Képviselőházi napló, 1910. XXXIX. kötet • 1918. április 23–junius 21.

Ülésnapok - 1910-779

64 779. országos ülés 1918 április 25-én, csütörtökön. gyünk. (Igaz ! Ugy van ! a bal- és a szélsőbaloldalon.) Miután nekem ez a meggyőződésem és ezen meggyőződésem alapján járultam hozzá azon határvonalak megvonásához, melyeket a múlt kormány megállapított, ennek következtében nem is helyezhetem kilátásba támogatásomat egy olyan kormány számára, amely a megegyezésben ezeken a határokon túlmegy. (Elénk helyeslés, éljenzés és taps a bal- és a szélsőbaloldalon. Nagy zaj és közbeszólások jóbbfelől és a középen.) Elnök : Csendet kérek. Gr. Apponyi Albert vallás- és közoktatásügyi minister : Én csak a magam nevében beszélek. Csak a magam nevében, mert amit én mondok, az senkire másra nem kötelező, mint rám nézve, senkit mást nem érinthet, mint önönmagamat. De én ugy vélem, t. képviselőház, hogy nemcsak egyéni, hanem országos érdek az, hogy amidőn azon társadalmi tényezőknek egy része közt, amelyek az ország ügyeit eddig kizárólag vezették és amelyeknek kell, hogy ezentúl is az ország ügyeinek vezetésére döntő befolyása legyen és az eddig a jogokból kizárt társadalmi tényezők közt bizonyos megállapodások jöttek létre: akkor ezekben az utóbbiakban ne keletkezhessek az a benyomás, hogy azokkal — az intelligencziát, a birtokososztályt az eddigi vezetőosztályt képező rétegekkel való minden megállapodás a becsapás jellegével bir. (Igaz! Ugy van! Élénk helyeslés, éljenzés és taps a bal- és a szélsőbaloldalon. Nagy zaj és közbeszólások a jobboldalon és a középen.) Elnök : Csendet kérek ! Gr. Apponyi Albert vallás- és közoktatásügyi minister : Ez önöket nem illeti, ez nem illeti egyikét sem azoknak, akik nincsenek abban a helyzetben, hogy ennek a társadalmi kompromisszumnak létrejöttében közreműködtek. (Ugy van! balfelől.) De engem igenis érint, engem igenis illet, és ha a t. urak a túloldalon higgadtan meggondolják a dolgot, akkor, gondolom, épen önök, akik az intelligenczia vezetőszerepének lentartására súlyt fektetnek, — és ebben bizonyos pontig egyetértek önökkel — el fogják ismerni, hogy az intelligencziának,. az eddigi vezetőosztályok egy részének megbízhatóságán ejtett csorba elkerülése igenis, országos érdek, konzervatív érdek, nemzeti érdek, melyhez én hűtlen volnék, ha azt a magam szempontjából megszegném. (Igaz! Ugy van! Élénk helyeslés a bal- és a szélsőbaloldalon. Zaj jóbbfelől. Elnök csenget.) T. képviselőház ! Szükségesnektartottani abból a szempontból, hogy az én magatartásom abban a kormányzatban, amely most véget ér, amely kormány beadta lemondását, minden elhomályositástól, minden félreértéstől ment legyen és abból az érdekből is, hogy csakugyan létrehozzuk a választói jogi kérdés egy olyan megoldását, mely ebben az országban békét teremt, mindezt elmondani, mert hogy a kérdés megoldása a parlamentben békét teremtsen, az nagyon kívánatos, de hogy az országban a békét és nyugalmat helyreállitsa, az feltétlenül szükséges. (Igaz ! Ugy van ! Hosszantartó élénk helyeslés és taps a bal- és a szélsőbaloldalon.) Elnök: Szólásra ki következik? Szojka Kálmán jegyző: Gróf Tisza István ! Gr. Tisza István : T. ház ! (Halljuk ! Halljuk .') A jelenlegi politikai viszonyok között nekem sem volt szándékom ebben a vitában résztvenni s most sem szólalnék fel, ha ezt az igen tisztelt kultuszminister ur által elmondottak szükségessé nem tennék. Mielőtt áttérnék felszólalásom főtárgyára, méltóztassanak megengedni, hogy at, kultuszminister urnak megmagyarázzak egy dolgot. (Halljuk / Halljuk!) Öt, ugy látszik, különösen érintette az, hogy az államháztartás rendjének biztosítása körül általa elmondottakat a háznak ez az oldala bizonyos derültséggel fogadta. Én mindjárt megmagyarázom a t. kultúszminister urnak ezt a derültséget. A világért se annak méltóztassék ezt tulajdonítani, mint hogyha mi nem ugyanazon a nézeten lennénk, a melynek az igen tisztelt kultúszminister ur kifejezést adott. Hiszen, hogy mást ne mondjak, mostani magunktartásával is igazolni fogjuk, hogy ezt a nézetet magunkévá teszszük, mert meg fogjuk az indemnitást szavazni. A derültségnek magyarázata egészen más. A bibi nem abban van, amit mondott a kultúszminister ur, hanem abban a csekélységben, hogy az általa ma elmondottak az ő politikai múltjának tényeivel homlokegyenest ellenkeznek. (Igaz! Ugy van! Taps a jobboldalon és a középen. Zaj a baloldalon.) Elnök: Csendet kérek! (Halljuk! Halljuk!) Gr. Tisza István : Mert nem elég az. hogy a t. kultuszminiszter ur, nádon ellenzéken volt, gondolom, talán egyetlenegyszer sem szavazta "meg az előterjesztett ilyen javaslatokat, de részt vett az ilyen javaslatok megobstruálásában. Gr. Apponyi Albert vallás- és közoktatásügyi miniszter: Soha! Gr. Tisza István : Igenis résztvett, mert engedelmet kérek, ha valaki vezére egy pártnak, amelyik obstrukeziót csinál valamely törvényjavaslat ellen, az nem mondhatja azt, hogy részt nem vett. (Ugy van! Ugy van! jóbbfelől.) Tovább megyek. A t. kultúszminister ur abban a helyzetben is volt, hogy tagja volt egy kormánynak, amelyik beterjesztett egy indemnitási javaslatot és erős ellenzékkel állott szemben, és annyira nem teljesítette azt a, gondolom, »csimborasszónak« mondott, (Felkiáltások a jobboldalon : Toronymagasságú!) vagy toronymagasságú kardinális kötelességét egy kormánynak, hogy gondoskodjék a háztartás zavartalan menetéről, hogy mégcsak napirendre sem tűzette azt a törvényjavaslatot. (Ugy van! jóbbfelől.) Ezzel méltóztassék a mi derültségünket magyarázni. Most már áttérek felszólalásom fő czéljára, tulaj donképen egy igen rövid nyilatkozat megtételére. Nem fogok most annak fejtegetésébe belemenni, hogy a t. kultúszminister ur mennyiben