Képviselőházi napló, 1910. XXXIX. kötet • 1918. április 23–junius 21.

Ülésnapok - 1910-779

779. országos ülés 1918 április 25-én, csütörtökön. Gl bizottságban Polónyi Géza képviselő ur felhozta a bárczások dolgát, hogy azok nem lesznek kirekesztve (Mozgás a jobboldalon.) a választójogból, de azt nem vetette fel, hogy azok a férfiak is kirekesztessenek, akik az illető hölgyekkel szoktak érintkezni, pedig ez volna az igazság, mert kétféle morál, kétféle igazság nincs. Én nem akartam ezekről a nőkről beszélni, de valaki azt a közbeszólást tette, hogy: »de még milyenek «. Igenis, Magyarország asszonyainak többsége, — ezt meg kell itt mondani ebben a házban, ahol egyesek a nép választói jogának tárgyalása során egész odáig mentek, hogy a nőket nem biológiai, hanem etikai okokból akarták a választójogból kizárni — meg kell mondani, hogy Magyarország asszonyai és leányai ezt az etikai okokból való kizárást nem érdemelték meg. Munkát teljesít a nő mindenütt, a férfi helyét tölti be, dolgozik naptűzben, szélben, viharban, esőben, a mezőn, dolgozik a gyárakban, irodákban, műhelyekben, boltokban, a közlekedésben, a forgalomban. Kérdezem, hogy ha ily munkát teljesít, nem méltó-e arra, hogy végre-valahára velünk egyenlő jogú embernek tekintsék. Proudhon, akit sokan, akik nem ismerik, szoczialistának tartanak, pedig inkább kispolgári anarchista volt, azt mondotta egyik munkájában a nők választójoga ellen irva, — nem azt, amit a jászberényiek közül valaki egy levélben irt a Világ szerkesztőségének és amelylyel sokan egy véleményen vannak talán itt is, hogy a nő maradjon meg a főzőkanálnál, hanem csak körülbelül ezt mondotta és hozzá még mást is — hogy: a nő helye a konyhában van és a budoárban. A nő hivatása csak az, hogy szakácsnő legyen, vagy maitresse. Egy franczia iró, aki ezzel az idejét multa véleménynyel foglalkozik, azt mondja erre, hogy vájjon ennek az urnak nem volt-e édesanyja. Aki a nők választójogáról tárgyalni akar és a nők igazságát méltányolni akarja: gondoljon arra az ő áldott emlékezetű jó édesanyjára, aki szintén nő volt és aki őt annyi jóra és szépre tanította. Ha a nőket is, akik ki vannak rekesztve és akiknek számát körülbelül annyira teszem, mint a férfiakét, tekintetbe veszszük, akkor a választójogi javaslatból kimaradt férfiak számát összeadva a nők számával, konstatálhatjuk, hogy ebből a választójogi javaslatból 8,400.000 magyar állampolgár közül 4,800.000 ki van hagyva. Isem lehet tehát azt mondani, hogy ez általános választójog, sőt még azt sem mondhatjuk, hogy olyan mérvű kiterjesztése a választójognak, amilyen kiterjesztés volt az 1848. évi V. t.-c.-nek jogkiterjesztése, mert az eddigi választók számát megnégyszerezte, ez a javaslat pedig nem fogja megnégyszerezni a választók mostani számát. Mélyen tisztelt uraim! A választójogi javaslathoz mint minimumhoz ragaszkodik párt, amelynek megbízásából és nevében szerencsém volt most itt felszólalni. Akik ezt a kérdést nyugvópontra akarják juttatni, azok nem juttathatják ezt a kérdést holtpontra; akik az emberek szeretetével, megbecsülésével, azzal a gondolattal és érzéssel, hogy ennek az országnak minden polgára akár magyar anyanyelvű, akár nem, embertestvér, szivükre akarják ölelni a jogtalan magyar népet, azok nem követhetnek el árulást a néppel és a nép szabadságával szemben. Tisztelt uraim! Polónyi Géza képviselő ur a maga beszédét egy lendületes záradékkal fejezte be, azt mondotta, hogy meg kell mutatnunk, hogy amikor veszélyben, a haza, akkor mi magyarok egyek vagyunk. Én is azt mondom. De legyünk egyek nem az előjogokban, hanem a jogegyenlőségben, legyünk egyek nem szükkeblüségben, hanem a nagylelkűségben, legyünk egyek nem a néppel szemben való bizalmatlanságban, hanem a népbe vetett bizalomban. Hiszen az a magyar nép, amely az ő hazaszeretetének és áldozatrakészségének olyan ragyogó, legendás példáit adta ebben a világháborúban, megérdemli tőlünk azt, hogy ne viseltessünk vele szemben bizalmatlansággal. (Tetszés a szélsőbaloldalon) Nagyobb dolognak tartom minden parlamenti egységnél és békességnél az igazságosságot, a jogegyenlőség diadalát; azt az egységet, azt a békességet, amely a testvériségnek, a politikai és társadalmi igazságosságnak, a jogegyenlőségnek kriptája, azt én perhorreszkálom, az nekem nem kell. Nekem az az egység, az a békesség kell, amely a testvériségnek, a jogegyenlőségnek és az igazságosságnak, ennek a földi szentháromságnak székesegyháza. Ezt az egységet, ezt a székesegyházat építsük meg, mélyen tisztelt képviselő urak; én ugy érzem, hogy ezek a történelmi nagy idők ezt követelik tőlünk. Építeni kell most, építeni a demokráczia templomát, nem széthúzni, nem bizalmatlankodni a néppel szemben, s nem elállani attól, amit a népnek ígértünk. Az ígéret kötelez épugy, mint a lelkiismeret parancsa, azt meg kell tartani. Mélyen tisztelt képviselőház! Abban a-tudatban, hogy az általános választói jognak, illetőleg ennek a törvényjavaslatnak, mint az általános választói jog felé haladó minimális jogkiterjesztésnek törvénybe iktatása Magyarországra nézve, ennek a gazdaságában, népesedéséhen hanyatló országra nézve nemcsak a továbbfejlődésnek, hanem egyenesen a fenmaradásnak eonditio sine qua non-ja, abban a meggyőződésben, hogy Magyarország — amint Wekerle ministerelnök ur mondta magáról és ministertársairól — igazán a választói joggal, a miaden egyéb demokratizálást megkezdő és megalapozó politikai demokrácziával, együtt áll és bukik, ebben a meggyőződésben ismétlem még egyszer, hogy miután ennek az alapvető fontosságú, életérdeket jelentő választójogi javaslatnak sor-