veleszületik az az egyéni jog, hogy választójoga legyen, még ezen az elméleti alapon is kétségtelen dolog, hogy a jogképesség magának a jog gyakorolhatóságának feltételeit még nem foglalja magában és hogy joga van az államnak, mint legfőbb társadalmi alakulatnak arra, hogy meghatározza a jogképességnek, a jog gyakorlásának feltételeit. (Helyeslés jobb felöl.) Hiszen minden társadalmi egyesülés, a legegyszerűbb egyesület is a maga kebelében szabályokat hoz, amelyek alaj)ján megmondja, hogy a tagoknak milyen jogai és kötelességei vannak. A legmagasabb, a legtökéletesebb társadalmi alakulatnak, az államnak, amelynek czélja feltétlenül az, hogy állampolgárai egyetemének és ebben az egyetemességben minden egyénnek jogos magán- és közérdekét istápolja és egyéni boldogulását előmozditsa, szintén meg kell, hogy legyen az a joga, hogy azokat, akik nem állanak kellő értelmi színvonalon, vagy azokat, akik nem állanak kellő erkölcsi alapon, a választói jogosultságból kizárja. Ez nem jelenti a legkevésbbé sem a választói jogosultságnak kisebbedését, mert hiszen ha ugyanazokat a feltételeket állítjuk fel mindenkire, amely feltételek alapján bárki előtt, bármely társadalmi osztályhoz tartozik, bármily rangban született, bármily foglalkozása van, meg van nyitva a kapu, hogy ezt a jogosultságot elnyerheti: akkor az a választójog, amelyet ekként meg tudunk alkotni, feltét lenül általános választójog lesz. (Helyeslés jobb felöl. Mozgás a baloldalon.) Számolnunk kell azzal, hogy mi többnyelvű állam vagyunk, hogy itt Magyarországon nemcsak csupán a magyar anyanyelvet beszélő magyarok vannak, hanem ezenkívül nemzetiségek is; másrészt számolnunk kell azzal is, hogy azért a törvényjavaslatban olyan intézkedéseket kell létesíteni, amelyek feltétlenül biztosítják az egységes magyar állameszmét és ennek megvalósítását, sőt vigyáznunk kell arra is, hogy az értelmiség, amely eddig irányította és vezette a magyar politikát és a magyar közéletet, ne szoríttassák ki teljesen a javaslat által ezen vezető és irányító szerepéből. Hiszen ismét a társadalomtudósokra hivatkozhatom, akik maguk megállapítják azt, hogy a nyers általános választójognak feltétlenül van egy hátránya. A nyers választójognak ez a hátránya megnyilvánult már az összes parlamentekben és abban áll, hogy az általános nyers választójog ha nem gondoskodunk bizonyos kautélákról és nem adunk módot arra, hogy az értelmiség irányító szerejie fentartassék, esetleg arra szolgál, hogy a legkiválóbb politikai elmék, a legkiválóbb szakemberek és az értelmiség bizonyos fokig kiszorul arról a helyről, amelyet eddig hivatottan töltött be. Különösen itt Magyarországon, ahol a magyar nemzeti irányt kell minden tekintetben védenünk, rendkívül nagy fontossággal bír az, hogy mikor megteszszük ezt a nagy lépést, mikor az eddigi szükkörü választójog teréről átlépünk egy hatalmas ugrással a teljes és általános választójogra, akkor szorgos figyelemmel, nagy aggódással nézzünk arra, hogy a magyar középosztálynak azok az elemei, amelyek sok tekintetben talán hibát követtek el és akiket talán lehet vádolni, de egyet el kell róluk ismerni: hogy mindnyájan magyarok, — továbbra se veszítsék el teljesen azt a talapzatot, amelyen eddig is működhettek a politikai és a közélet terén. (Helyeslés jobbfelöl.) T. képviselőház! Ezek után, amidőn általánosságban ismertettem az alapelveket, — egyebekben a jelentésemben kifejezettekre hivatkozva — engedje meg a t. képviselőház, hogy annak bizonyításához fogjak, hogy ez a javaslat, amelyet most a bizottság uj szövegezésben a ház elé terjesztett s amely kétségtelenül fontos pontokban eltér az eredeti javaslattól, az általánosság kellékeit azért magában hordja és nem foglal magában olyan lényeges hátrányokat, olyan lényeges sérelmeket, hogy azért ezt a törvényjavaslatot így önmagában elvetni kellene. Ebben ä tekintetben hivatkozom a statisztikai adatokra, amelyek, ha kihámozzuk őket azokból a táblázatokból, amelyek rendelkezésre állanak, azt hiszem, egész világosan fogják a t. képviselőház elé terjeszteni azt a képet, hogy ez a javaslat lényegében feltétlenül megfelel az általánosság kellékeinek. Jánosi Zoltán: Kíváncsi vagyok! Csizmazia Endre: Amint méltóztatnak 2*
