Képviselőházi napló, 1910. XXXIX. kötet • 1918. április 23–junius 21.

Ülésnapok - 1910-779

60 779. országos ülés 1918 április 25-én, csütörtökön. idején való megoldásának a szükségességét, hogy majd, ha egyszer elkövetkezik a háború óhaj­tott vége, akkor a nemzeti munkához minden zavar, minden izgalom nélkül, a felszabadított erők összefoglalásával lehessen hozzáfogni. Ezért alkotta meg az angol parlament épen ebben az esztendőben azt a legújabb választójogi refor­mot, amely Angolországban a választók számát megkétszerezte, olyanformán, hogy a 8 millió férfiszavazóhoz hozzácsatolt még 2 millió uj férfiszavazót s ezekhez még 6 millió nőszava­zót. Ha méltóztatnak az angol példákat irány­adóknak tekinteni, tisztelettel kérem önöket, hogy ezt a példát méltóztassanak követni. Nagyon fontos minálunk a politikai jogok kiterjesztése, az alkotmány demokratizálása al­kotmányvédelmi szempontból. Sokszor emleget­jük, mindnyájan szivünkön hordozzuk a magyar nemzeti állam teljességének a kiépítését. Azon­ban kivül akadályokba ütközünk. Ezekkel az akadályokkal szemben össze kell foglalni Magyar­országnak minden erejét a politikai jogok ki­terjesztésével. Széchenyi mondotta, a legnagyobb magyar, aki szerette ugy a faját, mint önök, hogy az alkotmányt védelmezni annyit tesz. mint a jogokat annyira kiterjeszteni, hogy mi­nél több embernek, lehetőleg az állampolgárok összességének álljon érdekében ennek az alkot­mánynak a megvédelmezése. Addig Ausztriával szemben sem politikai, sem gazdasági követel­ményeinket, amelyeket nem tiszta passzióból, hanem a magyar nemzet létérdekeitől vezérel­tetve követelünk, nem vívhatjuk ki, amig min­den erőt, amely ebben az országban van, a politikai jogok általánossá tételével össze nem forrasztunk, össze nem foglalunk a nagy küz­delemben. Ne felejtsék el önök, amit Deák Ferencz mondott: ha # szabadok akarunk lenni, legyünk igazságosak. Es a magyar nemzeti állam teljes­ségének a kiépítéséhez nemcsak az szükséges, hogy Ausztriából az állami élet minden funk­cziójában függetlenek legyünk, hanem az is, hogy ez országnak minden lakosa, minden pol­gára bele legyen foglalva az ország szervezetébe, aki az ország életérdekeiért munkálkodik, küzd, szenved és harczol. (Mozgás és Mzbeszólásoh a jobboldalon.) Meg vagyok róla győződve, hogy' az eljö­vendő népparlamentben, — mert annak útját nem lehet elárkolni — ha benn méltóztatik lenni, illendő tisztelettel és türelemmel fogjuk meghallgatni. (Zaj és félHáltásolc a jobboldalon: Nem láttuk eddig!) Ha élek, ott leszek. Ami a Vázsonyi-féle javaslatot illeti, azzal — megvallom — nem vagyok megelégedve. En azt a szó szoros értelmében minimumnak tekin­tem. Nem vagyok vele megelégedve már a ki­indulási pontja miatt sem, mert csak azokat a re­formokat tartom életrevalóknak és életképeseknek, amelyek alulról, a népből, a nemzetből indulnak ki, ott verik gyökerüket és ugy fejlődnek terebélyes fává. Bizonyos régiókban, az egekben, akik fölöt­tünk laknak, nem szeretik, ha a fák az égbe nőnek, de mi meg, akik itt lakunk a földön, nem szeretjük, ha a fák az égből nőnek. Ter­mészeti törvénynek valljuk azt, hogy minden lent a földben, a talajban gyökerezik és sokkal jobban örültem volna, ha ez a reform nem onnan indult volna ki, ahonnan kiindult, hanem innen ebből a parlamentből. A választójog terjedelmével sem vagyok megelégedve, mert az én felfogásom szerint a politikai jogoknak csak egy mértéke és jogczime van: a politikai, az állampolgári kötelességeknek teljesítése. Aki állampolgári kötelességeket teljesít, azt a politikai jogok, az állampolgári jogok megil­letik. Az én választójogi törvényem csak egy paragrafusból állana, t. i. a választójogi tör­vénynek a választójog terjedelmére vonatkozó része, abból a paragrafusból, hogy: minden 24-ik életévét betöltött magyar állampolgár, akár férfi, akár nő, egyenlő választójoggal bír. Valósággal gúny, nevetség és az általános választójog fo­galma körül való teljes tájékozatlanságra vall az, ba ezt a választójogi javaslatot sokallják és általános választójognak teszik meg. Nem lehet azt mondani, hogy ez a javaslat az okszerűség legvégső határáig általános, mert ez a javaslat nagyon is szükkörü. Méltóztatnak visszaemlé­kezni arra, hogy amikor a kormányválság ki­ütött, a 48-as alkotmánypártban két határozati javaslat birkózott egymással. Az egyik a »lényeges« határozati javaslat, a másik pedig az, amely a pártnak kormány­támogatását ahhoz kötötte, hogy az eljövendő kormány a választójog terjedelmét nem szükiti nagyobb mértékben, mint a lemondó kormány. Ebben egy tény konstatálása rejlik. Öntudatosan használom ezt a kifejezést. Nem azt mondom, hogy ez beismerés, önkéntelen beismerés, hanem igenis azt állítom, hogy ez öntudatos, szánt­szándékos konstatálása egy ténynek, annak a ténynek, hogy ebben a választójogi törvény­javaslatban lehetőleg tekintetbe vétettek a kon­zervatív szempontok és a lemondott kormány a választójog terjedelmének szűkítésében elment addig a határig, amelyen túlmenni már nem szabad. (Ugy van! a baloldalon.) Hiszen ha nézzük az adatokat, amelyek rendelkezésre álla­nak, látjuk, hogy ez a javaslat Magyarországnak körülbelül 4,200.000-re tehető 24. évét betöltött férfi-lakosságából 3,500.000-ret vesz csak be az alkotmány sánczai közé, tehát 700.000-ret ki­hagy. Es ne feledjük el, hogy nemcsak férfi állampolgárok és országlakósok vannak, vannak ebben az országban nők is . . . Egy hang (a jobboldalon): De milyenek! Jánossy Zoltán: . . . akik ma már a férfiak munkáját végzik. Arra a közbeszólásra, hogy milyenek, azt felelem, hogy különbözők minden­féle tekintetben, még erkölcsi tekintetben is. Hiszen hallottuk, olvastuk, hogy a választójogi

Next

/
Oldalképek
Tartalom