Képviselőházi napló, 1910. XXXIX. kötet • 1918. április 23–junius 21.

Ülésnapok - 1910-782

110 782. országos ülés 19 IS Én azt feleltem, hogy nem tudnék erre rögtön felelni, különösen nem tudom, hogy vagyok Simonyival. Az kétségtelen, hogy mi hozzá tudnánk férkőzni Károlyi bizalmas irataihoz, de az elhatározás bátorsága még nincsen meg. Az ajánlat egészen uj; mi még kezdők vagyunk. Márczius 3-án és 5-én volt Vásárhelyi Consten őrnagynál. Azután elutazott Budapestről és bejelentette ezt az őrnagynak is. Azután igy folytatja: (Olvassa.) »Márczius 10 én, vasárnap visszaérkeztem Pestre. Lakásomon megtudtam, hogy Robinson már keresetett.* (Derültség jobbfelöl,) »Márczius 11-én találkoztam Simonyival, Vadász Miklóssal és Kéri Pállal. Minthogy szükségesnek látszott az, hogy Consten őrnagy még egy ember előtt határozott nyilatkozatot tegyen és megbizást adjon, ugy beszéltük meg, hogy Kéri Pál,' mint Simonyinak rokona és bizalmi embere fog feljönni velem Consten őrnagyhoz azzal az ürügygyei, hogy Simonyi bennem nem teljesen bizik a pénzigéret dolgában.« Meg kell jegyeznem, hogy Vadász Miklóst és Kéri Pált, akik gróf Károlyi Mihálynak régi tisztelői és barátai, gróf Károlyi Mihály kérte fel arra, hogy segítsék őt ebben az ügyben. (Olvassa.) »Másnap, márczius 12-én,« — folytatja Vásárhelyi a nyilatkozatát — »délelőtt felmentem Consten lakására. Az őrnagy igen szívesen fogadott és erősen sürgetett, hogy az iratok megszerzése most már halaszthatatlan. Elmondtam az őrnagynak, hogy Simonyinak bűnrészességét most már biztosítottam, ha Simonyi garancziákat kap arra, hogy baja nem történhet és a pénzt csakugyan megkapja. Az őrnagy Ígérte, hogy ha Simonyi elvesztené az állását, ő megfelelőkép kárpótolni fogja. A pénzt illetőleg kijelentette, hogy 50.000 korona áll rendelkezésére, ennél többet nem adhat s 5000 koronát Robinsonnak már kifizetett. Elvégre is, mondotta, német polgárok pénzéről van szó, nekem azzal takarékoskodnom kell. (Derültség a baloldalon.) En azt feleltem, hogy az összeg nekem kevésnek tűnik fel, nem tudom, ennyivel Simonyit rá tudom-e venni a dologra. Ajánlottam neki, hogy fogadja Simonyinak egy közeli rokonát, akiben Simonyi teljesen megbízik, azzal próbálja elintézni az ügy anyagi részét. Consten ezt határozottan visszautasította, ellenben felszólított, hogy hozzam hozzá magát Simonyit, aki végre is az esti szürkületben, amikor senki sem ismerheti fel, eljöhet hozzá. Azzal váltunk el, hogy, ha lehet, Simonyit rá fogom beszélni, hogy velem jöjjön fel és a nap folyamán hat óra tájban felhívom telefonon. Közölte velem telefonszámát: 48—12, titkos szám, amelyet Nobud jelszóval kell hivni. Fényes Lászlő: Vájjon a czenzorhoz ez a telefon is be volt kapcsolva? Urmánczy Nándor: Kéri Pál nyilatkozata: (Olvassa.) »Vadász Miklós barátom egy nap felkeresett, hogy gróf Károlyi Mihály az ellene május 11-én, szombaton. folyó jogtalan akczió dolgában tanácsomat és segítségemet kéri és kér, hogy keressük fel ebben az ügyben. Együtt felmentünk gróf Károlyi Mihály lakására, ahol a gróf előadta, hogy ellene egy képtelen, perfid és jogtalan kémkedési hajsza folyik és megkérte Vadász Miklóst és engem, hogy ebben az ügyben segítségére legyünk. Elmondotta azokat, amik az előbbi jegyzőkönyvekből ismeretesek és erre megbeszéltük, hogy Vásárhelyi Ferencz még valakit, egy lehetőleg ismert nevű embert maga mellé véve, valamilyen ürügygyei felviszi Consten őrnagyhoz, hogy annak is formálisan megbizást adjon a gróf iratainak ellopására. Minthogy sem Vadász, sem én nem látszottunk alkalmasaknak az őrnagyhoz való felmenésre, mert a pesti rendőrség bármelyik embere, ha Constan hozzájuk fordulna, rögtön megmondaná, hogy mi a grófnak olyan jó emberei vagyunk, hogy csak leleplezésről lehet szó, tehát más valaki után akartunk nézni. Napokig kerestünk megfelelő embert, de nem találtunk. Végre is abban voltunk kénytelenek megállapodni, hogy én azzal az ürügygyei, hogy Simonyi rokona vagyok és Simonyi részére alkudni jöttem fel az őrnagyhoz, fogok Consten lakásába menni. Márczius 12-én délután 5 órára volt megállapodásunk Vásárhelyivel arra, hogy ő mint Simonyi rokonát felvisz az őrnagyhoz. Akkor azonban Vásárhelyivel találkozva, azzal a hirrel lepett meg engem és a jelenlévő Simonyit, hogy az őrnagy Simonyi rokonát nem, csak magát Simonyit hajlandó fogadni. Elhatároztuk tehát, hogy én Vásárhelyivel mint Simonyi fogok felmenni és ha az őrnagy esetleg ismerné látásból Simonyit, vagy adatai volnának róla és felismerné, hogy nem Simonyival beszél, akkor mi rögtön leleplezzük és kérdőre vonjuk kémkedéséért. Eólhét óra tájban csakugyan elmentünk a Nagy János-utcza 8. számú házba. A koromsötét lépcsőházban senkit sem láttunk; az első emeleten becsengetve, egy magyar baka nyitott ajtót, aki Vásárhelyit meglátva, mint régi ismerősét rögtön ment jelenteni az őrnagynak. Vásárhelyi előrement, néhány szót beszélt az őrnagygyal, mire az kijött elém, kezet nyújtott és betessékelt: Tessék, Simonyi ur! Vásárhelyi kezdte a beszélgetést azzal, hogy ime már itt van Simonyi és elsősorban a dolog anyagi részét hozzuk" rendbe. Erre az őrnagy kijelentette, hogy ö már mondta, 50.000 koronát adhat, ennyi áll erre a czélra rendelkezésére, több nem. En azt mondtam, hogy erre még majd visszatérünk és előadtam neki, hogy milyen koczkázattal jár számomra, mint Károlyi titkárára, vállalkozásom. Hogyha kiderül, nem marad más hátra, mint hogy főbe lőjjem magamat. Erre nem fog sor kerülni, mondta az őrnagy, én önnek becsületszavamat adom, hogy soha nem fogják megtudni, hogy öntől szár-