Képviselőházi napló, 1910. XXXIX. kötet • 1918. április 23–junius 21.

Ülésnapok - 1910-796

796. országos ülés 1918 / ban erősen hangsúlyozva van az ország politikai és gazdasági függetlensége, hanem azért is, mert mi ugy látjuk, hogy az internaczionalizmus és az internaczionalista tőke ellen ezen osztályok és foglalkozások öntudatra ébresztése (Helyeslés és tapsok a baloldalon.) és azok politikai befolyásának emelése az ország érdekében áll. (Helyeslés a baloldalon.) Ne méltóztassék azért azt gondolni, hogy programmunk egyoldalú volna, mert mindazt, amit programmunkban az ijDarra és kereskedelemre vonatkozólag vállaltunk, változatlanul fentartjuk. De különösen a kisipar az, melynek sorsa leikünkön fekszik. Ez szintén olyan osztály, amely a maga független és szabad politikai befolyásával az ország jövő reménységeit van hivatva beváltani és e meggyőződéséért az egész vonalon mellőzésben és igazságtalan elbánásban részesül. Épen ezért pártunk rendkívül nagy érdeklődéssel várja a kereskedelmi minister urnak a kényszertársulásra vonatkozó kezdeményező lépéseit, illetve inkább azoknak sikerét és miként való beállítását. Ugyancsak a kereskedelmi minister ur azon szavaival kapcsolatban, melyeket Ábrahám Dezső interpellácziójára adott válaszában mondott, egy rövid kijelentést kell tennem. (Halljuk! Halljuk! balfelöl.) Azt, hogy mi az internaczionalizmusnak és az internaczionalista tőkének határozott és kifejezett ellenségei vagyunk ugyan, (Helyeslés a baloldalon.) de ez még nem jelenti azt, hogy egyúttal magát a tőkét, magát a kapitalizmust is támadjuk. Disztingváljunk. Kinövéseiben mindenesetre fogjuk támadni és el fog jönni az idő, amikor alakjában is fogjuk támadni. Fényes László: Én már most támadom! Platthy György: Egyelőre az igen t. minister ur álláspontjával szemben csak azt szögezem le, hogy mig ő a tőkét különösen a bankok és a nagy pénzintézetek kezében látja a legjobb helyen, addig mi azt ezen országra nézve veszélyesnek látjuk és sokkal jobbnak tartanok, ha a magántevékenység terén érvényesülne a vállalkozó tőke és ott nyerne elhelyezést. A nagybankok és pénzintézetek kezébe kerül maholnap Magyarországon az összes vállalkozás, kereskedelmi és ipari munka. Meskó Zoltán: Földbirtok! Platthy György: Ez igy semmi körülmények között sem lehet egészséges állapot. Utat kell engednünk a magántevékenységnek, a magántőkének, hogy a bankokkal szemben szintén érvényesülhessen. Vannak álláspontok, melyeket leghelyesebben talán tudományos álláspontoknak lehetne nevezni, melyek azt vallják, hogy az országban a pénzintézetek és bankok befolyása rendkívül nagy emelő hatással van az ország gazdasági helyzetére. Nem tagadom, hogy alapjában véve ezen tételben is van igazság, de hogy az egész ország gazdasági élete kizárólagosan a bankok és pénzintézetek kezébe kerüljön, azt én rosszabbnak tartom a trösztöknél, unius 20-án, csütörtökön. 461 mert hiszen ez nem is egyéb, mint a bankok és pénzintézetek, a pénzgazdaság trösztje. (Igás! Ugy van! a baloldalon.) Hock János: Ez a modern rabszolgaság: rabszolgatartók és rabszolgák! Meskó Zoltán: Majd fellázadnak a rabszolgák ! Balla Aladár: Akkor majd baj lesz! Platthy György: Ennek a pártnak régi parlamentáris gyakorlata és álláspontja, hogy az indemnitást a bizalom vagy bizalmatlanság kérdéseként kezeli. Nem osztom azt a felfogást, amivel a t. előttem szól ott fejezte be beszédét, hogy t. i. a nemzetnek adjuk meg a megélhetés és tovább működés feltételeit az indemnitással, mert én a mindenkori kormánynak adom azt meg és ez normális viszonyok között hatalmas, legális és parlamentáris eszköz arra nézve, hogy valamely kormány esetleges bizalmatlanság következtében a helyét elhagyja. Ennélfogva mi ma is fentartjuk ezt a régi gyakorlatot, amely másrészről jogot ad arra is, hogy a kormányzati ág valamennyi részletét birálat tárgyává tegyük. (Helyeslés a szélsőbaloldalon.) Hogy ezt megtehessem — mert ezen jogommal élni kívánok —, vissza kell térnem arra a programúira, amelyet a ministerelnök ur 1918 január hó 31-én első bemutatkozása alkalmával előadott. Hiszen akkor már többen nyilatkoztak ezen programmra nézve, mindazáltal maradtak bizonyos részletek, amelyek nem kicsiny fontosságúak és amelyekre nézve még pártunk részéről a magunk véleménye el nem hangzott. Méltóztassék tehát megengedni, hogy az ezen programmban felállított sorrendet követve néhány észrevételt tegyek. (Halljuk! Halljulc! balfelöl.) A ministerelnök ur a kormány képviseletében kilátásba helyezte a községi közigazgatás reformját. Nem vagyok meggyőződve ezen reform abszolút és feltétlen szükségességéről, de különösen nem tudom osztani a ministerelnök urnak azt a felfogását, amely ezen reform tekintetében megnyilatkozott. Ha jól emlékszem, — előttem van egyébként a szöveg — ő a községi közigazgatásban a birót háttérbe akarja szorítani s ehelyett a jegyzőt akarja a községi közigazgatás fejévé tenni, sőt még ezen is túlmegy, egy uj állást kíván — ugy értem — szervezni, amely azután a községi lakossággal nagyon kicsi szerves összeköttetésben állana. Hock János: Kormánybiztosok! Platthy György: Ezt én rendkívül veszedelmes dolognak tartom és nem tudom megérteni, hogy a t. ministerelnök ur, aki ebben a beszédben az ezt megelőző pontban azt fejtette ki, hogy a demokráczia nem csupán a demokratikus választójoggal van összefüggésben, hanem a demokratikus intézményekkel, is erre az eredményre jutott a községi közigazgatás reformjánál.