Képviselőházi napló, 1910. XXXIX. kötet • 1918. április 23–junius 21.

Ülésnapok - 1910-779

779. országos älés 1918 teheti túl magát azokon a rettentő kategorikus kijelentéseken, amelyeket a választásoknak nem erkölcsi nehézségei, hanem erkölcsi lehetetlensége és, amint ő magát kifejezte, materiális lehetetlensége tekintetében felállitott. (Ugy van ! jobbfélől.) A t. kultuszminister ur megpróbálta szeptemberben enyhiteni ezeket a kijelentéseit. Rá kellett hogy olvassuk ezeket a kijelentéseket. (Ugy van ! a jobboldalon és középen. Derültség és ellenmondásoíc a baloldalon.) Mindnyájan emlékezhetünk arra, amit akkor Teleszky János t. barátomnak mondott, t. i. hogy ő gondolt akkor is erre ; rá kellett olvasnunk, hogy minden, amit akkor mondott, egyenesen kizárja azt a gondolatot, mintha bárminő viszonyok között választásokra gondolt volna. De ezt végezze el a t. kultuszminiszter ur saját lelkiismeretével; én ezzel a témával most tovább foglalkozni nem kivánok, hanem egy kijelentéssel tartozom. (Halljuk! Halljuk! jobbfélől.) A t. kultuszminister ur azt mondja, hogy az ő általa is elfoglalt álláspont nem állhatja útját a választásnak akkor, amidőn az alkotmányos tényezők között kiegyenlíthetetlen ellentét áll fenn. Ezzel szemben tartozom azon meggyőződésemnek kifejezésével, hogy nézetem szerint ma az alkotmányos tényezők között kiegyenlíthetetlen ellentét nem áll fenn. (Élénk helyeslés a jobboldalon és a középen.) Igenis, van ellentét a képviselőház többsége ós kisebbsége között. Ennek az ellentétnek méretei felől különbözők lehetnek a nézetek. Én tisztelem mindenkinek a meggyőződését, de a t. háznak és a t. túloldalnak az a képe, melyet a t. ministereinök ur mai felszólalása alatt mutatott, azt hiszem, mindenkit meggyőzhetett arról, hogy a t. túloldalnak is legalább igen jelentékeny része abban a meggyőződésben van, hogy nemcsak keresni kell a békés megegyezést, de meg is iehet azt találni. (Helyeslés és taps a jobboldalon és középen.) Az én meggyőződésem is az, hogy ezt a kiegyezést meg lehet találni. Meggyőződésem az, hogy a magyar nemzetnek sorsdöntő pillanatában a nemzet kardinális létérdekei parancsolólag követelik, hogy meg is találjuk ezt a kiegyenlítést és méltóztassék nekem megengedni, rettenetes felelősséget vesznek magukra azok, akik ennek a kiegyenlítésnek útjába állanak. (Hosszantartó éljenzés, helyeslés és taps a jobboldalon és a középen.) A javaslatot elfogadom. Elnök: Szólásra ki következik? Szojka Kálmán jegyző: Pop Cs. István! (Felkiáltások a baloldalon: Éljen Apponyi ! Hoszszas éljenzés és taps a baloldalon.) Pop Cs. István : Tisztelt képviselőház ! Az országos nemzetiségi párt a háború tartama alatt a költségvetést minden alkalommal megszavazta. (Nagy zaj a ház minden oldalán.) Elnök (csenget): Csendet kérek! A nagy zajban nincs módomban a szónokló képviselő urat meghallgatni. (Halljuk ! Halljuk !) Matta Árpád : Pedig jó lesz vigyázni! Pop Cs. István: Abban a meggyőződésben voltunk, hogy minden zavaró momentumot keKÉPVH. NAPLÓ. 1910—1915. XXXIX. KÖTET. április 25-én, csütörtökön. 65 rülni kell és hogy a pártnak meg kell adnia mindazon eszközöket, melyek ezekben a nehéz időkben, a megpróbáltatások e nehéz napjaiban az állam gépezetének működéséhez szükségesek. Ezzel ellentétben, fájdalom, ma nincs abban a helyzetben, hogy ezt a bizalmat előlegezhesse és az indemnitást megszavazhassa. Röviden indokolom álláspontomat. Ha mi a háború tartama alatt a legnagyobb lojalitással kerültünk minden zavaró momentumot, tettük ezt azért, mert a hazaszeretet vezetett és azon reményben ringattuk magunkat, hogy különösen a kormányok és e parlament rendszerükben és szellemükben meg fognak változni in melius ; hogy azok a bizahnatlanságok, melyeket eddig tanúsítottak, meg fognak szűnni, és hogy az a barátság, az a bajtársi viszony, mely a lövészárokban oly nagy csodákat művelt a haza védelmében, a parlamentben is megértésre fog találni. Fájdalom, az ellenkezőről győződtünk meg. És ha ma azt mondom, hogy az indemnitást nem szavazom meg egy nem létező kormánynak, erre engem a rajtunk oly sokszor kipróbált német közmondás indit, hogy »selten kommt was besseres nach«. Hiába ringatjuk magunkat abban a reményben, hogy a lelépett kormányt egy j óindulatu kormány fogja felváltani. A választójog, ugy látszik, az az Eris almája, mely a pártokat párbajra hiyja ki és csodálatos, mióta az egészséges régi függetlenségi politika helyett a reakczió ütötte fel fejét, azóta mindig a nemzetiségi veszélyt dobják oda mumusnak a közvéleménybe, amikor a jogok kiterjesztéséről van csak szó. Ugron Zoltán : Hetvenezer szökevény ! Pop Cs. István ". Honnan tudja? Ezek mind mesék ! A munkapárt, mely arra hivatkozik, hogy ő Deák Ferencz nagy eszméinek letéteményese, báró Eötvös József nagy, nemes gondolkodásának követője, másrészről a függetlenségiek közül különösen ma Polónyi Géza képviselőtársunk, aki azt mondja, hogy ő annak a szűzi, függetlenségi nagy eszme bajnokának, Irányi Dánielnek utódja, mind azt mondják a mai napon, amit a reakczió mondott mindig, hogy igen, a nemzetiségi veszedelem az, amely megtiltja a jogok kiterjesztését és valóságos párbajt vivnak, hogy ki miképen tudná a nemzetiségeket kisemmizni, kinullázni. Hiszen a kormányválságok tíz hónap leforgása alatt ekörül forognak; csoda, hogy nem irtak ki versenyt arra, hogy ki talál ki legtöbb praekautélát meg kautélát, hogy az államélet létérdekeit megvédje a nemzetiségekkel szemben. Engedjék meg t. képviselőtársaim, különösen a függetlenségiek, hogy azt mondjam Irányi Dániel nevében: Pogányok vagytok, pogányok vették át az örökségemet, mert én sohasem féltem a nemzetiségi mumustól és a nemzetiségektől, én nem ezektől féltettem nemzetemet, hanem a feudálisoktól, a hátramaradiaktól, akik Magyarországot oly sok éven át jobbágyságban tartották. Csernatony az Ellenőr 1870. évi Julius 3-iki számában a következőket mondta (olvassa): 9