Képviselőházi napló, 1910. XXXIX. kötet • 1918. április 23–junius 21.

Ülésnapok - 1910-779

779, országos ülés 1918 áp Magyarország közügyeibe, (ügy van! Ugy van! a jobboldalon.) Jobbra fog kaczérkodni, balra fog kaczérkodni, soha másra nem nézve, mint személyi tekintetekre. Pető Sándor : Azért mondott le ! Fényes László : Azért mondott le, mert világosan gondolhatta : ha nem mond le, agyonverik. (Mozgás.) Pető Sándor: Mások nem ragaszkodnak a hatalomhoz ? (Zaj.) Elnök : Csendet kérek ! Fényes László: Nem akarok tovább ezzel a kérdéssel foglalkozni, csak rá aKartam mutatni, hogy mily erkölcsi állapotok alatt voltunk abban az időben, amíg a demokrata kormány uralkodott. (Mozgás.) Most rátérek arra, hogy a magyar katonák, akik künn a fronton véreznek és szenvednek immár négy év óta, részesültek-e valami védelemben azon kormány részéről, amely egyrészt a nemzeti őrálló hadsereggel jött, másrészt a néponergiával, a demokrácziával. (Halljuk! Halljuk!) Sokszor hangzott itt a figyelmeztetés, hogy ha konkrét panaszok vannak, forduljunk a ministeriumhoz és mindent orvosolnak. Konstatálom, hogy számtalan esetben fordultain az illetékes katonai tényezőkhöz és mindenkor a legszívesebb formai semmitmondó választ kaptam. Mindig az volt a válasz, hogy átirtak aí Armeecberkommar.dóhoz, átirtak ehhez meg ehhez a parancsnokhoz. De a magyar honvédelmi minister olyan nulla, olyan senki ezek előtt, hogy soha lényeges intézkedés nem történt, mindig csak egy aktasibolás történik. (Ugy van! Ugy van!) Száz számra kapom a panaszokat az Oroszországból bazatérő véreinktől. Csak egy esetet mondok el, amely jellemző arra : milyen a hadvezetőségünk bánásmódja szemben a németekével. Az a katona, aki a német hadi állások elé érkezik és jelentkezik, hogy hazaszökött, az első német gyüjtőállomásra kerül. Ott is megvan a kétheti egészségügyi zárlat, azzal a különbséggel, hegy mindennap valóban megnézi az orvos és közben könyveket adnak neki, levélpapirost, hegy Írhasson! és rögtön lefotografalják, hog3

r a képét hazaküldhesse a szüleinek maga helyett. Zábráczky József: Nálunk meg gorombáskodnak velük, éheztetik őket ! Fényes László : A magyar katonával ez nem történik. Átteszik az osztrák Compagnie-hoz. Nem fotografáltatják le, hogy hazaküklje a képét, hanem 2—4 hétig ott tartják egészségügyi zárkt czircén az osztrák-magyar gyűjtőhelyen anélkül, hogy megvizsgálnák, hogy egészséges-e vagy nem, anélkül, hogy egyetlenegyszer látna orvost, anélkül, hogy meghallgatnák a panaszát. (Igaz ! Ugy van !) Sokszor olt szerzi a betegségét, mert nincs semmi egészségügyi ellenőrzés. Az Oroszországból egészségesen hazajött katonákat ott teszik beteggé az egészségügyi záriat helyén. (Mozgás a jobboldalon. Igaz! Ugy van!) A bánásmódról csak annyit mondhatok, hogy a legnagyobb elkeseredés hangján beszélnek róla és általános kifejezé)rilis 25-én, csütörtökön. 43 süli van rá : Ezt érdemeltük a hazától, hogy így bánjanak velünk, amikor hazajövünk ? Meskó Zoltán : Sokan visszatérnek Oroszországba. (Igaz ! Ugy van!) Fényes Lászlő : Sokan vissza is mennek, amikor megtudják, hogy mit csinálnak itthon a visszatérő katonákkal. Visszamennek Oroszországba. Felülről a hadvezetőség részéről terjesztik tehát az anarchiát és forradalmat, és nincs, nem volt senki a kormány részéről, aki a kellő erélylyel járt volna el. (Igaz! Ugy van! a jobboldalon.) Zábráczky József: A választójog volt a fontos. Fényes László : Olyan volt a felfogás, az ipari munkások, a szellemi munkások körében, — mindnyájan bűnösek vagyunk benne — hogy régen nem követeltük kellő energiával a segítséget. Magam nagyon gyakran vagyok a honvédelmi ministeriumban, egyik osztályból a másikba megyek, mindenütt formailag igen előzékenyek, kedvesek, de lényegében nem csinálnak semmit. (Igaz! a jobboldalon.) Nem tehetnek róla, nekik semmi hatalmuk. Nincs hatalma a magyar honvédelmi ministernek a hadvezetőséggel szemben. Még csak javaslati befolyása sincs. És, t. ház, a katonák ruha nélkül, fáradtan, rongyosan, éhesen jönnek haza, senki sem törődik velük és a kormánynak mindenre volt gondja, csak arra nem, hogy ezeket a dolgokat szervezze ; holott általánosságban a magyar nemzet, a magyar társadalom, oly áldozatkész, hogy nincs jjárja. A magyar társadalom áldozatkészségében is meg lehetett volna szervezni az ügyet, ha tudtak volna szervezni, de ennek a kormánynak legfőbb bűnéül azt rovom fel, hogy minden jóakarata mellett tehetetlen volt. nem volt meg benne a képesség, az adminisztratív erő, hogy valamit gyökeresen oldjon meg. Itt van a másik kérdés, amit kényszerűségből is, de ettől eltekintve, kétségtelenül jóakaratból is igyekezett megoldani: a tisztviselők és az állami alkalmazottak kérdése. Annál rettenetesebb helyzet, mint amely ma a tisztviselők közt van, még nem volt és alig lehet szomorúbb. Csak a vég következhet már : a teljes anarchia. Háborús segélyt Ígértek nekik, legutóbb a vasutasoknak 25%-ot, három részletben kiadandót. Még ma sem adták meg a régit sem és mire a mait meg fegják adni, annak az értéke egyharmadára fog leszállni, ugy hogy az a 100—140 korona, amit egy-egy vasutas vagy más tisztviselő a kezébe kap, arra jó, hogy talán a kenyérszámláját kifizesse, de a czipőjét megtalpaltatni már nem tudja belőle. Pedig minden a zálogházba került már, mindent eladtak, amiből eddig éltek. Mert eddig a magyar tisztviselőket nem az állam tartotta el. A régi bútoraik, régi ingóik és régi ruháik tartották el a magyar állam tisztviselőit : abból éltek, amit az apáiktól örököltek és azt élték fel, amit maguk megóvtak tisztviselőségük alatt. Most ott állnak