Képviselőházi napló, 1910. XXXIX. kötet • 1918. április 23–junius 21.

Ülésnapok - 1910-782

782. országos ülés 1918 május ll-én, szombaton. 111 máznak az adatok és ka bármiféle baja volna ez ügyből kifolyólag, én önnek más. sokkal jobb állást szerzek itten, van nekem elég befolyásom. (Mozgás.) Mennyi az ön fizetése? — Mint titkárnak 1000 K bavonta. — Ez ugyan nem sok, ebből ön nem élhet meg, én sokkal jobb állást szerzek önnek. Különben nem kell attól tartania, hogy kiderül, hogy öntől származnak az adatok, mert hiszen a gróf oly könnyelmű, hogy mindenfelé elszórva hagy írásokat és okmányokat, az asztalon folyton hevernek fontos okmányok, amik azután többnyire hozzám kerülnek. Nem is képzeli, mily előkelő személyiségek hoztak hozzám okmányokat. A beszélgetés folyamán egyszerre az őrnagy ezzel fordult hozzám: — Lám a gróf nem önt vitte magával Svájczba, mikor politikai útra oda utazott, hanem Diener-Dénes Józsefet. Ugy látszik, az a grófnak igazi politikai titkára. (Mozgás.) Dienert különben ma Bécsben letartóztatták, de ugy tudom, hogy a letartóztatás nincs a gróffal összefüggésben, hanem egy más letartóztatással, amely a napokban történt. Majd rátértünk arra a módra, ahogy gróf Károlyi iratait át fogjuk adni az őrnagynak. Az őrnagy felszólított arra, hogy a gróf összes iratait vigyük el, majd ő kiválogatja azt, amire szüksége van, de becsületszavát adta, hogy az egész iratcsomót hiánytalanul vissza fogja szolgáltatni és ekkor az 50.000 K-át megkapjuk. Minthogy azonban húzni akartam a dolog végleges elintézését és kiutat akartam tartani magamnak, megjegyeztem, hogy ez az összeg kevés és legalább arra az esetre, ha nekem, mint titkárnak, kellemetlenségem vagy bajom támadna ebből az ügyből, azonkívül, hogy az őrnagy nekem állást szerez, a kikötött 50,000 K-án kivül még 25.000 koronát fizessen ki. Az őrnagy ezt ott helyben meg nem ígérhette, ellenben azt mondta, hogy illetékes helyen meg fogja kérdezni, hogy ígérheti ezt a további 25.000 koronát és fekérte Vásárhelyit, hogy másnap délután 3 órakor menjen el hozzá a 25.000 korona ígéretének dolgában. Azzal, hogy a gróf engem a pártkörben vár, elbúcsúztunk, noha az őrnagy még láthatólag szeretett volna tovább beszélgetni.« (Mozgás a jobboldalon.) T. ház! Még csak egy nyilatkozatot olvasok fel, (Ralijuk! Ralijuk!) az is Kéry Pál nyilatkozata, április 29-iki látogatásáról. (Olvassa) : »Eobinson folytonos unszolásaira, hogy az őrnagy nagyon óhajtja Simonyi még egy látogatását, megüzentem Robinson révén az őrnagynak, hogy április 29-én, délben vagy délután meglátogatom. Minthogy Robinson ugy hozta az üzenetet, hogy az őrnagy délben hivatalában vár, én azt hittem, hogy ez a hivatal a német főkonzulátuson van. Délben fél egykor tehát felmentem a német főkonzulátus vácziutczai helyiségeibe, ahol egy tisztviselőtől, aki épen csomagokat pecsételt, megkérdeztem, hogy major Consten itt van-e? — Milyen ügyben keresi? — kérdezte a tisztviselő. — Magánügyben — feleltem én, amire a tisztviselő ezt mondta: — Consten hivatala Nagy János-utcza 8. szám alatt van. Tessék ott keresni.« (Mozgás.) Fényes László: Külön hivatala van? (Mozgás.) Egy hang (a szélsöbaloldalon.) Budapesti német rendőrség. Urmánczy Nándor (olvassa): »Délután 3 felé felmentem Nagy János-utcza 8. a. Consten őrnagyhoz. Nagyon örült jöttömnek és hosszasan elbeszélgettünk eddigi szolgálatairól, titkos katonai küldetéseiről, amelyek,folyamán Tibettől és Japántól Arábiáig egész Ázsiát és Kelet-Európát bejárta. Majd áttérve a mi dolgunkra, azt mondottam neki, hogy a gróf akkor nem utazott el, mint ahogy vártuk és igy nem juthattam az okmányokhoz, különben is a gróf bizalma irányomban megcsökkent, a viszony köztünk elhidegült. A grőf bizalmasa mostan Polónyi Dezső, az ügyvédje. Ezt a nevet az őrnagy rögtön feljegyezte. (Derültség a jobboldalon.^ Zaj. Mnölc csenget.) Én is gondoltam már, — mondta az őrnagy, — hogy a gróf bizalma önhöz megcsökkent, de arról biztosithatom önt Simonyi ur, hogy ebben én nem vagyok hibás. En az ön nevét sehol ki nem ejtettem és valahányszor hatósági emberekkel való beszéd közben az ön neve szóba került, én mindig ugy szidtam önt, mintha semmi kapcsolat nem volna köztünk.« Fényes László: Milyen hatósági emberek voltak azok? Urmánczy Nándor (olvassa): »Azt hiszem, hogy a grófot figyelmeztették rá, hogy ellene már bizonyos iratok kerültek a kezembe és ezért bizalmatlanabb a környezetéhez. Most áttértünk arra, mily okmányokra van az őrnagynak szüksége. Első sorban kellenek jegyzőkönyvei azoknak a megbeszéléseknek, amiket a gróf a hozzá szító munkások vezéreivel, valami Csacsányi nevű emberrel, (Derültség.) Krauszszal, Szabó Ervinnel, Szomolányival és a szabadkőművesekkel folytatott és amely megbeszéléseken esetleg pénztámogatást ígért nekik és sztrájkra buzdította őket. (Halljuk ! Halljuk ! a jobboldalon.) Ezek a munkásokkal való jegyzőkönyvek egyelőre a legfontosabbak, de kellenek azok a levelezések is, amelyeket a gróf svájczi közvetítők révén franczia államférfiakkal folytat; (Halljuk! Halljuk !) Mindezeket az okmányokat hozzam el hozzá ugy, hogy csak egy órára legyenek nála, azalatt az őrnagy lefotografálja őket; én abban