Képviselőházi napló, 1910. XXXIX. kötet • 1918. április 23–junius 21.

Ülésnapok - 1910-779

44 779. országos ülés 1918 a tisztviselők és állami alkalmazottak teljesen lerongyolódva, s ha nem gondoskodunk arról, hogy annyi segélyt kapjanak, amennyit az állam pénzügyi helyzete csak megenged, — de ez a kisebbik szempont — ha nem gondoskodunk arról, hogy természetben, valójában mindent megkapjanak, ne csak Ígéretekben : akkor kénytelen vagyok azt mondani, hogy az az anarchia, melytől én félek, amit szeretnék elodázni és ami felett most vita folyik, segitséget kap a tisztviselők és alkalmazottak részéről, rá fogja őket vinni a kényszerűség. (Mozgás.) Én már mintegy háremnegyed évvel ezelőtt voltam bátor az akkori kormány és a t. ház figyelmét felhívni arra, hogy féltem a tisztviselőket a korrupcziótól. Én nem tudok taktikázni, én őszintén beszélek. A martiromság megy egy ideig, azután, nem birják tovább, jön a kísértés, jön a korrupezió és ha ez sem segít, jön a forradalom. (Mozgás.) Bármilyen kormány jöjjön, kérve kérem, hogy a legsürgősebb teendője legyen az állami tisztviselők, alkalmazottak és minden ellátatlan polgár részére a megfelelő természetbeni ruhát, élelmet, ezipőt, fehérneműt és azokhoz való anyagot megadni. (Helyeslés.) Ha már ennél a kérdésnél vagyok, — lehet, hogy sokak előtt ez vieczelésre is igen alkalmas lesz — rátérek egy előttem igen fontos témára, a fehérnemű-kérdésre, annak igazolására, hogy mennyire nem törődött a kormány az ilyen kérdésekkel. Hogy fehérnemű nincsen és nincsenek fehérnemüszövő gyáraink, ezt jól tudtuk ; de ma, a háború negyedik évében még senki sem tett lépést arra, hogy megfelelő kender és len termelésével a régi háziipart, melynek rokkái még mindig ott vannak a falvakon, képessé tegyük arra, hogy szőhessen. Aziránt sem tettek még mindig semmit, hogy ha már nem tudunk produkálni vásznat, legalább ne pusztítsuk el a meglevőt. A ina még meglevő fehérnemű 70—80%-át gőzmosodák mossák, melyek részint a nagyobb nyereség kedvéért, részint azért, mert rosszul vannak szappannal és szódával ellátva, egyszerűen technikailag préselik és igy tisztítják a ruhákat, ami annyit tesz, hogy háromszori mosással teljesen tönkremennek. Mikor a legnagyobb bajok vannak a hadseregnél a fehérnemükérdésben s akinek nincs 100 K-ja, az nem tud ma egy inget venni, sőt most már 110, két hét múlva 150 korona lesz az ára, akkor még mindig nem gondoltunk arra, hogy minden mosodába egy betanított rokkant tisztet állítsanak oda, aki megnézi : hogyan mosnak, mit használnak hozzá s ügyel, hogy ne tépjék össze a fehérneműt. Nagyon jól tudom, hogy a politikusokat ilyen kérdések nem szokták érdekelni, de engem — megvallom őszintén — ezek a kérdések érdekelnek. Olyan nagy és súlyos bajok jönnek az ország lakosságára minden tekintetben, hogy ha ezeket a szakkérdéseket nem fogják meg keüő erővel, teljes züllésnek leszünk kitéve. április 25-én, csütörtökön. Egy másik hasonló gazdasági kérdést is elő kell vennem : a sörgyártást. Mikor a burgonyakifőzésnek beszüntetését kértem, ugyanakkor követeltem a sörgyártásnak betiltását is. Betiltották azután a sörnek árpából való gyártását, illetve csak minimális mennyiséget engedélyeztek, az én tudomásom szerint 365.000 métermázsát egy évre, a volt földművelési minister állítása szerint 125.000 métermázsát. De mindegy, mert ha nem árpából főzik, akkor másból főznek sört, ami szintén földön terem.,: tudniillik czirokból főzik. Miután az árpa ára makszimálva van, a cziroké pedig nincs, természetesen a oziroktermelés emelkedett és igy az a földterület, amelynek termékéből a sör készül, megint elveszett a nemzet élelmezése számára, s csak az a különbség, hogy azon a földterületen árpa helyett czirok terem. Méltóztassék megnézni a sörgyárak jelentésót, az idén sokkal több sör fogyott, mint az előző időkben, a sörtermelés két-háromszorosra emelkedett, ami azt jelenti, hogy kétszeres földterület foglaltatik le a sörgyártás czéljaira. Pedig ez a sör már nem is tápláló, de különben is aki sört iszik, annak nincs szüksége arra a sörtáplálékra, mert az egy tápláléktöbbletet vesz magához, és mégis megengedik a sörgyártást, mert a nagytőke nem engedi meg a beszüntetését. Igy vagyunk minden téren. Látták, hogy zöldségben milyen nagy szükség volt, hogy zöldségből hányan tudnak megélni, ha egyéb nincs, tehát zöldségtermelésre buzdították az országot. Neki akartak fogni az emberek, már a télen akarták beszerezni a megfelelő palántatermelésre szükséges anyagokat, de nem kaptak semmit és tavaszszal nem kaptak vetőmagot. Egy agrárország, mely a háború negyedik esztendejében annyira nem törődik a földmivelési politikájával, hogy zöldségvetőmagról gondoskodjék, az nagyon szerencsétlen ország és félek, hogy tönkre kell mennie. Kétségbeejtő szimptema, hogy tíz vaggon vetőmagot kellett Németországból vennünk nagyon drága milliókért és még külön rekompeuzácziókért, idehaza azalatt felburjánzott a tisztességtelen kereskedelem, amelyre még majd rátérek és hamisított répa- és rejjezemagvakat hoztak forgalomba . . . Elnök (csenget): Hosszabban kíván még a képviselő ur szólni ? Fényes László: Igen. Elnök: Akkor most az ülést délután négy óráig felfüggesztem. (Szünet után.) (Az- elnöki széket Seitovszky Béla alelnök foglalja él. ) Elnök: Az ülést újból megnyitom. Eényes László képviselő urat illeti a szó. Fényes László: T. ház! Délelőtt a vetőmag, különösen a zöldségvetőmag hiányának ismertetésénél hagytam el beszédemet és rögtön