Képviselőházi napló, 1910. XXXIX. kötet • 1918. április 23–junius 21.

Ülésnapok - 1910-796

466 796. országos ülés 1918 június 20-án, csütörtökön. lyeket a központokban egészen más természetű emberek élveznek. (Ugy van! a szélsöbaloldalon.) Meskó Zoltán: Nagyon csúnya természetűek ! (Derültség balfelöl.) Bizony Ákos: Olcsóbban is megcsinálnák! Plaithy György: En nem tudom elfelejteni a mostani kereskedelmügyi minister urnak egy abszolút értékű felszólalását, amelyet az ellenzéki padokról tartott körülbelül ezelőtt két esztendővel s amelyben összehasonlítva a magyar Haditerménynek és a német haditermény társaságnak működését, hihetetlen különbségeket mutatott ki és pedig aktaszerüen. Nem tudom, hogy vájjon a minister ur ezeket a tanulságokat óhajtja-e alkalmazni most is, amikor ezek alkalmazása elsősorban ő rajta múlik. Meg vagyok győződve a jóakaratáról, azonban azt is előre kell bocsátanom, hogy, ha nem fog mindenütt sikerülni az ő terve, nem csupán az ő hibájának tudom be. Az elején volt elrontva a dolog, akkor, amikor a munkapárt, első sorban azonban Tisza István t. képviselőtársam, a munkapárt vezetője adta ki azt a jelszót, hogy a gazdasági életben is a liberális felfogást kell érvényesíteni. Akkor romlott el a központok dolga is, akkor romlott el egész gazdasági életünk és ha ma ez a kormány nem tudja rendbeszedni az ország dolgát, az erre az eredeti ősbünre vezethető vissza. (Ugy van! Ugy van! a szélsőbaloldalon.) Nem tudom, hogy a t. ministerelnök ur programmjának azon pontja, amelyet utoljára kívántam és kívánok megemlíteni, mennyiben van a megvalósulás stádiumában. Ez t. i. a gazdaságilag önálló nemzeti hadsereg kérdése. (Halljuk! Halljuk! a baloldalon.) Valószínűleg ma is abban a véleményben van a ministerelnök ur, hogy ennek a nagy programmpontnak megvalósítása elvárhat a háború utáni időkre is. Ez nem jelent egyebet... Balla Aladár: Konjunktúrát! Platthy György:... mint hogy meglehetősen hosszú időre kitoljuk ennek az eszmének megvalósítását s ennélfogva ezt a programmot kitesszük azoknak a lehetőségeknek, amelyek ilyen hosszú idő alatt nemcsak nagyszámuak, hanem kiszámíthatatlanok is. (Ugy van! a szélsőbaloldalon.) Csakhogy a mi álláspontunk ezzel a programmponttal szemben nem lehet a t. ministerelnök úrra nézve biztató. (Ugy van! Ugy van! a szélsöbaloldalon.) Mi ezzel a hadsereggel a nemzetnek valóságos, törvényen és erején is alajraló igényeit kielégitetteknek nem tartjuk. Bizony Ákos: Nem bizony! Platthy György: Tegnap Andrássy Gyula t. képviselőtársam az egri választás esetét hozta fel. En itt hozom fel t. képviselőház, hogy Egerben nem az izgatás volt nagy, hanem a programm volt gyenge. (Ugy van! (Ugy van! a szélsöbaloldalon.) amelyet annak ellenébe szegeztek. Bocsánatot kérek, nem olyan időket élünk, amidőn — ismét bocsánatot kérek ezért a kifejezésért — ilyen limonádés programmal lehet a választóközönség elé menni. Meskó Zoltán: Langyos limonádé! Annak is csak langyos! Platthy György: Az egész országban csodálatos erős radikális hangulat fejlődött ki. Ezt a radikális hangulatot ugyanolyan eszközökkel kell leküzdeni. Ezeknek a legtermészetesebbje azonban a nemzeti követelmények kielégítése. (Élénk helyeslés a szélsöbaloldalon.) Ez a radikális hangulat, ez a radikális nagy nekilendülés most még csak a kezdetén van (Ugy van! a szélsöbaloldalon) és már most sem veszi be az ország népe a 48-as alkotmánypártnak nemzeti Hadsereggel felhígított programmját! Mi lesz a későbbi időkben, amidőn felszabadul a milliónyi energia a harczmezőn és hazajön a háború keserű tapasztalataival? Talán azt méltóztatnak gondolni, hogy ezentúl is meg fogunk békélni a cseh generálisokkal és a közös generalátussal ? Nem lehet. Az ország követelni fogja a maga jogát és azok, akik ezidőszerint a kormány rudjánál vannak, kötelességüket teljesítenék, ha a király 0 felségét előre, idejében figyelmeztetnék, hogy ilyen módon a nemzet akaratát és a nemzet kívánságát, de egyúttal^ a nemzet létérdekét is kielégíteni nem lehet. (Élénk helyeslés a szélsöbaloldalon.) Erről a hadseregről eszembe jut különben egy falusi hasonlat. Ha mi ezt a nemzeti hadsereget, helyesebben mondva gazdaságilag önálló nemzeti hadsereget, amely tehát ennélfogva sem nem nemzeti, sem nem önálló, meg fogjuk valósítani, akkor ott leszünk, ahol az egyszeri gazda, hogy a kocsi is, a ló is, amelyik húzza, a miénk ugyan, de a gyeplő szára nem a mi kezünkben van. (Ugy van! Ugy van! a szélsöbaloldalon.) Pedig ezen múlik. Végezvén, t. ház, azzal a programmal, amelyet annak idején Wekerle Sándor t. ministerelnök ur terjesztett a ház elé, méltóztassék megengedni, hogy az indemnitásra vonatkozólag még általánosságban és a pénzügyi helyzettel kapcsolatosan tegyek néhány észrevételt. (Halljuk! Halljuk! a szélsöbaloldalon.) Egyáltalában rendkívül szomorú a mi gazdasági állapotunk, az eladósodásunk. Minden törekvésünk, amely valutánk megjavítására irányul, csorbát szenved részint Németország szükkeblüségén, (Ugy van! a szélsőbaloldalon.) részint pedig Ausztriának oly eljárásán, amelylyel szemben mi —különösen ha az OsztrákMagyar Bankra gondolunk •— határozott hátrányban vagyunk. Lovászy Márton: Ha most önálló bank volna ! Gyapay Pál: Meg önálló vámterület! Mennyi arany jönne be ! Platthy György: Ezek a keserű állapotok, amelyeket ez idő szerint észlelhetünk a mi gazdasági életünkben és amelyeknek ékes kifejezője volt az a beszéd, amelyet tegnap Sándor Pál t. bará-